---

¹ Majd azt mondta az ÚR Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódsz még Saul miatt, holott én elvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel fölött? Töltsd meg a szarudat olajjal, és indulj el. Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt.
² Sámuel pedig azt mondta: Hogyan mehetnék oda? Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőt, és mondd azt: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak.
³ Hívd meg Isait az áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedj: azt kend föl nekem, akit mondani fogok neked.
⁴ Sámuel megtette, amit az ÚR mondott, és elment Betlehembe. A város vénei pedig megijedtek, elébe mentek, és azt kérdezték: Békességes-e a jöveteled?
⁵ Ő pedig így felelt: Békességes. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg hát magatokat, és gyertek el velem az áldozatra. Aztán megszentelte Isait és fiait, és elhívta őket az áldozatra.
⁶ Mikor pedig odamentek, és meglátta Eliábot, azt gondolta: Bizonyára ő az ÚR fölkentje!
⁷ Az ÚR azonban azt mondta Sámuelnek: Ne nézd külsejét, se termetes növését, mert én megvetettem őt. Mert az ÚR nem azt nézi, amit az ember. Mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.
⁸ Erre Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé. Ő azonban azt mondta: Ő sem az, akit az ÚR választott.
⁹ Azután Sammát vezette oda Isai. De ő azt mondta: Ez sem az, akit az ÚR választott.
¹⁰ És így odavezette Isai Sámuel elé mind a hét fiát. Sámuel pedig azt mondta Isainak: Nem közülük választott az ÚR.
¹¹ Akkor azt mondta Sámuel Isainak: Minden fiad itt van? Ő pedig így felelt: Hátravan még a legkisebb, de ő a juhokat őrzi. Sámuel azt mondta neki: Küldj el érte, és hozasd ide őt, mert addig nem ülünk le, amíg ide nem jön.
¹² Elküldött tehát érte, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás volt, szép szemű és kedves tekintetű. Akkor azt mondta az ÚR: Kelj föl, és kend föl, mert ő az!
¹³ Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében. És attól a naptól fogva az ÚR lelke hatalmasan Dávidra szállt. Azután fölkelt Sámuel, és elment Rámába.
¹⁴ És az ÚR lelke eltávozott Saultól, és a gonosz lélek kezdte gyötörni őt, amelyet az ÚR küldött.
¹⁵ Saul szolgái ezt mondták neki: Íme, most az Istentől küldött gonosz lélek gyötör.
¹⁶ Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, akik körülötted vannak, hogy keressenek egy olyan embert, aki jól tudja pengetni a hárfát, és amikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, hárfázzon, hogy megkönnyebbülj.
¹⁷ Erre Saul azt mondta szolgáinak: Keressetek hát nekem egy olyan embert, aki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám.
¹⁸ Akkor az egyik szolga így válaszolt: Íme, én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud hárfázni, aki erős vitéz és jó harcos, értelmes és szép ember, és az ÚR vele van.
¹⁹ Ezért Saul követeket küldött Isaihoz, és ezt üzente: Küldd hozzám fiadat, Dávidot, aki a juhok mellett van.
²⁰ Isai pedig vett egy szamarat, egy kenyeret, egy tömlő bort és egy kecskegödölyét, és elküldte Saulnak fia, Dávid által.
²¹ Mikor pedig Dávid elment Saulhoz, és megállt előtte, az nagyon megszerette, és fegyverhordozója lett neki.
²² És elküldött Saul Isaihoz ezzel az üzenettel: Hadd maradjon Dávid nálam, mert igen megkedveltem.
²³ És amikor az Istentől küldött lélek Saulon volt, vette Dávid a hárfát és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle.