---

¹ A filiszteusok összegyűjtötték seregeiket a harcra. A júdabeli Szókónál gyűltek össze, és tábort ütöttek Szókó és Azéká között Efesz-Dammimnál.
² Saul és az izráeliek is összegyűltek, tábort ütöttek az Élá völgyében, és csatarendbe álltak a filiszteusok ellen.
³ A filiszteusok az innenső hegyen álltak, az izráeliek pedig a túlsó hegyen, úgy, hogy a völgy közöttük volt.
⁴ A filiszteusok táborából előlépett egy kiváló harcos, akit Góliátnak hívtak, és Gát váro sá ból származott. Magassága hat könyök és egy arasz volt.
⁵ Fején rézsisak volt, és pikkelyes páncélba volt öltözve. A páncél súlya pedig ötezer rézsékelnyi volt.
⁶ Lábán réz lábpáncél és vállain rézpajzs volt.
⁷ Lándzsája nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, lándzsája hegye pedig hatszáz sékel súlyú vasból volt, és egy pajzshordozó ment előtte.
⁸ Megállt, és így kiáltott oda Izráel csatasorainak: Miért vonultatok ki, és miért készülődtök harcra? Én filiszteus vagyok, ti pedig Saul szolgái. Válasszatok ki ezért magatok közül egy embert, és jöjjön ide hozzám.
⁹ Ha meg mer velem vívni, és legyőz, akkor mi a ti szolgáitok leszünk. De ha én győzöm le és megölöm őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és ti szolgáltok nekünk.
¹⁰ Ezt is mondta még a filiszteus: Én ma gyalázattal illetem Izráel seregét. Állítsatok hát ki ellenem egy embert, hogy megvívjunk egymással.
¹¹ Amikor meghallotta Saul és egész Izráel a filiszteusnak ezt a beszédét, megrettentek, és igen féltek.
¹² Dávid egy Júda városából, Betlehemből való efrátai embernek volt a fia, akit Isainak hívtak, és nyolc fia volt. Ez a férfi Saul idejében idős, előrehaladt korú ember volt.
¹³ Isai három idősebbik fia Saullal elment a háborúba. E három fiának, akik a háborúba mentek, ez volt a neve: az idősebbik Eliáb, a második Abinádáb és a harmadik Sammá.
¹⁴ Dávid volt a legkisebb. Amikor a három legidősebb elment Saullal,
¹⁵ Dávid elment Saulhoz, de visszatért, hogy apja juhait őrizze Betlehemben.
¹⁶ A filiszteus pedig előjött reggel és este, és kiállt negyven napon át.
¹⁷ Isai egyszer azt mondta fiának, Dávidnak: Vedd testvéreid számára ezt az efa pörkölt búzát és ezt a tíz kenyeret. Siess, vidd el a táborba bátyáidhoz.
¹⁸ Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek, és látogasd meg testvéreidet, hogy jól vannak-e, és hozz tőlük jelet.
¹⁹ Saul velük együtt és egész Izráellel az Élá völgyében harcban áll a filiszteusokkal.
²⁰ Fölkelt tehát Dávid korán reggel, a nyájat egy pásztorra bízta, fogta a dolgokat, és elment, ahogy meghagyta neki Isai. Amikor eljutott a tábor széléig, a sereg éppen csatarendbe állt, és harci zajt támasztott.
²¹ Csatarendbe állt Izráel meg a filiszteusok is: csatasor csatasorral szemben.
²² Akkor Dávid rábízta a holmiját arra, aki a harci fölszerelést őrizte, és elfutott a harctérre. Odaérve kérdezősködött bátyjai hogyléte felől.
²³ Amíg velük beszélgetett, íme, a Góliát nevű filiszteus harcos, aki Gátból való volt, előjött a filiszteusok csatasorából, és most is hasonlóképpen beszélt; Dávid pedig meghallotta ezt.
²⁴ Amikor az izráeliek látták azt a férfit, mindnyájan elfutottak előle, mert nagyon féltek.
²⁵ Azt mondták az izráeliek: Láttátok-e azt a férfit, aki előállt? Azért állt elő, hogy gyalázza Izráelt. Ha valaki megölné, nagy gazdagsággal ajándékozná meg a király, leányát is hozzáadná, és atyjának házát szabaddá tenné Izráelben.
²⁶ Dávid megkérdezte a mellette álló embereket: Mi történik azzal az emberrel, aki megöli ezt a filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izráelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Isten seregét?!
²⁷ A nép pedig az előbbi beszéd szerint elmondta, hogy mire számíthat az az ember, aki megöli őt.
²⁸ Amikor legidősebb testvére, Eliáb meghallotta, hogy az emberekkel beszél, igen megharagudott Dávidra, és azt mondta: Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, amely a pusztában van? Ismerem vakmerőségedet és szíved álnokságát, hogy csak azért jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet!
²⁹ Dávid pedig így felelt: De hát most mit tettem? Hiszen csak beszélgettünk.
³⁰ Azután másvalakihez fordult, és ugyanazt kérdezte, mint korábban, és az is, meg a hadinép is az előbbi beszéd szerint válaszolt neki.
³¹ Amikor meghallották, mit beszélt Dávid, elmondták Saulnak, ő pedig magához hívatta.
³² Dávid ezt mondta Saulnak: Senki se csüggedjen el emiatt. Elmegy a szolgád, és megvív ezzel a filiszteussal.
³³ Saul pedig azt mondta neki: Nem mehetsz te e filiszteus ellen, hogy megvívj vele, mert te gyermek vagy, ő pedig harcedzett férfi, ifjúságától fogva.
³⁴ Dávid azonban így felelt Saulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett. Ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyájból,
³⁵ utánamentem, leütöttem, kiszabadítottam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem és megöltem.
³⁶ Szolgád megölte az oroszlánt is, és a medvét is. Így történik majd ezzel a körülmetéletlen filiszteussal is, mint azokkal, mert gyalázattal illette az élő Isten seregét.
³⁷ És folytatta Dávid: Az ÚR, aki megszabadított engem az oroszlán és a medve karmaiból, meg fog szabadítani engem e filiszteus kezéből is. Saul erre így felelt Dávidnak: Eredj el hát, és az ÚR legyen veled!
³⁸ És felöltöztette Dávidot a saját harci ruhájába: rézsisakot tett a fejére, és páncélba öltöztette.
³⁹ Azután Dávid felkötötte kardját a harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. Ekkor Dávid így szólt Saulhoz: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam. És levette azokat magáról.
⁴⁰ Kezébe vette botját, kiválasztott magának a patakból öt sima kövecskét, eltette azokat pásztortáskájába, azaz a tarisznyájába, amely vele volt, és parittyájával a kezében közeledett a filiszteushoz.
⁴¹ Akkor elindult a filiszteus is, és közeledett Dávidhoz. Az az ember pedig, aki a pajzsát hordozta, előtte ment.
⁴² Mikor pedig odatekintett a filiszteus, és meglátta Dávidot, lenézte őt, mert ifjú volt, pirospozsgás és szép tekintetű.
⁴³ A filiszteus ezt mondta Dávidnak: Kutya vagyok tán, hogy bottal jössz rám? És szidalmazta Dávidot és az ő Istenét.
⁴⁴ Még ezt is mondta Dávidnak: Jöjj ide hozzám, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak!
⁴⁵ Dávid pedig így felelt a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek URának, Izráel seregei Istenének a nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illettél.
⁴⁶ A mai napon kezembe ad téged az ÚR, megöllek, és levágom a fejedet. A filiszteusok seregének tetemeit pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene.
⁴⁷ És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az ÚR, mert az ÚRé a had, és ő a kezünkbe ad titeket.
⁴⁸ Mikor a filiszteus felkészült, és Dávid felé közeledett, Dávid is sietett és futott a viadalra a filiszteus elé.
⁴⁹ Benyúlt a tarisznyájába, kivett onnan egy követ, elhajította a parittyájával, és úgy homlokon találta a filiszteust, hogy a kő a homlokába fúródott, és ő arccal a földre esett.
⁵⁰ Így Dávid erősebb volt a filiszteusnál parittyával és kővel. Legyőzte a filiszteust és megölte, pedig kard sem volt a kezében.
⁵¹ Ekkor odafutott Dávid, ráállt a filiszteusra, fogta annak kardját, kirántotta a hüvelyéből, és levágta a fejét. Így ölte meg. A filiszteusok pedig, amint meglátták, hogy meghalt a hősük, megfutamodtak.
⁵² Ekkor fölkeltek Izráel és Júda férfiai, és csatakiáltással üldözőbe vették a filiszteusokat a völgyön át Ekrón kapujáig. És hullottak a filiszteusok sebesültjei a Saaraim felé vezető úton egészen Gátig és Ekrónig.
⁵³ Azután visszatértek Izráel fiai a filiszteusok üldözéséből, és feldúlták a táborukat.
⁵⁴ Dávid pedig fölvette a filiszteus fejét, és elvitte Jeruzsálembe, fegyvereit pedig a maga sátrában helyezte el.
⁵⁵ Saul pedig, amikor látta, hogy Dávid kiment a filiszteus elé, azt kérdezte Abnértól, a sereg fővezérétől: Abnér! Kinek a fia ez a gyermek? Abnér így felelt: Él a lelked, ó, király, hogy nem tudom!
⁵⁶ A király erre azt mondta: Kérdezd meg, hogy kinek a fia ez az ifjú!
⁵⁷ Amikor visszajött Dávid, miután megölte a filiszteust, fogta őt Abnér, és Saulhoz vitte. A filiszteus feje pedig még a kezében volt.
⁵⁸ Saul megkérdezte tőle: Kinek a fia vagy te, ó, ifjú? Dávid pedig így felelt: Szolgádnak, a betlehemi Isainak a fia vagyok.