---

¹ Akkor ezt mondta Sámuel egész Izráelnek: Íme, meghallgattam a szavatokat mindenben, amit nekem mondtatok, és királyt választottam nektek.
² Most íme, a király előttetek jár. Én pedig megöregedtem és megőszültem, és a fiaim, íme, köztetek vannak, és én is előttetek jártam ifjúságomtól fogva mind a mai napig.
³ Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az ÚR előtt és az ő fölkentje előtt: kinek vettem el ökrét, és kinek vettem el szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitől fogadtam el ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak? Visszaadom nektek.
⁴ Ők pedig így feleltek: Nem csaltál meg, nem sanyargattál bennünket, és senkitől sem fogadtál el semmit.
⁵ Ő ezt mondta nekik: Tanú az ÚR veletek együtt, és tanú az ő fölkentje is ezen a napon, hogy semmit sem találtatok kezemben! Ők pedig ezt felelték: Tanúk vagyunk!
⁶ Akkor Sámuel ezt mondta a népnek: Igen, az ÚR rendelte Mózest és Áront, és ő hozta ki atyáitokat Egyiptom földjéről!
⁷ Most tehát álljatok elő, hadd perlekedjem veletek az ÚR színe előtt az ÚR minden igaz tettéért, amelyet veletek és atyáitokkal cselekedett.
⁸ Amikor Jákób Egyiptomba jutott, atyáitok az ÚRhoz kiáltottak, és az ÚR elküldte Mózest és Áront, akik kihozták atyáitokat Egyiptomból, és letelepítették ezen a helyen.
⁹ De ők elfelejtették az URat, az ő Istenüket, azért adta őket Siserának, Hácór serege vezérének a kezébe, és a filiszteusok kezébe és Móáb királyának a kezébe, és azok harcoltak is ellenük.
¹⁰ Akkor így kiáltottak az ÚRhoz: Vétkeztünk, mert elhagytuk az URat, és a Baaloknak és Astartéknak szolgáltunk. De most szabadíts meg minket ellenségeink kezéből, és neked fogunk szolgálni.
¹¹ Akkor elküldte az ÚR Jerubbaalt és Bédánt és Jeftét és Sámuelt, és megszabadított titeket a körülöttetek lévő ellenségeitek kezéből, és biztonságban lakhattatok.
¹² De mikor láttátok, hogy Náhás, az Ammón fiainak királya ellenetek jön, ezt mondtátok nekem: Nem! Hanem király uralkodjék fölöttünk! Holott csak a ti Istenetek, az ÚR a ti királyotok.
¹³ Most azért itt van a király, akit ti választottatok, akit ti kértetek. Íme, az ÚR királyt adott nektek.
¹⁴ Bárcsak az URat félnétek, és neki szolgálnátok, szavára hallgatnátok, és az ÚR parancsa ellen nem lennétek engedetlenek; és mind ti, mind pedig a király, aki fölöttetek uralkodik, az URat, a ti Isteneteket követnétek!
¹⁵ Ha pedig nem hallgattok az ÚR szavára, és az ÚR szavával szemben engedetlenek lesztek, az ÚR keze ellenetek fordul, ahogy atyáitok ellen fordult.
¹⁶ Most azért álljatok elő, és lássátok meg, milyen nagy dolgokat visz véghez az ÚR szemetek előtt.
¹⁷ Hát nem a búzaaratás ideje van-e most? Kiáltani fogok az ÚRhoz, és ő mennydörgést és esőt fog adni, hogy megtudjátok és meglássátok, milyen nagy a gonoszságotok az ÚR szemében, amelyet elkövettetek, amikor királyt kértetek magatoknak.
¹⁸ És az ÚRhoz kiáltott Sámuel, és az ÚR mennydörgést és esőt adott azon a napon. Ekkor az egész népet nagy félelem fogta el az ÚR miatt és Sámuel miatt.
¹⁹ És így szólt az egész nép Sámuelhez: Könyörögj szolgáidért Istenedhez, az ÚRhoz, hogy ne haljunk meg, mert minden bűnünket csak tetéztük azzal a bűnnel, hogy királyt kértünk magunknak.
²⁰ Sámuel ezt mondta a népnek: Ne féljetek! Ti ugyan mind e gonoszságot elkövettétek, de azért most ne térjetek el az ÚRtól, hanem szolgáljatok az ÚRnak teljes szívetekből.
²¹ Ne térjetek el a hiábavalóságok után, amelyek nem használnak, meg sem szabadíthatnak, mert semmik azok.
²² Mert nem hagyja el az ÚR a népét az ő nagy nevéért. Mert tetszett az ÚRnak, hogy a saját népévé tegyen titeket.
²³ Sőt tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az ÚR ellen, és felhagyjak az érettetek való könyörgéssel, hanem inkább tanítani foglak titeket a jó és egyenes útra.
²⁴ Csak féljétek az URat, és hűségesen, teljes szívetekből szolgáljatok neki. Mert látjátok, milyen nagy dolgot cselekedett veletek.
²⁵ Ha pedig gonoszságban jártok, elvesztek királyotokkal együtt.