1 Harmadnapra menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja,

2 és Jézust is meghívták tanítványaival együtt a menyegzőre.

3 Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja azt mondta neki: Nincs boruk.

4 Jézus így válaszolt: Asszony, mi közöm van ehhez nekem vagy neked? Még nem jött el az én órám.

5 Az anyja pedig azt mondta a szolgáknak: Tegyétek meg, amit mond!

6 Hat kőveder volt ott elhelyezve a zsidók tisztálkodási szokása szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért.

7 Azt mondta nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. Megtöltötték azokat színültig.

8 Akkor azt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! És vittek.

9 Ahogy megízlelte a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, szólította a vőlegényt,

10 és azt mondta neki: Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat, te pedig a jó bort mostanáig tartogattad.

11 Ezt az első jelt a galileai Kánában tette Jézus, így mutatta meg dicsőségét, és tanítványai hittek benne.

12 Azután anyjával, testvéreivel és tanítványaival lement Kapernaumba, és ott maradtak néhány napig.

13 Közel volt a zsidók húsvétja, és Jézus felment Jeruzsálembe.

14 A templomban ott találta letelepedve az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat.

15 Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte valamennyit a templomból az ökrökkel és juhokkal együtt, a pénzváltók pénzét pedig kiszórta, és asztalaikat feldöntötte.

16 A galambárusoknak azt mondta: Vigyétek el ezeket innen, ne tegyétek az én Atyám házát vásárcsarnokká!

17 Akkor eszébe jutott tanítványainak, hogy meg van írva: A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.

18 A zsidók pedig kérdőre vonták: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed?

19 Jézus így válaszolt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.

20 Azt mondták a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?

21 Ő pedig testének templomáról mondta ezt.

22 Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszükbe jutott, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.

23 Amikor húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, látva a jeleket, amelyeket cselekedett.

24 Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat,

25 és nem szorult rá arra, hogy valaki is bizonyságot tegyen neki az emberről, hiszen magától is tudta, mi van az emberben.