---

¹ Harmadnapra menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja,
² és Jézust is meghívták tanítványaival együtt a menyegzőre.
³ Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja azt mondta neki: Nincs boruk.
⁴ Jézus így válaszolt: Asszony, mi közöm van ehhez nekem vagy neked? Még nem jött el az én órám.
⁵ Az anyja pedig azt mondta a szolgáknak: Tegyétek meg, amit mond!
⁶ Hat kőveder volt ott elhelyezve a zsidók tisztálkodási szokása szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért.
⁷ Azt mondta nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. Megtöltötték azokat színültig.
⁸ Akkor azt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! És vittek.
⁹ Ahogy megízlelte a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, szólította a vőlegényt,
¹⁰ és azt mondta neki: Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat, te pedig a jó bort mostanáig tartogattad.
¹¹ Ezt az első jelt a galileai Kánában tette Jézus, így mutatta meg dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
¹² Azután anyjával, testvéreivel és tanítványaival lement Kapernaumba, és ott maradtak néhány napig.
¹³ Közel volt a zsidók húsvétja, és Jézus felment Jeruzsálembe.
¹⁴ A templomban ott találta letelepedve az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat.
¹⁵ Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte valamennyit a templomból az ökrökkel és juhokkal együtt, a pénzváltók pénzét pedig kiszórta, és asztalaikat feldöntötte.
¹⁶ A galambárusoknak azt mondta: Vigyétek el ezeket innen, ne tegyétek az én Atyám házát vásárcsarnokká!
¹⁷ Akkor eszébe jutott tanítványainak, hogy meg van írva: A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.
¹⁸ A zsidók pedig kérdőre vonták: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed?
¹⁹ Jézus így válaszolt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.
²⁰ Azt mondták a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?
²¹ Ő pedig testének templomáról mondta ezt.
²² Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszükbe jutott, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.
²³ Amikor húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, látva a jeleket, amelyeket cselekedett.
²⁴ Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat,
²⁵ és nem szorult rá arra, hogy valaki is bizonyságot tegyen neki az emberről, hiszen magától is tudta, mi van az emberben.