---

¹ Ezek után Jézus felment Jeruzsálembe a zsidók egyik ünnepére.
² Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdőmedence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van,
³ ahol betegek, vakok, sánták, bénák sokasága feküdt, várva a víz megmozdulását.
⁴ Mert az Úr angyala időnként leszállt, felzavarta a vizet, és aki először lépett be a víz felzavarása után, meggyógyult, akármilyen betegségben szenvedett is.
⁵ Volt ott egy ember, aki harmincnyolc esztendeje beteg volt.
⁶ Ahogy Jézus ott feküdni látta, és megtudta, hogy már régóta így van, azt mondta neki: Akarsz-e meggyógyulni?
⁷ A beteg így felelt: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a medencébe, és mire én odaérek, más lép be előttem.
⁸ Azt mondta neki Jézus: Kelj fel, vedd fel a nyoszolyádat, és járj!
⁹ És azonnal meggyógyult az ember, és felvette a nyoszolyáját, és járt. Aznap pedig szombat volt.
¹⁰ A zsidók azért azt mondták a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad a nyoszolyádat vinned!
¹¹ Erre azt felelte nekik: Aki meggyógyított engem, az mondta: „Vedd fel a nyoszolyádat, és járj!”
¹² Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel és járj?
¹³ A meggyógyult pedig nem tudta, hogy ki az, Jézus ugyanis elment onnan, mert ott nagy sokadalom volt.
¹⁴ Később találkozott vele Jézus a templomban, és azt mondta neki: Látod, meggyógyultál, többet azért ne vétkezz, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!
¹⁵ Elment ez az ember, és hírül vitte a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította.
¹⁶ Ezért a zsidók üldözni kezdték Jézust, mert ezt tette szombaton.
¹⁷ Jézus pedig így felelt nekik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
¹⁸ Emiatt aztán a zsidók még inkább meg akarták ölni, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is tulajdon Atyjának nevezte, és így egyenlővé tette magát Istennel.
¹⁹ Jézus ekkor így válaszolt nekik: Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, ő csak azt teszi, amit Atyjától lát, mert amiket ő tesz, a Fiú is ugyanazt teszi.
²⁰ Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz, és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok.
²¹ Mert ahogyan az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is, akiket akar, életre kelt.
²² És az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet is teljesen a Fiúnak adta át,
²³ hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki elküldte őt.
²⁴ Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életre.
²⁵ Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának hangját, és akik hallják, élni fognak.
²⁶ Mert ahogy az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában,
²⁷ és hatalmat adott neki arra, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.
²⁸ Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját,
²⁹ és kijönnek. Akik a jót cselekedték, feltámadnak az életre, akik pedig a gonoszt művelték, feltámadnak az ítéletre.
³⁰ Én semmit sem tehetek magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.
³¹ Ha én magamról tanúskodom, tanúságtételem nem igaz.
³² Más az, aki tanúskodik mellettem, és tudom, hogy igaz az a tanúságtétel, amellyel tanúskodik mellettem.
³³ Ti küldötteket menesztettetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról.
³⁴ Én a tanúságtételt nem embertől kapom – ezeket csak azért mondom, hogy ti üdvözüljetek.
³⁵ Ő égő és fénylő lámpa volt, de ti csak egy ideig akartatok örvendezni világosságában.
³⁶ De nekem nagyobb bizonyságom van Jánosénál, mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem őket – tehát amiket cselekszem –, azok tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
³⁷ De maga az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. A hangját nem hallottátok soha, az arcát sem láttátok,
³⁸ és igéje sincs maradandóan bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő elküldött.
³⁹ Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert úgy vélitek, hogy azokban van az örök életetek, pedig azok rólam tesznek bizonyságot,
⁴⁰ de ti nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!
⁴¹ Dicsőséget emberektől nem fogadok el,
⁴² de ismerlek titeket, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete.
⁴³ Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be; ha más jön a maga nevében, azt befogadjátok.
⁴⁴ Hogyan is tudnátok hinni, amikor egymástól vesztek dicsőséget, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely az egyetlen Istentől van?
⁴⁵ De ne gondoljátok, hogy én vádollak majd titeket az Atyánál; van, aki vádoljon titeket: Mózes, akiben ti reménykedtek.
⁴⁶ Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt.
⁴⁷ Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én beszédeimnek?