---

¹ És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;
² És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.
³ És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
⁴ Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
⁵ Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
⁶ Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.
⁷ Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.
⁸ És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
⁹ A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,
¹⁰ És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
¹¹ Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.
¹² Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,
¹³ Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
¹⁴ És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:
¹⁵ És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
¹⁶ És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.
¹⁷ Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.
¹⁸ Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
¹⁹ Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
²⁰ Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
²¹ Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.
²² Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
²³ A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala.
²⁴ Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat,
²⁵ És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.