---

¹ Mózes összehívta egész Izráelt, és azt mondta nekik: Hallgasd meg, Izráel, a rendelkezéseket és a végzéseket, amelyeket ma fületek hallatára mondok el, tanuljátok meg, tartsátok meg és teljesítsétek őket!
² Az ÚR, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.
³ Nemcsak atyáinkkal kötötte az ÚR e szövetséget, hanem velünk is, akik íme, ma itt mindnyájan életben vagyunk.
⁴ Színről színre szólt veletek az ÚR a hegyen, a tűz közepéből.
⁵ Én pedig ott álltam akkor tiközöttetek és az ÚR között, hogy megjelentsem nektek az ÚR beszédét, mert ti féltetek a tűztől, és nem mertetek fölmenni a hegyre. Azt mondta:
⁶ Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
⁷ Ne legyen más istened rajtam kívül!
⁸ Ne csinálj magadnak faragott képet vagy valami hasonmást arról, ami fönn az égben vagy lenn a földön vagy a vizekben, a föld alatt van,
⁹ ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened féltőn szerető Isten vagyok. Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.
¹⁰ De irgalmasságot cselekszem ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.
¹¹ Ne használd hiába az ÚRnak, a te Istenednek nevét, mert az ÚR nem hagyja büntetés nélkül azt, aki az ő nevét hiába használja.
¹² Emlékezz meg a szombat napjáról, és szenteld meg, ahogyan megparancsolta neked az ÚR, a te Istened.
¹³ Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat.
¹⁴ De a hetedik nap az ÚRnak, a te Istenednek a nyugalomnapja. Semmi dolgot ne tégy azon, se magad, se a fiad, se a leányod, se a szolgád, se a szogálóleányod, se az ökröd, se a szamarad és semmiféle jószágod, se a jövevény, aki kapuidon belül van. Hadd pihenjen szolgád és szolgálóleányod úgy, mint te magad is.
¹⁵ Emlékezzél meg róla, hogy szolga voltál Egyiptom földjén, és kihozott onnan téged a te Istened, az ÚR erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az ÚR, hogy tartsd meg a nyugalom napját.
¹⁶ Tiszteld atyádat és anyádat, ahogy megparancsolta neked az ÚR, a te Istened, hogy hosszú ideig élj, és hogy jó dolgod legyen azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked.
¹⁷ Ne ölj!
¹⁸ Ne paráználkodj!
¹⁹ Ne lopj!
²⁰ Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
²¹ Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, szántóföldjét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé.
²² Ezeket az igéket mondta az ÚR a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tűz, a felhő és a homályosság közepéből nagy fennszóval, és nem többet. Fölírta két kőtáblára, és azokat átadta nekem.
²³ Amikor hallottátok a szót a sötétség közepéből, a hegy pedig tűzzel égett, hozzám jöttetek törzseitek minden vezetőjével és véneitekkel,
²⁴ és azt mondtátok: Íme, az ÚR, a mi Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, és hallottuk szavát a tűz közepéből. A mai napon pedig láttuk, hogy noha Isten beszél az emberhez, mégis életben maradhat.
²⁵ De most miért haljunk meg? Hiszen megemészt minket ez a nagy tűz. Ha még tovább hallgatjuk az ÚRnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk.
²⁶ Mert kicsoda az az összes halandó közül, aki hallotta a tűz közepéből szóló élő Isten szavát, mint mi, és életben maradt?
²⁷ Járulj hát te őelé, és hallgasd meg mindazt, amit az ÚR, a mi Istenünk beszél, és majd te mondd el nekünk mindazt, amit az ÚR, a mi Istenünk mondott neked, és mi meghallgatjuk és megtesszük.
²⁸ Amikor az ÚR meghallotta azokat a szavakat, amiket elmondtatok nekem, így szólt hozzám: Meghallottam e nép szavát, amelyet elmondtak neked. Mind jó, mind helyes az, amit mondtak.
²⁹ Bárcsak ilyen maradna a szívük, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nekik és gyermekeiknek mindörökké!
³⁰ Menj, és mondd meg nekik: „Térjetek vissza sátraitokba!”
³¹ Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam neked minden parancsolatomat, rendelkezésemet és végzésemet. Tanítsd meg ezekre őket, hogy ezek szerint cselekedjenek azon a földön, amelyet nekik adok örökségül.
³² Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, ahogy az ÚR, a ti Istenetek megparancsolta nektek. Ne térjetek el se jobbra, se balra.
³³ Mindig azon az úton járjatok, amelyet az ÚR, a ti Istenetek megparancsolt nektek, hogy éljetek, jó dolgotok legyen, és hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyet birtokba vesztek.