---

¹ Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és lovakat, szekereket és nálad nagyobb számú sereget látsz, ne félj tőlük, mert veled van az ÚR, a te Istened, aki kihozott Egyiptom földjéről.
² Amikor az ütközethez készültök, álljon elő a pap, és szóljon a néphez.
³ Ezt mondja nekik: „Halld meg, Izráel! Ma megütközni készültök ellenségeitekkel. Szívetek ne lágyuljon meg, ne féljetek, ne rettenjetek meg, és ne rémüljetek meg tőlük,
⁴ mert az ÚR, a ti Istenetek veletek megy, hogy harcoljon értetek ellenségeitekkel, és megtartson titeket.”
⁵ Az elöljárók pedig így szóljanak a néphez: „Van-e olyan ember, aki új házat épített, de még nem avatta föl? Menjen vissza a házába, hogy meg ne haljon a harcban, és másvalaki avassa föl azt.
⁶ Van-e olyan ember, aki szőlőt ültetett, és még nem szüretelt róla? Menjen el, térjen vissza házába, nehogy másvalaki szedjen róla először, hogyha meghalna a harcban.
⁷ Van-e olyan ember, aki eljegyzett magának egy leányt, de még nem vette el? Menjen vissza az a házába, nehogy másvalaki vegye el azt, hogyha meghalna a harcban.”
⁸ Azután még ezt is kérdezzék meg az elöljárók a néptől: „Van-e itt olyan férfi, aki félénk és lágyszívű? Az menjen haza a házába, hogy testvérei szíve úgy meg ne olvadjon, mint az övé.”
⁹ Amikor befejezik az elöljárók a néphez intézett beszédüket, állítsanak csapatvezéreket a nép élére.
¹⁰ Ha egy város megostromlására vonulsz fel, először ajánlj neki békét.
¹¹ Ha békességgel felel neked, és kaput nyit, akkor az egész ott lakó nép adófizetőd legyen, és szolgáljon neked.
¹² Ha pedig nem köt békét, hanem harcra kel veled, akkor zárd körül,
¹³ és ha az ÚR, a te Istened kezedbe adja, minden férfit hányj kardélre.
¹⁴ De az asszonyokat, a kisgyermekeket, az állatokat és mindazt, ami a városban van, az egész zsákmányolnivalót magadnak vedd birtokba, és élvezd az ellenségeidtől szerzett zsákmányt, amelyet kezedbe ad az ÚR, a te Istened.
¹⁵ Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e népek városai közül valók.
¹⁶ De e népek városaiban, amelyeket örökségül ad neked az ÚR, a te Istened, ne hagyj életben egy lelket sem.
¹⁷ Mindenestül veszítsd el őket: a hettitákat, az emóriakat, a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, ahogy megparancsolta neked az ÚR, a te Istened.
¹⁸ Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket mindannak az utálatosságnak az elkövetésére, amelyet ők isteneik tiszteletére cselekszenek, hogy ne vétkezzetek Istenetek, az ÚR ellen.
¹⁹ Amikor egy várost hosszabb ideig tartasz körülzárva, és így harcolsz ellene, hogy bevedd, ne pusztítsd ki fejszével egy fáját sem. Egyél róla, de azt magát ne irtsd ki, mert ember-e a mező fája, hogy ostrom alá jusson miattad?
²⁰ Csak amelyik fáról tudod, hogy nem gyümölcstermő, azt vágd ki, és abból építs ostromló szerkezetet a veled hadakozó város ellen mindaddig, amíg csak el nem esik.