---

¹ Egyszer ismét bement a zsinagógába, és volt ott egy sorvadt kezű ember.
² És lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádolhassák.
³ Ő pedig így szólt a sorvadt kezű emberhez: Állj ki középre!
⁴ Azoktól pedig ezt kérdezte: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni? Életet menteni vagy kioltani? De azok hallgattak.
⁵ Ő pedig bánkódva szívük keménysége miatt haragosan végignézett rajtuk, és azt mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Mire az kinyújtotta a kezét, és teljesen ép lett.
⁶ Akkor a farizeusok kimentek, és a Heródes-pártiakkal együtt mindjárt tanácskozni kezdtek, hogyan veszítsék el őt.
⁷ Jézus pedig visszavonult tanítványaival a tenger mellé, és nagy sokaság követte őt Galileából, Júdeából,
⁸ Jeruzsálemből, Idumeából és a Jordánon túlról. Még a Tírusz és a Szidón környékebeliek is, amikor hallották, hogy miket tett, nagy tömegben jöttek hozzá.
⁹ És meghagyta tanítványainak, hogy egy csónakot tartsanak készen számára a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte.
¹⁰ Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, odatolakodtak, hogy megérinthessék őt.
¹¹ A tisztátalan lelkek is, amikor meglátták, leborultak előtte, és azt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia!
¹² Ő pedig szigorúan rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel kilétét.
¹³ Azután felment a hegyre, és magához szólította azokat, akiket akart; és azok odamentek hozzá.
¹⁴ Tizenkettőt választott ki, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni,
¹⁵ és hatalmuk legyen kiűzni az ördögöket:
¹⁶ Simont, akinek a Péter nevet adta;
¹⁷ Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, amely azt jelenti: mennydörgés fiai;
¹⁸ Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, Taddeust és a kánaáni Simont
¹⁹ és Iskáriótes Júdást, aki végül el is árulta őt.
²⁰ Azután hazatért, de ismét olyan sokaság gyülekezett köréje, hogy még nem is ehettek.
²¹ Amint az övéi ezt meghallották, eljöttek, hogy erővel magukkal vigyék, mert azt mondták, hogy magánkívül van.
²² Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt állították, hogy Belzebub van vele, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
²³ Ő pedig magához hívta azokat, és példázatokban azt mondta nekik: Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt?
²⁴ Hiszen ha egy ország önmagával meghasonlik, nem maradhat meg az az ország.
²⁵ És ha egy ház önmagával meghasonlik, nem maradhat meg az a ház.
²⁶ És ha a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.
²⁷ Senki sem hatolhat be az erős ember házába, hogy kirabolja azt, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert, és azután rabolja ki annak házát.
²⁸ Bizony mondom nektek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is, melyeket elkövetnek,
²⁹ de aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örökkévaló bűn terheli.
³⁰ Ugyanis azt állították, hogy tisztátalan lélek van benne.
³¹ Közben megérkeztek a testvérei és az anyja, és kívül megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt.
³² Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: Anyád és a testvéreid ott kint vannak, és keresnek téged.
³³ Ő pedig így válaszolt: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?
³⁴ Majd végigtekintett a körülötte ülőkön, és azt mondta: Íme, az én anyám és az én testvéreim.
³⁵ Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fiútestvérem, nőtestvérem és anyám.