---

¹ Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók pedig keresték a módját, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy megöljék.
² Mert azt mondták: Ne az ünnepen, hogy zendülés ne támadjon a nép között.
³ Amikor pedig Betániában a leprás Simon házánál volt, és asztalhoz telepedett, egy asszony ment oda, akinél alabástromedény volt, valódi és igen drága nárdusolajjal, és feltörve az alabástromedényt Jézus fejére öntötte.
⁴ Némelyek pedig bosszankodtak magukban, és azt mondták: Mire való a kenetnek ez a pazarlása?
⁵ Mert eladhatták volna azt több mint háromszáz dénárért, és a pénzt szétoszthatták volna a szegények között. És szemrehányást tettek neki.
⁶ De Jézus megszólalt, és azt mondta: Hagyjatok békét neki! Miért bántjátok őt? Hiszen jó dolgot cselekedett velem.
⁷ Mert szegények mindenkor lesznek veletek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek.
⁸ Ő megtette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre.
⁹ Bizony mondom nektek, hogy mindenütt a világon, ahol csak hirdetik az evangéliumot, azt is elbeszélik az ő emlékezetére, amit ez az asszony cselekedett.
¹⁰ Akkor Júdás, az Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik.
¹¹ Ők örömmel hallották ezt, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a kedvező alkalmat, hogyan árulhatná el.
¹² A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt áldozzák, megkérdezték a tanítványai: Hol akarod megenni a húsvéti bárányt? Hova menjünk azt elkészíteni?
¹³ Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül, és azt mondta nekik: Menjetek a városba, és ott találkoztok egy emberrel, aki egy korsó vizet visz. Őt kövessétek,
¹⁴ és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester azt kérdezi: Hol van a szállásom, ahol a tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti bárányt?
¹⁵ Ő majd mutat nektek egy tágas, berendezett és előkészített felső termet, ott készítsétek el nekünk.
¹⁶ A tanítványok elmentek, és amint megérkeztek a városba, mindent úgy találtak, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
¹⁷ Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel.
¹⁸ Amint letelepedtek és ettek, azt mondta Jézus: Bizony mondom nektek, egy közületek, aki most velem együtt eszik, elárul engem.
¹⁹ Erre elszomorodtak, és egyenként azt kérdezték: Csak nem én?
²⁰ Ő pedig azt mondta nekik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálba.
²¹ Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja; jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem született volna.
²² És miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, megáldotta, megtörte, odaadta nekik, és azt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem.
²³ Majd vette a poharat, hálát adva odaadta nekik, és mindnyájan ittak belőle.
²⁴ És azt mondta nekik: Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik.
²⁵ Bizony mondom nektek, nem iszom többé a szőlőtőnek terméséből addig a napig, amíg újat iszom majd az Isten országában.
²⁶ Dicséretet énekeltek, majd kimentek az Olajfák hegyére.
²⁷ Azt mondta nekik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
²⁸ De feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.
²⁹ Péter pedig azt mondta neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem!
³⁰ Jézus erre így felelt: Bizony mondom neked, hogy még ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólna, háromszor tagadsz meg engem.
³¹ Ő azonban annál inkább erősködött: Ha veled együtt meg kellene halnom is, akkor sem tagadlak meg. És ugyanígy beszéltek a többiek is.
³² Amikor megérkeztek arra a helyre, amelynek Gecsemáné a neve, azt mondta a tanítványainak: Üljetek le itt, amíg imádkozom.
³³ Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és kezdett rettegni és gyötrődni,
³⁴ majd így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok!
³⁵ És kissé előbbre ment, földre borult, és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.
³⁶ És azt mondta: Abbá, Atyám! Neked minden lehetséges. Vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
³⁷ Visszatérve alva találta őket, és azt mondta Péternek: Simon, alszol? Nem tudtál egy órát sem vigyázni?
³⁸ Vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
³⁹ Ismét elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
⁴⁰ Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük megnehezedett, és nem tudták, mit feleljenek neki.
⁴¹ Amikor harmadszor jött vissza, azt mondta nekik: Most már aludjatok és nyugodjatok. Elég! Eljött az óra, íme, az Emberfia a bűnösök kezébe adatik.
⁴² Keljetek föl, menjünk, íme, közeleg, aki engem elárul.
⁴³ És miközben beszélt, váratlanul megjelent Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt fegyverekkel és botokkal felfegyverzett sokaság a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.
⁴⁴ Árulója pedig jelt adott nekik, mondva: Akit megcsókolok majd, ő az, fogjátok meg, és vezessétek el biztos őrizet alatt!
⁴⁵ Ahogy odaért, egyenesen hozzá ment, és megszólította: Mester! – és megcsókolta őt.
⁴⁶ Azok pedig rávetették kezüket, és megfogták őt.
⁴⁷ De az ott állók egyike kirántotta a kardját, odacsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
⁴⁸ Jézus pedig megszólalt, és azt mondta nekik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek rám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem.
⁴⁹ Naponta veletek voltam, a templomban tanítottam, és nem fogtatok el engem, de az Írásoknak be kell teljesedniük.
⁵⁰ Akkor mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak.
⁵¹ Csak egy ifjú követte, akinek csupasz testét csak egy gyolcsing borította. Megragadták,
⁵² de ő az ingét otthagyva meztelenül elfutott.
⁵³ Jézust pedig elvezették a főpaphoz, ahova összegyűlt valamennyi főpap, vén és írástudó.
⁵⁴ Péter távolról követte őt, be egészen a főpap udvaráig, ott leült a szolgákkal, és melegedett a tűznél.
⁵⁵ A főpapok pedig és az egész nagytanács bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.
⁵⁶ Mert sokan tettek ugyan hamis tanúvallomást ellene, de a vallomások nem egyeztek.
⁵⁷ Néhányan ezzel a hamis vallomással álltak elő:
⁵⁸ Mi hallottuk, amikor azt mondta, hogy én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem emberi kéz alkotott.
⁵⁹ De még így sem egyezett a vallomásuk.
⁶⁰ Akkor a főpap középre állt, és megkérdezte Jézust: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
⁶¹ Ő pedig hallgatott, és semmit sem felelt. Ismét megkérdezte a főpap, és azt mondta neki: Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?
⁶² Én vagyok – mondta Jézus –, és meglátjátok majd az Emberfiát a Hatalmas jobbján ülni, amikor eljön az ég felhőiben.
⁶³ Ekkor a főpap megszaggatta ruháját, és azt mondta: Mi szükségünk van még tanúkra?
⁶⁴ Hallottátok az istenkáromlást. Mi a véleményetek? Azok pedig mindnyájan úgy ítélték meg, hogy méltó a halálra.
⁶⁵ Ekkor némelyek köpdösni kezdték, majd betakarták az arcát, úgy ütlegelték, és azt mondták neki: Prófétálj! És a szolgák is arcul csapdosták.
⁶⁶ Amikor Péter lenn volt az udvarban, arra járt a főpap egyik szolgálója,
⁶⁷ és ahogy meglátta Pétert, amint melegedett, rátekintett, és azt mondta: Te is a názáreti Jézussal voltál!
⁶⁸ Ő pedig tagadott, és azt mondta: Nem ismerem, nem is értem, mit beszélsz! És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt.
⁶⁹ Amint a szolgáló meglátta, ismét mondogatni kezdte az ott állóknak: Ez közülük való.
⁷⁰ De ő ismét tagadta. Nem sokkal később az ott állók ismét azt mondták Péternek: De bizony közülük való vagy, hiszen galileai vagy te is, a beszéded is elárul téged!
⁷¹ Ő pedig átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!
⁷² És a kakas azonnal megszólalt másodszor is. Ekkor Péternek eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas kétszer szólna, háromszor megtagadsz engem. És keserves sírásra fakadt.