---

¹ Onnan útra kelve Júdea vidékére ment és a Jordán túlsó partjára, ahol ismét sokaság gyűlt hozzá, ő pedig szokása szerint tanította őket.
² A farizeusok pedig azért, hogy próbára tegyék, odamentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férjnek a feleségét elbocsátania.
³ Mit parancsolt nektek Mózes? – kérdezett vissza.
⁴ Erre azt válaszolták: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.
⁵ Jézus ekkor azt mondta nekik: Szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsolatot,
⁶ mert a teremtés kezdete óta Isten férfiúvá és asszonnyá teremtette őket.
⁷ Azért elhagyja az ember apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez,
⁸ és lesznek ketten egy testté. Azért többé nem kettő az, hanem egy test.
⁹ Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.
¹⁰ Otthon ismét megkérdezték erről a tanítványai.
¹¹ Ő pedig azt mondta nekik: Aki elbocsátja a feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene.
¹² Ha pedig a feleség hagyja el a férjét, és mással kel egybe, házasságtörést követ el.
¹³ Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok pedig megdorgálták azokat, akik ezt tették.
¹⁴ Amikor Jézus ezt észrevette, haragra gerjedt, és azt mondta nekik: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.
¹⁵ Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.
¹⁶ Aztán megölelte és kezét rájuk helyezve megáldotta őket.
¹⁷ Amikor útnak indult, hozzá futott egy ember, térdre borult előtte, és megkérdezte: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?
¹⁸ Jézus pedig azt mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten.
¹⁹ Tudod a parancsolatokat: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.
²⁰ Az pedig így válaszolt: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
²¹ Jézus rátekintett, és megkedvelte őt, majd azt mondta neki: Egy fogyatkozásod van, eredj el, add el minden vagyonodat, add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem!
²² Az pedig elszomorodott ezen a beszéden, és búsan elment, mert nagy vagyona volt.
²³ Jézus pedig körültekintve így szólt tanítványaihoz: Milyen nehéz a gazdagoknak bejutni Isten országába!
²⁴ A tanítványok megdöbbentek szavain, mire Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz bejutni Isten országába!
²⁵ Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.
²⁶ Akkor azok még inkább elképedtek, és azt kérdezték egymás között: Akkor hát kicsoda üdvözülhet?
²⁷ Jézus rájuk tekintett, és azt mondta: Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.
²⁸ Erre Péter azt mondta neki: Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.
²⁹ Jézus pedig így felelt: Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, fiútestvéreit, nőtestvéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy szántóföldjeit énérettem és az evangéliumért,
³⁰ és ne kapna százannyit most ebben az időben, házakat, fiútestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világban pedig örök életet.
³¹ Mert sok elsőből lesz utolsó és sok utolsóból első.
³² Útban voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe. Előttük ment Jézus, ők pedig álmélkodva és félve követték. Ekkor ismét maga mellé vette a tizenkettőt, és kezdett nekik azokról a dolgokról beszélni, hogy mi minden fog majd vele történni:
³³ Íme, felmegyünk Jeruzsálembe – mondta –, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak,
³⁴ majd megcsúfolják, megköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapon feltámad.
³⁵ Ekkor hozzálépett Jakab és János, Zebedeus fiai, és ezt mondták: Mester, szeretnénk, ha megtennéd azt, amire kérünk.
³⁶ Ő pedig azt kérdezte: Mit szeretnétek, hogy megtegyek?
³⁷ Azok pedig azt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben!
³⁸ Jézus akkor így szólt hozzájuk: Nem tudjátok, mit kértek. Vajon megihatjátok-e a poharat, amelyet én megiszom, és megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?
³⁹ Azok pedig így feleltek: Megtehetjük. Jézus erre azt mondta nekik: A poharat ugyan, amelyet én megiszom, megisszátok, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek,
⁴⁰ de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek elkészíttetett.
⁴¹ Amikor meghallotta ezt a tíz tanítvány, megharagudtak Jakabra és Jánosra.
⁴² Jézus pedig magához szólítva őket azt mondta nekik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek számítanak, uralkodnak felettük, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk.
⁴³ De nem így lesz közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok,
⁴⁴ és aki közületek első akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája.
⁴⁵ Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért.
⁴⁶ Azután Jerikóba érkeztek. Amikor Jézus tanítványaival és a nagy sokasággal elhagyta Jerikót, ott ült és koldult az út mellett Timeus fia, a vak Bartimeus,
⁴⁷ aki amikor meghallotta, hogy ez a názáreti Jézus, kiabálni kezdett: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!
⁴⁸ És sokan megfeddték őt, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiáltotta: Dávid Fia, könyörülj rajtam!
⁴⁹ Akkor Jézus megállt, és azt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál, kelj föl, hív téged!
⁵⁰ Ő pedig felsőruháját ledobta, felugrott, és Jézushoz ment.
⁵¹ Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig azt mondta neki: Mester, hogy lássak!
⁵² Jézus ekkor így szólt: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt az úton.