---

¹ Ahogy közeledtek Jeruzsálemhez, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél elküldött kettőt a tanítványai közül,
² és azt mondta nekik: Menjetek az előttetek lévő faluba, és mihelyt megérkeztek oda, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem ült soha. Oldjátok el és hozzátok ide!
³ Ha valaki azt kérdezné: „Miért teszitek ezt?”, mondjátok: „Az Úrnak van szüksége rá, és hamarosan visszaküldi.”
⁴ Elmentek azért, és megtalálták a szamárcsikót kinn az utcán, az ajtófélfához kötve, és eloldották.
⁵ Az ott állók közül pedig némelyek megkérdezték: Mit csináltok, miért oldjátok el a szamárcsikót?
⁶ Ők pedig úgy válaszoltak, ahogy Jézus mondta. Ekkor hagyták őket elmenni.
⁷ És odavezették a szamárcsikót Jézushoz, majd ráterítették felsőruháikat, ő pedig felült rá.
⁸ Sokan felsőruháikat, mások pedig a mezőn vágott lombos ágakat terítették az útra.
⁹ Az előtte menők és az őt követők így kiáltoztak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében!
¹⁰ Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!
¹¹ Így vonult be Jézus a jeruzsálemi templomba, majd miután mindent megtekintett – mivelhogy az idő már későre járt –, kiment Betániába a tizenkettővel.
¹² Másnap pedig, ahog y elhag yták Betániát, megéhezett.
¹³ És meglátva messziről egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál valamit rajta, de odaérve levélen kívül mást nem talált rajta, mert még nem volt itt a fügeérés ideje.
¹⁴ Akkor Jézus azt mondta a fának: Soha többé ne egyék rólad gyümölcsöt senki! És hallották ezt a tanítványai.
¹⁵ Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, Jézus bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik a templomban árultak és vásároltak. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit is feldöntötte,
¹⁶ és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon.
¹⁷ Majd így tanította őket: Nincsen-e megírva: az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek.
¹⁸ Meghallották ezt az írástudók és a főpapok, és tanakodtak, hogyan veszíthetnék el. Féltek ugyanis tőle, mivelhogy az egész sokaságot lenyűgözte a tanítása.
¹⁹ Amikor beesteledett, elhagyta a várost.
²⁰ Reggel pedig, ahogy elmentek a fügefa mellett, látták, hogy az gyökerestül kiszáradt.
²¹ És Péter visszaemlékezve azt mondta neki: Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt!
²² Jézus így válaszolt: Higgyetek Istenben!
²³ Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: „Kelj fel, és vesd magad a tengerbe!”, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, annak meg is adatik az.
²⁴ Azért mondom nektek: Higgyétek, hogy megnyeritek mindazt, amit könyörgésetekben kértek, és meglesz nektek.
²⁵ Amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.
²⁶ Ha pedig ti meg nem bocsátotok, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.
²⁷ És ismét Jeruzsálembe mentek. Amikor körüljárt a templomban, hozzámentek a főpapok, az írástudók és a vének,
²⁸ és azt kérdezték tőle: Milyen hatalommal cselekszed ezeket? Ki adott neked felhatalmazást arra, hogy ezeket cselekedd?
²⁹ Jézus így válaszolt: Én is kérdek egy dolgot tőletek, és feleljetek meg nekem, akkor megmondom nektek, hogy milyen felhatalmazással cselekszem ezeket.
³⁰ János keresztsége a mennyből volt-e vagy emberektől? Feleljetek nekem!
³¹ Azok pedig tanakodtak maguk között, mondva: ha azt mondjuk, hogy a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?
³² Vagy mondjuk azt: emberektől? Féltek azonban a néptől, mert mindenki azt tartotta Jánosról, hogy valóban próféta volt.
³³ Azt mondták tehát Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus erre azt felelte nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.