---

¹ Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
² Meddig finomkodunk még itt a szavakkal? Gondolkozzatok el, és aztán szálljunk vitába vele!
³ Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?
⁴ Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla?
⁵ Bizony, kialszik a bűnösök világossága, tüzük lángja nem ragyog.
⁶ Elsötétül sátrában a világosság, mécsese kialszik mellette.
⁷ Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tervei okozzák bukását.
⁸ Mert lába hálóba gabalyodik, és kelepcébe kerül.
⁹ Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá.
¹⁰ Hurok van elrejtve számára a földön, és csapda az ösvényén.
¹¹ Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon.
¹² Éhesen várja a nyomorúság, és készen áll a veszedelem, hogy elbuktassa őt.
¹³ Darabonként rágja le bőrét a kór, darabonként rágja le róla a halálos betegség.
¹⁴ Kirángatják biztonságos sátrából, és elhajtják a borzalmak királya elé.
¹⁵ Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak.
¹⁶ Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága.
¹⁷ Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán.
¹⁸ Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik.
¹⁹ Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén.
²⁰ Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat.
²¹ Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.