Jób könyve 18
18
Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
2
Meddig finomkodunk még itt a szavakkal? Gondolkozzatok el, és aztán szálljunk vitába vele!
3
Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?
4
Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla?
5
Bizony, kialszik a bűnösök világossága, tüzük lángja nem ragyog.
6
Elsötétül sátrában a világosság, mécsese kialszik mellette.
7
Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tervei okozzák bukását.
8
Mert lába hálóba gabalyodik, és kelepcébe kerül.
9
Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá.
10
Hurok van elrejtve számára a földön, és csapda az ösvényén.
11
Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon.
12
Éhesen várja a nyomorúság, és készen áll a veszedelem, hogy elbuktassa őt.
13
Darabonként rágja le bőrét a kór, darabonként rágja le róla a halálos betegség.
14
Kirángatják biztonságos sátrából, és elhajtják a borzalmak királya elé.
15
Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak.
16
Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága.
17
Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán.
18
Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik.
19
Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén.
20
Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat.
21
Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.