---

¹ Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam.
² Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett.
³ Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon.
⁴ Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük.
⁵ Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra.
⁶ Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben.
⁷ A bokrok között kiáltoznak, bogáncskórók alatt gyülekeznek.
⁸ Esztelen senkiházik, akiket korbáccsal vertek ki az országból.
⁹ És most ezek gúnyolódnak rajtam, és köszörülik rajtam a nyelvüket.
¹⁰ Utálkozva húzódnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni.
¹¹ Meglazította Isten íjamon a húrt, és megalázott engem, ezért bánnak velem zabolátlanul.
¹² Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és pusztulásom útját egyengetik.
¹³ Ösvényemet felszaggatják, romlásomon fáradoznak, és nincs, aki megfékezze őket.
¹⁴ Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: romba dőlt falak közt zúdulnak rám.
¹⁵ Rémület tört rám, és úgy űzte el méltóságomat, mint a szélvész; boldogságom eltűnt, mint a felleg.
¹⁶ Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva.
¹⁷ Éjszaka nyilallnak csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak.
¹⁸ Hatalmas erővel kapta el ruhámat, szorosan átkarolt derekamnál fogva,
¹⁹ és belevert a sárba; hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz.
²⁰ Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz. Ott állok előtted, de észre sem veszel.
²¹ Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem.
²² Fölemelsz, és elsodorsz a széllel, szétmállasztasz a viharban.
²³ Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik.
²⁴ De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért?
²⁵ Nem sírtam-e azért, kire nehéz napok jártak? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt?
²⁶ Bizony, jót reméltem, de rossz következett. Világosságot vártam, és sűrű homály jött.
²⁷ Nyugtalanság tört rám, mely nem csillapodik; elértek a nyomorúság napjai,
²⁸ feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, és segítségért kiáltok a gyülekezetben.
²⁹ A sakálok testvére lettem és a struccok társa.
³⁰ Bőröm megfeketedett, és hámlik le rólam, csontom pedig ég a láz miatt.
³¹ Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.