---

¹ Csak küzdelem a halandó sorsa a földön, napjai úgy telnek, mint a napszámosé!
² Ahogyan a rabszolga eped az árnyék után, és a napszámos várja a munkabért,
³ úgy jutottak nekem hiábavaló hónapok, nyomorúságos éjszakákkal fizettek ki engem.
⁴ Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek fel? Hosszú az este, és tele vagyok nyugtalansággal hajnalig.
⁵ Testemet férgek és porkéreg borítja, bőröm beforrad, majd kifakad újra.
⁶ Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és reménytelenül múlnak el.
⁷ Gondold meg, hogy csak szellő az életem, szemem nem lát többé jót.
⁸ A szemek, amelyek eddig láttak, többé nem találnak; szemed engem keres, de én már nem vagyok.
⁹ Eltűnik a felhő, tovaszáll: éppígy nem jön vissza, aki leszáll a holtak hazájába.
¹⁰ Nem tér vissza többé a házába, lakóhelyén sem tudnak róla többé.
¹¹ Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel.
¹² Tenger vagyok-e vagy tengeri szörny, hogy őrséget állítasz ellenem?
¹³ Mikor azt gondolom, hogy vigaszt nyújt az ágyam, panaszomat enyhíti fekhelyem,
¹⁴ akkor álmokkal rettentesz, látomásokkal rémítesz meg engem.
¹⁵ Inkább választom a fulladást, inkább a halált, mint e csontvázat.
¹⁶ Elég volt az életemből, nem kell tovább! Hagyj békén, hiszen csak leheletnyi az időm!
¹⁷ Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele?
¹⁸ Minden reggel megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed.
¹⁹ Miért nem veszed le rólam a szemed? Nyálamat sem engeded lenyelni?
²⁰ Ha vétkeztem, mit követtem el ellened, emberek őrzője? Miért tettél a céltábláddá? Talán terhedre vagyok?
²¹ Miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet? Hiszen már a porban fekszem, amikor keresel, már nem leszek.