1
Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta:
2
Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját?
3
Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod?
4
Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled?
5
Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak.
6
A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva az enyészet helye.
7
Ő terítette északot a kietlenség fölé, függesztette ki a földet a semmiség fölött.
8
Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk.
9
Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte.
10
Határt szabott a vizeknek ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel.
11
Az egek oszlopai meginognak és megrendülnek fenyegetésétől.
12
Erejével fölriasztotta a tengert, értelmével szétzúzta Rahabot.
13
Leheletétől kiderült az ég, kezével átdöfte a gyors kígyót.
14
Pedig ez csak a szegélye útjának, és milyen halk az a szó, amelyet meghallunk belőle! Ki tudná hát felfogni hatalmas tetteinek mennydörgő szavát?!