---

¹ Az elmondottak lényege az, hogy olyan főpapunk van, aki a Magasságos trónjának jobbjára ült a mennyekben,
² annak a szentélynek és igazi sátornak szolgálattevőjeként, amelyet nem ember épített, hanem az Úr.
³ Mert minden főpapot ajándékok meg áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy neki is legyen mit áldoznia.
⁴ Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint áldozatokat mutatnak be;
⁵ akik a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogy Isten rendelte Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátrat: Vigyázz – mondta –, hogy mindent a szerint a minta szerint készíts, amelyet a hegyen mutattam neked.
⁶ Most azonban Krisztus annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.
⁷ Mert ha az az első kifogástalan lett volna, nem kerestek volna helyet a másodiknak.
⁸ Mert dorgálóan ezt mondja nekik: Íme, jönnek napok – ezt mondja az Úr –, és Izráel házával és Júda házával új szövetséget kötök.
⁹ Nem olyan szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptomból. Mivel azonban nem maradtak meg szövetségemben, azért én sem törődtem velük – ezt mondja az Úr.
¹⁰ Mert ez az a szövetség, amelyet azon napok elmúltával kötök az Izráel házával. Ezt mondja az Úr: Törvényemet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig népemmé lesznek.
¹¹ Akkor senki sem tanítja többé így sem a társát, sem a testvérét: „Ismerd meg az Urat”, mert mindnyájan ismerni fognak engem kicsinytől nagyig.
¹² Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és bűneikről nem emlékezem többé.
¹³ Amikor újról beszél, elavulttá tette az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, közel van az enyészethez.