1Mert minden főpapot emberek közül választanak és emberekért rendelnek az Isten előtti szolgálatra, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért,
2aki képes együtt érezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve erőtlenséggel.
3Ezért köteles mind a népért, mind önmagáért a bűnért való áldozatot bemutatni.
4És senki sem szerezheti meg magának ezt a tisztséget, csak akit Isten hív el, amint Áront is.
5Hasonlóképpen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: Én Fiam vagy te, ma szültelek téged.
6Miképpen másutt is mondja: Te örökkévaló pap vagy, Melkisédek rendje szerint.
7Aki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott istenfélelméért.
8Jóllehet Fiú, szenvedéséből tanulta meg az engedelmességet,
9és tökéletességre jutva örök üdvösség szerzője lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.
10Isten őt a Melkisédek rendje szerinti főpapnak nevezte.
11Erről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondanivalónk van, mivel restek lettetek a hallásra.
12Mert noha ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek alapvető elemeire tanítson valaki titeket, és olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem pedig kemény eledelre.
13Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazság beszédében, mivelhogy kiskorú.
14A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek gyakorlott ítélőképességük van a jó és a rossz megkülönböztetésére.