1Mivel tehát még beteljesedésre vár az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, vigyázzunk, nehogy valaki közületek fogyatkozásban levőnek láttassék.
2Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, miként azoknak, de nem használt nekik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották.
3Mert mi, akik hiszünk, bemegyünk a nyugodalomba, amint megmondta: „Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugodalmamba”, jóllehet a világ megalapításától kezdett munkáit bevégezte.
4Mert valahol a hetedik napról így szólt: És megnyugodott Isten a hetedik napon minden cselekedetétől.
5Itt pedig ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.
6Mivel tehát még hátravan, hogy némelyek bemenjenek abba, és akiknek először hirdettetett az evangélium, nem mentek be engedetlenségük miatt,
7ismét mának jelöl egy napot, amikor Dávid által annyi idő után így szólt, ahogyan előbb mondtuk: Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!
8Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugodalomba, nem szólna azután egy másik napról.
9Eszerint még hátravan a szombati nyugalom Isten népe számára.
10Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, mint Isten is a magáétól.
11Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, nehogy valaki az engedetlenség hasonló példájaként elessék.
12Mert Isten beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és léleknek, az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.
13És nincs olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk.
14Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz.
15Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyengeségeinken, hanem aki hozzánk hasonlóan megkísértetett mindenben, kivéve a bűnt.
16Járuljunk azért bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk idejében jövő segítségül.