---

¹ Mivel a törvényben csak az eljövendő jó árnyéka van meg, nem maga a dolgok valós képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évről évre szüntelenül bemutatnak, sohasem képesek tökéletességre juttatni az odajárulókat.
² Különben megszűnt volna az áldozás, hiszen ha az áldozó egyszer megtisztult volna, többé semmi bűntudatot nem érzett volna.
³ De azok évről évre a bűnökre emlékeztetnek.
⁴ Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
⁵ Azért e világba jövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem,
⁶ égő- és bűnért való áldozatot nem kedveltél.
⁷ Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, a könyvtekercsben írva van rólam, hogy cselekedjem a te akaratodat, Istenem.
⁸ Előbb azt mondta, hogy áldozatot és ajándékot, égő- és bűnért való áldozatot nem akartál, nem is kedveltél, amelyeket a törvény szerint bemutatnak,
⁹ azután így szólt: Íme, itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat.
¹⁰ Ezzel az akarattal vagyunk megszentelve egyszer s mindenkorra, Jézus Krisztus testének megáldozása által.
¹¹ Minden pap naponként szolgálatban áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.
¹² Ő azonban egyetlen áldozattal áldozva a bűnökért mindörökre az Isten jobbjára ült,
¹³ és ott vár, amíg ellenségei a lába alá vettetnek zsámolyul.
¹⁴ Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket.
¹⁵ De bizonyságot tesz erről nekünk a Szentlélek is, mert utána így szól:
¹⁶ Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok után – azt mondja az Úr –, törvényemet a szívükbe adom, és elméjükbe írom be azokat,
¹⁷ bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
¹⁸ Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért való áldozat.
¹⁹ Mivelhogy azért, testvéreim, bizalmunk van a szentélybe való bemenetelre Jézus vére által
²⁰ azon az úton, amelyet ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
²¹ és mivel nagy papunk van az Isten háza felett,
²² járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek a szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől,
²³ és testük meg van mosva tiszta vízzel. Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett.
²⁴ Legyen gondunk arra, hogy egymást buzdítsuk a szeretetre és a jó cselekedetekre,
²⁵ nem hagyva el összejöveteleinket, ahogyan szokásuk némelyeknek, hanem intve egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.
²⁶ Mert ha szándékosan vétkezünk, miután eljutottunk az igazság megismerésére, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
²⁷ hanem az ítéletnek valami rettenetes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.
²⁸ Aki megveti Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra, irgalom nélkül meghal.
²⁹ Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltó az, aki az Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja!
³⁰ Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
³¹ Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni.
³² De emlékezzetek vissza a régebbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedésteljes küzdelmet álltatok ki.
³³ Mert egyrészt gyalázásokkal és szorongattatásokkal nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társai lettetek azoknak, akikkel így bántak.
³⁴ Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudva, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van.
³⁵ Ne dobjátok el hát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.
³⁶ Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedve elnyerjétek az ígéretet.
³⁷ Mert még egy kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik.
³⁸ Az igaz ember pedig hitből él, de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.
³⁹ De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.