---

¹ Ezért elhagyva a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk a tökéletességre. Ne kezdjük el újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek,
² a mosakodásokról, a kézrátevésről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak.
³ Ha Isten megengedi, ezt meg is tesszük.
⁴ Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek,
⁵ akik megízlelték az Isten jó beszédét és az eljövendő világ erőit,
⁶ de elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mert újra megfeszítik önmaguknak és nyilvánosan megcsúfolják az Isten Fiát.
⁷ Mert a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos termést hoz a földművesnek, áldást nyer Istentől,
⁸ amelyik pedig tövist és bogáncskórót terem, az megvetett, közel van az átokhoz, és a vége megégetés.
⁹ De ha így szólunk is, szeretteim, felőletek ezeknél jobb dolgokról vagyunk meggyőződve, ami üdvösséggel jár.
¹⁰ Mert Isten nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, amelyet az ő neve iránt tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.
¹¹ Kívánjuk pedig, hogy mindegyikőtök ugyanazt a buzgóságot tanúsítsa a reménység teljes bizonyossága iránt mindvégig,
¹² hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és béketűrés által öröklik az ígéreteket.
¹³ Mert Isten, amikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött,
¹⁴ és így szólt: Bizony megáldalak téged, és bizony megsokasítlak téged.
¹⁵ És mivel hosszútűrő volt, megkapta az ígéretet.
¹⁶ Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és náluk minden vitának véget vet és mindent megerősít az eskü.
¹⁷ Ezért Isten is esküvéssel kezeskedett, mert még meggyőzőbben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy végzése változhatatlan.
¹⁸ Azért, hogy két változhatatlan tény által, amelyekre nézve lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős vigasztalásunk legyen nekünk, akik hozzá menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet,
¹⁹ amely biztos és erős horgonya lelkünknek, és beljebb hatol a kárpitnál,
²⁰ ahova útnyitóul bement értünk Jézus, aki örökre a Melkisédek rendje szerinti főpap lett.