---

¹ Azért mi is, akiket a bizonyságok ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret.
² Nézzünk a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – elszenvedte a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.
³ Gondoljatok arra, aki ilyen ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.
⁴ Mert a bűn elleni harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig,
⁵ és elfeledkeztetek az intésről, amely nektek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged,
⁶ mert akit szeret az Úr, megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.
⁷ Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Mert melyik fiú az, akit nem fenyít meg az apja?
⁸ Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, amelyben mindenki részesül, akkor korcsok vagytok, nem pedig fiak.
⁹ Aztán: a mi testi apáink is fenyítettek minket, és becsültük őket, hát nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, és élünk!
¹⁰ Mert azok csak rövid ideig, tetszésük szerint fenyítettek, ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.
¹¹ Semmilyen fenyítés nem látszik jelenleg örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazság békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik megedződtek általa.
¹² Azért a lankadt kezeket és megroggyant térdeket egyenesítsétek ki,
¹³ és lábatok az egyenes úton járjon, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon.
¹⁴ Törekedjetek mindenkivel a békességre és a megszentelődésre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat,
¹⁵ vigyázva arra, hogy az Isten kegyelmétől ne szakadjon el senki, nehogy a keserűség bármely gyökere fölnövekedve zavart keltsen, és ez sokakat megfertőzzön.
¹⁶ Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen ételért eladta elsőszülöttségi jogát.
¹⁷ Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könnyek között kereste.
¹⁸ Mert ti nem járultatok megtapintható hegyhez és lángoló tűzhöz, sűrű homályhoz, sötétséghez, szélvészhez,
¹⁹ trombita harsogásához és szózatok hangjához, amelyet akik hallottak, kérték, hogy ne szóljon hozzájuk.
²⁰ Mert nem bírták elviselni a parancsot: Még ha állat ér is a hegyhez, meg kell kövezni.
²¹ És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondta: Megijedtem és reszketek.
²² Ti azonban a Sion hegyéhez járultatok és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez,
²³ az elsőszülöttek seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyben, Istenhez, mindenek bírájához, a tökéletes igazak lelkeihez,
²⁴ az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely jobbat beszél, mint az Ábelé.
²⁵ Vigyázzatok, hogy vissza ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik a földön szólót elutasították, mennyivel kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekből szól hozzánk,
²⁶ akinek a szava akkor megrengette a földet, most pedig azt ígérte: Még egyszer megrengetem nemcsak a földet, hanem az eget is.
²⁷ A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek.
²⁸ Azért mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és így szolgáljunk Istennek tetsző módon, kegyességgel és félelemmel.
²⁹ Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.