---

¹ Azután így szólt hozzám az ÚR szava:
² Embernek fia! Prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj, és mondd meg nekik, a pásztoroknak: „Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj Izráel pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak?
³ A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat levágtátok, a nyájat nem legeltettétek.
⁴ A gyöngét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be. Az eltévelyedettet nem hoztátok vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk.
⁵ Szétszóródtak hát pásztor nélkül. Mindenféle mezei vad eledelévé lettek, és szétszóródtak.
⁶ A hegyeken és magas halmokon bolyongott a nyájam, szétszóródott az egész föld színén, és nem volt, aki utánuk nézzen, megkeresse őket.
⁷ Ezért, pásztorok, halljátok meg az ÚR beszédét!
⁸ Élek én – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, mivel prédává lett a nyájam, és mindenféle mezei vad eledelévé lett a nyájam pásztor hiányában, pásztoraim pedig nem keresték nyájamat, hanem önmagukat legeltették a pásztorok, nyájamat pedig nem legeltették,
⁹ ezért, ti pásztorok, halljátok meg az ÚR beszédét!
¹⁰ Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, a pásztorok ellen megyek, számon kérem nyájamat a kezükből, és véget vetek pásztorságuknak. Önmagukat sem legeltetik többé a pásztorok, és kiragadom a szájukból juhaimat, hogy ne legyenek nekik eledelül.
¹¹ Mert így szól az én Uram, az ÚR: Íme, én magam keresem meg nyájamat, és magam gondoskodom róla.
¹² Ahogyan a pásztor utánanéz nyájának, amikor ott áll elszéledt juhai között, úgy gondoskodom nyájamról, és kiszabadítom őket mindenhonnan, ahová szétszóródtak ama felhős és borús napon.
¹³ Kihozom őket a népek közül, egybegyűjtöm az országokból, azután hazaviszem őket földjükre. Izráel hegyein legeltetem őket, a völgyekben s az ország minden lakóhelyén.
¹⁴ Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magas hegyein lesz az akluk. Ott fekszenek jó akolban, és kövér legelőn legelnek Izráel hegyein.
¹⁵ Én magam legeltetem nyájamat, s én pihentetem meg őket – ezt mondja az én Uram, az ÚR.
¹⁶ Az elveszettet megkeresem, az eltévelyedettet visszahozom, a sérültet bekötözöm, a beteget erősítem, a kövéret és erőset elveszítem. Úgy legeltetem őket, ahogyan kell.
¹⁷ Ami pedig titeket illet, juhaim – így szól az én Uram, az ÚR –, íme, ítéletet tartok bárány és bárány között, kosok és bakok közt.
¹⁸ Tán kevés az nektek, hogy a jó legelőn legeltek, hogy összetapossa lábatok azt, ami megmaradt legelőitekből? A tiszta vizet isszátok, de ami megmarad belőle, azt fölzavarja a lábatok?
¹⁹ Azt legeljék az én juhaim, amit lábatok összetaposott, és azt igyák, amit lábatokkal fölzavartatok?
²⁰ Ezért így szól hozzájuk az én Uram, az ÚR: Íme, ítéletet tartok kövér és sovány bárány között,
²¹ mert oldalaitokkal és vállaitokkal taszítotok félre és szarvaitokkal ökleltek föl minden erőtlent, hogy messzire űzzétek őket.
²² De én megszabadítom juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet tartok bárány és bárány között.
²³ Egyetlen pásztort állítok föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. Ő legelteti őket, és ő lesz a pásztoruk.
²⁴ Én pedig, az ÚR, Istenük leszek, és szolgám, Dávid fejedelem lesz közöttük. Én, az ÚR mondtam ezt.
²⁵ Békeszövetséget kötök velük, és kipusztítom az országból a gonosz vadállatokat, hogy biztonságban lakhassanak a pusztában, és alhassanak az erdőkben.
²⁶ Áldást adok rájuk magaslatom körül, és esőt adok nekik a megfelelő időben; áldott esők lesznek.
²⁷ A mező fája megadja gyümölcsét, és a föld is megadja termését. Biztonságban laknak majd a földjükön, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor széttöröm jármukat, és kimentem őket azok kezéből, akiket szolgálni kényszerültek.
²⁸ Nem lesznek többé prédául a népeknek, és a föld vadjai nem eszik meg őket. Biztonságban laknak, és nem lesz, aki fölijessze őket.
²⁹ Nemes ültetvényt sarjasztok nekik, hogy többé ne eméssze őket éhínség az országban, s nem viselik többé a pogányok gyalázatát.
³⁰ Akkor majd rájönnek, hogy én, az ÚR, az ő Istenük velük vagyok, és ők, Izráel háza az én népem – ezt mondja az én Uram, az ÚR.
³¹ Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok: emberek vagytok, én pedig Istenetek – ezt mondja az én Uram, az ÚR.”