---

¹ A hetedik esztendőben, az ötödik hónap tizedik napján férfiak jöttek hozzám Izráel vénei közül megkérdezni az URat, és leültek előttem.
² Akkor így szólt hozzám az ÚR szava:
³ Embernek fia! Beszélj Izráel véneivel, és ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az ÚR: Ugye azért jöttetek, hogy megkérdezzetek engem? Élek én, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem – ezt mondja az én Uram, az ÚR. –
⁴ Akarod-e ítélni őket, akarod-e, embernek fia? Add hát tudtukra atyáik utálatosságait!”
⁵ Ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az ÚR: Azon a napon, amelyen kiválasztottam Izráelt, és esküre emeltem kezemet Jákób háza utódainak, és megismertettem magamat velük Egyiptom földjén, esküre emeltem kezemet nekik, és azt mondtam: Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek!
⁶ Azon a napon esküre emeltem kezemet nekik, hogy kihozom őket Egyiptom földjéről arra a földre, amelyet kinéztem nekik, amely tejjel és mézzel folyik, és minden ország ékessége.
⁷ Azt mondtam nekik: Mindenki vesse el szeme elől az utálatosságokat, és ne tegyétek magatokat tisztátalanná Egyiptom bálványaival! Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek!
⁸ De pártot ütöttek ellenem, s nem akartak hallgatni rám. Senki sem vetette el szeme elől az utálatosságokat, és nem hagyta el Egyiptom bálványait. Ezért azt mondtam, hogy kiöntöm rájuk haragomat, bevégzem haragomat rajtuk Egyiptom földjének közepén.
⁹ De nevemre tekintettel cselekedtem, hogy ne érje azt gyalázat a népek szeme előtt, akik között tartózkodtak, és akiknek szeme előtt megismertettem magamat velük, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről.
¹⁰ És kihoztam őket Egyiptom földjéről, és a pusztába vittem őket.
¹¹ Rendelkezéseket adtam nekik, megismertettem velük törvényeimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él általuk.
¹² Nekik adtam szombatjaimat is, hogy legyenek jelül köztem és közöttük, hogy megtudják, hogy én vagyok az ÚR, az ő megszentelőjük.
¹³ De pártot ütött ellenem Izráel háza a pusztában, nem jártak rendelkezéseim szerint, és megvetették törvényeimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él általuk. Igen tisztátalanná tették szombatjaimat is. Ezért azt mondtam, hogy kiöntöm rájuk haragomat a pusztában, hogy elveszítsem őket.
¹⁴ De nevemre tekintettel cselekedtem, hogy ne érje azt gyalázat a népek szeme előtt, akiknek szeme láttára kihoztam őket.
¹⁵ Ám esküre emeltem nekik kezemet a pusztában, hogy nem viszem be őket arra a földre, amelyet nekik adtam, amely tejjel és mézzel folyik, és ékessége minden országnak,
¹⁶ mivel törvényeimet megvetették, nem jártak rendelkezéseim szerint, és tisztátalanná tették szombatjaimat, mert bálványaik után járt a szívük.
¹⁷ Mégis megszánta őket a szemem, nem veszítettem el őket, és nem vetettem véget nekik a pusztában,
¹⁸ hanem azt mondtam fiaiknak a pusztában: Ne járjatok atyáitok szokásai szerint, ne tartsátok meg törvényeiket, s ne tegyétek tisztátalanná magatokat bálványaikkal!
¹⁹ Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek! Az én rendelkezéseim szerint járjatok, az én törvényeimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek!
²⁰ Szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jelül legyenek köztem és köztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.
²¹ De a fiak is pártot ütöttek ellenem, nem jártak rendelkezéseim szerint, és nem tartották meg törvényeimet, hogy azokat cselekedjék, amiket ha az ember megcselekszik, él általuk; és szombatjaimat is tisztátalanná tették. Ezért azt mondtam, hogy kiöntöm rájuk haragomat, bevégzem rajtuk haragomat a pusztában.
²² De visszavontam kezemet, és nevemre tekintettel cselekedtem, hogy meg ne gyalázzák azt a népek előtt, akiknek szeme láttára kihoztam őket.
²³ Esküre emeltem nekik kezemet a pusztában, hogy elszélesztem őket a népek közé, és szétszórom őket az országokba,
²⁴ mivel törvényeimet nem cselekedték, rendelkezéseimet megvetették, tisztátalanná tették szombatjaimat, és szemük atyáik bálványain csüngött.
²⁵ Ezért én is adtam nekik olyan rendelkezéseket, amelyek nem jók, és olyan törvényeket, amelyek által nem fognak élni.
²⁶ Tisztátalanná tettem őket ajándékaikkal, amikor áldozatul vittek minden elsőszülöttet, hogy elpusztítsam őket, hogy megtudják, hogy én vagyok az ÚR.
²⁷ Ezért, embernek fia, szólj Izráel házának, mondd nekik, hogy így szól az én Uram, az ÚR: Még abban is gyalázattal illettek engem atyáitok, hogy hűtlenül cselekedtek velem.
²⁸ Én bevittem őket arra a földre, amelyért esküre emeltem kezemet, hogy nekik adom, de ők ahol csak megláttak egy magas halmot vagy egy sűrű lombú fát, ott mutatták be véresáldozataikat, és haragra ingerlő ajándékokat adtak. Ott áldozták engesztelő illatáldozatukat, és ott öntötték ki italáldozataikat.
²⁹ Ekkor azt mondtam nekik: Mi ez a magaslat, ahová gyülekeztek? (Ezért nevezik azt Bamának mindmáig.)
³⁰ Ezért ezt mondd Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Atyáitok módjára teszitek tisztátalanná magatokat, és az ő utálatosságaikkal paráználkodtok!
³¹ Tisztátalanná teszitek magatokat, amikor ajándékaitokat hozzátok, amikor tűzben áldozzátok föl fiaitokat minden bálványotok előtt mindmáig; és még én engedjem, hogy megkérdezzetek engem, Izráel háza? Élek én – mondja az én Uram, az ÚR –, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem!
³² Nem válik valóra, ami a lelketekben támadt, amikor azt mondjátok: Olyanok legyünk, mint a többi nép, mint más országok nemzetségei, és szolgáljunk fának és kőnek.
³³ Élek én, mondja az én Uram, az ÚR, hogy erős kézzel, kinyújtott karral, de áradó haraggal uralkodom rajtatok.
³⁴ Kiviszlek titeket a népek közül, és összegyűjtelek titeket az országokból, ahová elszéledtetek, erős kézzel, kinyújtott karral és áradó haraggal.
³⁵ A népek pusztájába vezetlek titeket, ahol szemtől szemben állva törvénykezem veletek.
³⁶ Ahogyan atyáitokkal törvénykeztem Egyiptom földjének pusztájában, úgy törvénykezem veletek – ezt mondja az én Uram, az ÚR.
³⁷ Botom alatt viszlek benneteket, és a szövetség kötelékébe vonlak titeket.
³⁸ Kitakarítom közületek a pártoskodókat és az ellenem lázadókat, és kihozom őket arról a földről, ahol jövevények voltak, de Izráel földjére nem fognak bemenni, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!
³⁹ Ti pedig, Izráel háza – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, járjatok csak mind a bálványaitok után, és szolgáljatok azoknak! De azután bizony hallgatni fogtok rám, és többé nem teszitek tisztátalanná szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal.
⁴⁰ Mert szent hegyemen, Izráel magas hegyén – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, ott fog nekem szolgálni együtt Izráel egész háza azon a földön. Ott majd kedvemet lelem bennük, szívesen veszem ott áldozataitokat és ajándékaitok első zsengéjét, és mindent, amit nekem szenteltek.
⁴¹ Mint kedves illatban gyönyörködöm bennetek, amikor kihozlak titeket a népek közül, és egybegyűjtelek titeket az oszágokból, amelyekbe elszéledtetek, és megszenteltetem bennetek a népek szeme láttára.
⁴² Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor beviszlek titeket Izráel földjére, arra a földre, amelyért esküre emeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom.
⁴³ Ott majd visszaemlékeztek útjaitokra s minden cselekedetetekre, amelyekkel tisztátalanná tettétek magatokat. Akkor megutáljátok magatokat minden gonoszságotok miatt, amiket cselekedtetek.
⁴⁴ Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor az én nevemért cselekszem veletek, és nem a ti gonosz útjaitok és romlott cselekedeteitek szerint, ó, Izráel háza! – ezt mondja az én Uram, az ÚR.
⁴⁵ Majd így szólt hozzám az ÚR szava:
⁴⁶ Embernek fia! Fordítsd arcodat dél felé, és szólj délnek, prófétálj a déli mezőség erdeje ellen!
⁴⁷ Ezt mondd a déli vidék erdőjének: Halld meg az ÚR beszédét! Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, tüzet gyújtok benned, hogy megemésszen benned minden zöldellő és minden száraz fát. Nem alszik ki az égő láng, és megég benne minden arc déltől északig.
⁴⁸ És meglátja majd minden test, hogy én, az ÚR gyújtottam meg azt, mert nem alszik ki.
⁴⁹ Erre azt mondtam: Jaj, URam, Istenem! Ők azt mondják rólam: Ez mindig példázatokat mond nekünk!