---

¹ Azután így szólt hozzám az ÚR szava a kilencedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján:
² Embernek fia! Írd föl magadnak e neves napot, éppen a mai napot. Babilón királya éppen ezen a napon jött Jeruzsálem ellen.
³ Mondj példabeszédet a pártütők házáról! Ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: „Tedd föl a fazekat, tedd föl, és tölts bele vizet!
⁴ Tégy bele húsdarabokat, csupa jó darabot, combot és lapockát, válogatott csontokkal rakd tele!
⁵ A nyáj színe-javából végy, és rakj hasábfát a csontoknak a fazék alá! Forrald erősen, mígnem a csontok is megfőnek benne.
⁶ Mert így szól az én Uram, az ÚR: Jaj a vérontó városnak, e rozsdás fazéknak, mert a rozsdája nem jön le róla! Darabonként szedd ki, ami benne van, válogatás nélkül!
⁷ Mert ott van benne a vér, csupasz sziklára ontotta ki, nem a földre öntötte, hogy por fedje be.
⁸ Ez vitt rá, hogy haragra induljak, és bosszút álljak: kiontom a vérét a csupasz sziklára, hogy ne lehessen betakarni.
⁹ Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Jaj a vérontó városnak! Én is nagy máglyát rakatok!
¹⁰ Bőven rakd a fát, gyújtsd meg a tüzet, főzd meg jól a húst, forrald a lét, a csontok is főjenek szét!
¹¹ Állítsd üresen a parázsra, hogy fölhevüljön és áttüzesedjen a rézfazék, és megolvadjon benne tisztátalansága, leégjen a rozsdája.
¹² Kimerítette a fáradozás, de nem ment le róla a sok rozsda, tűzbe hát rozsdájával!
¹³ Tisztátalanságod fajtalanság. Bár tisztogattalak, mégsem tisztultál meg, ezért nem is tisztulsz meg tisztátalanságodból, amíg le nem csillapodik ellened támadt haragom.
¹⁴ Én, az ÚR szóltam. Eljön, és meg is cselekszem, nem engedek, nem szánakozom és nem könyörülök. Útjaid és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged – ezt mondja az én Uram, az ÚR.
¹⁵ Azután így szólt hozzám az ÚR szava:
¹⁶ Embernek fia! Íme, elveszem tőled hirtelen halállal azt, aki szemednek kedves, de ne gyászolj, ne jajgass, és könnyed se hulljon!
¹⁷ Csöndesen sóhajtozz, de ne sirasd úgy, mint a halottakat szokás! Kösd föl fejdíszedet, vedd lábadra a sarudat, ne takard el a bajuszodat, és ne edd emberek kenyerét.”
¹⁸ Reggel beszéltem a néphez, és estére meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott utasítás szerint cselekedtem.
¹⁹ Ekkor a nép azt mondta nekem: Nem magyarázod meg nekünk, hogy mit jelent, amit cselekszel?
²⁰ Azt válaszoltam nekik: Az ÚR beszéde így szólt hozzám:
²¹ „Mondd meg Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, tisztátalanná teszem szent helyemet, a ti erősségetek büszkeségét, szemetek gyönyörűségét, lelketek kívánságát, és fiaitok és leányaitok pedig, akiket hátrahagytatok, fegyvertől hullnak el.
²² Úgy cselekedtek, ahogyan én cselekedtem: nem takarjátok el bajuszotokat, és nem eszitek az emberek kenyerét.
²³ Fejdíszetek a fejeteken, sarutok lábatokon lesz, nem gyászoltok és nem jajgattok, hanem elsorvadtok bűneitekben, és nyögve sóhajtotok egymáshoz.
²⁴ Ezékiel pedig jelül lesz számotokra: ahogyan ő cselekedett, ti is egészen úgy cselekedtek. Amikor ez bekövetkezik, akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, ÚR vagyok.
²⁵ És te, embernek fia, bizony, azon a napon, amikor elveszem tőlük erősségüket, ékességük örömét, szemük gyönyörűségét és lelkük kívánságát, fiaikat és leányaikat;
²⁶ azon a napon eljön hozzád egy menekült, hogy hírt mondjon neked.
²⁷ Azon a napon megnyílik a szád ott, a megmenekült előtt, szólsz, és többé nem maradsz néma. Jelül leszel nekik, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR.”