1A tizenegyedik esztendőben, a hónap első napján így szólt hozzám az ÚR szava:
2Embernek fia! Mivel Tírusz ezt mondta Jeruzsálemről: „Hahaha!”, összetört a népek kapuja, fölnyílt előttem! Én megtelek, ő pedig elpusztul!
3Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Íme, ellened fordulok, Tírusz, és sok nemzetet hozok ellened, miként a tenger fölhozza hullámait.
4Szétrombolják Tírusz kőfalait, lerontják tornyait, még a port is lesöpröm róla, és csupasz sziklává teszem.
5Hálók kivetőhelye lesz a tenger közepén, mert én szóltam – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, hogy nemzetek zsákmánya lesz!
6Leányait, akik a mezőségen vannak, fegyver öli meg, és majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR.
7Mert így szól az én Uram, az ÚR: Íme, elhozom Tírusz ellen Nebukadneccart, Babilón királyát, a királyok királyát északról, lovakkal, harci szekerekkel, lovasokkal, sereggel és sok néppel.
8Leányaidat ott a mezőségen fegyverrel öli meg, ostromművet épít veled szemben, sáncot tölt, és pajzsot emel ellened.
9Faltörő kosával ütteti kőfalaidat, és fegyvereivel lerontja tornyaidat.
10Belep téged porával lovainak sokasága. Megrendülnek kőfalaid a lovasoknak és a szekerek kerekeinek a robaja miatt, amikor bemennek kapuidon, ahogyan berontanak a megostromlott városba.
11Lovainak patája tapossa minden utcádat, népedet fegyverrel öli meg, és erősséged oszlopai a földre dőlnek.
12Zsákmányul ejtik gazdagságodat, és elragadják áruidat. Ledöntik kőfalaidat, és lerombolják gyönyörűséges házaidat; köveidet, fáidat és még a porodat is a tenger közepébe hányják.
13Megszüntetem hangos éneklésed, citeráid zengése nem hallatszik többé.
14Csupasz sziklává teszlek, hálók kivetőhelye leszel, és többé nem építenek föl, mert én, az ÚR szóltam – ezt mondja az én Uram, az ÚR.
15Így szól az én Uram, az ÚR Tírusznak: Bizony megrendülnek a szigetek romlásod zajától, amikor a sebesültek nyögnek, és a gyilkosok a benned lakókat leöldökölik!
16Leszáll trónjáról a tengeri népek minden fejedelme, elhajítják köntösüket, és levetik hímzett ruháikat. Rettegésbe öltöznek, a földre ülnek, és minden szempillantásban rémüldöznek és elborzadnak miattad.
17Siratóéneket kezdenek rólad, és azt mondják: Ó, hogyan vesztél el, te híres-neves város, amely a tenger mentén lakott, amely hatalmas volt a tenger miatt, mind ő, mind a lakói; akiktől mindenki félt, aki mellettük lakott!
18Íme, rettegnek a szigetek bukásod napján, és félelem tör a tengerben való szigetekre, hogy ilyen véged lett.
19Mert azt mondja az én Uram, az ÚR: Amikor kipusztult várossá teszlek, olyan várossá, amelyet nem laknak, amikor fölhozom rád a mélység árját, hogy elborítson a sok víz,
20akkor letaszítalak azokhoz, akik sírgödörbe szálltak, a hajdankor népéhez. A föld mélyében kell laknod, a hajdankor pusztaságaiban azokkal együtt, akik sírgödörbe szálltak, hogy többé senki se lakjék benned. És ha megmutattam dicsőségemet az élők földjén,
21rémséges véget vetek neked. Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé – ezt mondja az én Uram, az ÚR.