---

¹ Azután eltávozott onnan, és szülővárosába ment; a tanítványai is követték.
² Amikor eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában, és sokan, akik őt hallották, álmélkodva mondták: Honnan vette ezeket? Miféle bölcsesség adatott neki, hogy ily csodadolgok történnek a keze által?
³ Nemde ez az ácsmester és Mária fia, Jakabnak, Józsefnek, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nemde itt élnek közöttünk nőtestvérei is? És megbotránkoztak benne.
⁴ Jézus pedig azt mondta nekik: Csak a maga hazájában, rokonai és saját háznépe között nincs becsülete a prófétának.
⁵ Nem is tehetett ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyított meg, kezét rájuk helyezve.
⁶ És csodálkozott hitetlenségükön.Aztán sorra járta a környék falvait, és tanított.
⁷ Majd magához szólította a tizenkettőt, és kettesével kezdte őket kiküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkeken,
⁸ és megparancsolta nekik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben.
⁹ Sarut kössenek, de ne öltsenek magukra két ruhát.
¹⁰ Majd azt mondta nekik: Ha valahol egy házba betértek, maradjatok ott mindaddig, amíg tovább nem mentek onnan!
¹¹ Ahol nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak rátok, onnan menjetek el, és verjétek le a port is a lábatokról, bizonyságul ellenük.
¹² Útra keltek azért, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg.
¹³ Sok ördögöt űztek ki, és olajjal sok beteget megkentek és meggyógyítottak.
¹⁴ Heródes király is hallott ezekről, mert közismert lett Jézus neve. Azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért működnek benne ezek a csodatevő erők.
¹⁵ Egyesek azt mondták, hogy ő Illés, mások pedig azt állították, hogy próféta, olyan, mint a régi próféták közül egy.
¹⁶ Amikor Heródes ezeket hallotta, azt mondta: Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem.
¹⁷ Mert maga Heródes fogatta el és vettette börtönbe Jánost, Heródiás – Fülöpnek, az ő testvérének a felesége – miatt, akit feleségül vett.
¹⁸ Mert János azt mondta Heródesnek: Nem szabad neked a testvéred feleségével együtt élned.
¹⁹ Heródiás ezért haragudott rá, és meg akarta őt ölni, de nem tehette,
²⁰ mert Heródes félt Jánostól, akit igaz és szent embernek tartott, és oltalmába vette. Amikor hallgatta, sokszor zavarba jött, de mégis szívesen hallgatta.
²¹ Végre eljött a kedvező alkalom. Amikor Heródes születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőségeinek,
²² ennek a Heródiásnak a leánya bement és táncolt, és megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király pedig azt mondta a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.
²³ Meg is esküdött neki: Bármit kérsz, megadom neked, még ha országom felét is.
²⁴ Az pedig kiment, és így szólt anyjához: Mit kérjek? „Keresztelő János fejét” – hangzott a válasz.
²⁵ Erre a lány nagy sietve visszament a királyhoz, és elmondta kérését: Szeretném, ha mindjárt ideadnád nekem Keresztelő János fejét egy tálon.
²⁶ A király pedig – noha igen megszomorodott – esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani.
²⁷ Azonnal elküldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el János fejét.
²⁸ Az pedig elment, fejét vette a börtönben, majd elhozta egy tálon, és odaadta a leánynak. A leány pedig az anyjának adta.
²⁹ Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírba helyezték.
³⁰ Az apostolok összegyülekeztek Jézushoz, és beszámoltak neki mindarról, amit tettek és tanítottak.
³¹ Ő pedig azt mondta nekik: Gyertek velem, csak ti magatok valamely puszta helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert sokan jöttek-mentek, úgyhogy még enni sem volt idejük.
³² Elhajóztak hát egy kietlen helyre csak magukban.
³³ Amikor azonban a sokaság meglátta őket, amint mentek, és sokan felismerték őt, minden városból gyalog odasiettek, úgyhogy meg is előzték őket.
³⁴ Amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott, és megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. És elkezdte őket sok mindenre tanítani.
³⁵ De amikor már az idő későre járt, odamentek hozzá a tanítványok, és azt mondták: Puszta ez a hely, és az idő későre jár.
³⁶ Bocsásd el őket, hogy elmenjenek a környező majorokba és falvakba, és vegyenek maguknak élelmet.
³⁷ Ő azonban azt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Mire így válaszoltak: Talán elmenjünk, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?
³⁸ Ő pedig megkérdezte: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Megnézték, és azt mondták: Öt; és két halunk.
³⁹ Akkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.
⁴⁰ Letelepedtek azért csoportonként, százasával és ötvenesével.
⁴¹ Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, hálát adott, megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük. És a két halat is elosztotta mindnyájuk között.
⁴² Ettek is mindnyájan, és jóllaktak.
⁴³ Majd felszedték a kenyérdarabokat, tizenkét tele kosárral és a halakat.
⁴⁴ Akik pedig a kenyerekből ettek, csak férfiak mintegy ötezren voltak.
⁴⁵ Ezután azonnal megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Bétsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja.
⁴⁶ Miután elbocsátotta őket, fölment a hegyre imádkozni.
⁴⁷ Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig egymagában a parton.
⁴⁸ És látta őket, amint vesződnek az evezéssel, mert a szél szembefújt velük. Az éj negyedik szakaszában odament hozzájuk a tengeren járva, és el akart haladni mellettük.
⁴⁹ Amikor azok látták őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltottak,
⁵⁰ mert mindnyájan látták, és megrémültek. De ő azonnal megszólította őket, és azt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!
⁵¹ Majd beszállt hozzájuk a hajóba, és elállt a szél. Ők pedig szerfölött álmélkodtak magukban,
⁵² mert még nem okultak a kenyerekből, mivelhogy a szívük még kemény volt.
⁵³ És átkelve eljutottak Genezáret földjére, ahol kikötöttek.
⁵⁴ De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt,
⁵⁵ és az egész környéket befutkosták, hogy nyoszolyákon odavigyék a betegeket, amerre hallották, hogy ő ott van.
⁵⁶ És ahova csak bement, a falvakba, városokba vagy majorokba, a betegeket letették a piactéren, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.