---

¹ Ismét tanítani kezdett a tengerparton. És nagy sokaság gyűlt hozzá, úgyhogy hajóra szállt, és abban ült a tengeren, az egész sokaság pedig a tengerparton volt.
² Sok mindenre tanította őket példázatokban. Egyik tanításában ezt mondta:
³ Halljátok! Íme, a magvető kiment vetni.
⁴ És történt vetés közben, hogy némelyik mag az útfélre esett, és jöttek a madarak, és felkapdosták.
⁵ Némelyik pedig köves helyre esett, ahol nem sok földje volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben.
⁶ Amikor pedig fölkelt a nap, megperzselődött, és mivelhogy nem volt gyökere, elszáradt.
⁷ Némelyik pedig a tövisek közé esett, és a tövisek felnövekedve megfojtották, és így nem hozott termést.
⁸ Némelyik pedig a jó földbe esett, kikelt, felnövekedett, és bő termést hozott: az egyik harmincszor annyit, a másik hatvanszor annyit, némelyik pedig százszor annyit.
⁹ És azt mondta nekik: Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
¹⁰ Amikor egyedül maradt, megkérdezték a körülötte levők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
¹¹ Ő pedig azt mondta nekik: Nektek adatott az Isten országának titka, a kívülvalóknak azonban minden példázatokban adatik,
¹² hogy nézvén nézzenek, és ne lássanak, hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik bocsánatot ne nyerjenek.
¹³ Majd így szólt: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek meg majd a többit?
¹⁴ A magvető az igét hinti.
¹⁵ Az útfélre esettek azok, akiknek vettetik az ige, de ahogy meghallják, azonnal eljön a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett igét.
¹⁶ Hasonlóképpen a köves helyre esettek azok, akik ahogy hallják az igét, örömmel fogadják,
¹⁷ de nem ereszt bennük gyökeret, csak ideig valót, aztán ha nyomorúság vagy háborúság támad az ige miatt, azonnal megtántorodnak.
¹⁸ A tövisek közé vetettek azok, akik hallják az igét,
¹⁹ de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és más dolgok kívánása szívükbe lopódzik, és megfojtja az igét, úgyhogy ez is gyümölcstelen lesz.
²⁰ A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét, befogadják, és termést hoznak. Az egyik harmincszor annyit, a másik hatvanszor annyit, némelyik pedig százszor annyit.
²¹ Majd azt mondta nekik: Vajon a lámpást azért hozzák be, hogy a véka vagy az ágy alá tegyék? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?
²² Mert nincs semmi rejtett dolog, amely napvilágra ne jönne, és nincsen olyan titok, amely ki ne derülne.
²³ Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!
²⁴ Majd így szólt hozzájuk: Jegyezzétek meg, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.
²⁵ Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.
²⁶ Ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elveti a magot a földbe,
²⁷ és közben éjjel és nappal, amíg ő alszik, majd fölkel, a mag kihajt és felnő, maga sem tudja, hogyan.
²⁸ Mert magától terem a föld, először zsenge szárat, azután kalászt, majd érett szemet a kalászban.
²⁹ Mihelyt pedig a termés beérett, azonnal sarlót ereszt rá, mert az aratás elérkezett.
³⁰ Majd azt mondta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példázattal éljünk?
³¹ A mustármaghoz hasonlítható, amely amikor a földbe vetik, minden földi magnál kisebb,
³² de miután elvetették, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, akkorákat, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.
³³ És sok ilyen példázatban hirdette nekik az igét, csak hogy megértsék.
³⁴ Példázat nélkül nem is beszélt hozzájuk, de maguk között a tanítványainak mindent megmagyarázott.
³⁵ Még aznap este azt mondta nekik: Menjünk át a túlsó partra!
³⁶ Elbocsátották azért a sokaságot, hogy átvigyék őt azzal a hajóval, amelyben volt, de más hajók is voltak vele.
³⁷ Időközben nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, annyira, hogy az már-már megtelt.
³⁸ Ő pedig a hajó hátsó részében egy vánkoson szunnyadt. És fölkeltették őt ezekkel a szavakkal: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?
³⁹ Erre felkelt, megdorgálta a szelet, majd azt mondta a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és nagy csendesség lett.
⁴⁰ Majd így szólt hozzájuk: Miért vagytok ilyen gyávák? Hogy van az, hogy nincs hitetek?
⁴¹ Ekkor nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: Kicsoda ez, hogy a szél is, és a tenger is engedelmeskedik neki?