---

¹ Majd megérkeztek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.
² Amint kiszállt a hajóból, a sírok közül elébe jött egy tisztátalan lélektől megszállott ember,
³ aki sírboltokban lakott, és már láncokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
⁴ Mert már sokszor megbilincselték, és láncra verték, de ő a láncokat szétszaggatta, a bilincseket összetörte, és senki sem tudta megfékezni.
⁵ Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott, és kövekkel vagdosta magát.
⁶ Amikor pedig Jézust távolról meglátta, odafutott hozzá, leborult előtte,
⁷ majd hangosan így kiáltott: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne kínozz engem!
⁸ Mert ezt mondta neki: Tisztátalan lélek, menj ki ebből az emberből!
⁹ Majd azt kérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
¹⁰ És igen kérte őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
¹¹ Ott legelt egy nagy disznónyáj a hegyoldalon,
¹² és a tisztátalan lelkek mindnyájan azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk azokba.
¹³ Ő megengedte nekik. Ekkor a tisztátalan lelkek elhagyták az embert, és bementek a disznókba; a csürhe pedig, mintegy kétezer disznó, a meredekről a tengerbe rohant, és vízbe fúlt.
¹⁴ Akik pedig legeltették azokat, elfutottak, és elhíresztelték ezt a környező városban és falvakban. Az emberek pedig elmentek, hogy lássák, mi történt.
¹⁵ Amikor Jézushoz értek, és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, ott ül felöltözve, és eszénél van, megrettentek.
¹⁶ Akik pedig látták, elbeszélték nekik, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal.
¹⁷ Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból.
¹⁸ Amikor azután Jézus beszállt a hajóba, az előbb még megszállott arra kérte, hogy vele maradhasson.
¹⁹ De ő nem engedte, hanem azt mondta neki: Menj haza a tieidhez, és mondd el nekik, milyen nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és hogyan könyörült rajtad.
²⁰ El is ment, és kezdte hirdetni a Tízvárosban, milyen nagy dolgot cselekedett vele Jézus, úgy, hogy mindenki csodálkozott.
²¹ Amikor ismét átment Jézus a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt hozzá a tengerparton.
²² Ekkor történt, hogy odament hozzá egy zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, és amint meglátta őt, lábához borult,
²³ és így esedezett: Az én leánykám halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!
²⁴ Jézus el is ment vele, és nagy sokaság követte őt, majdnem összeszorították.
²⁵ És egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásos volt,
²⁶ sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát rájuk költötte, de semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,
²⁷ amikor Jézus felől hallott, a sokaságban háta mögé került, és megérintette a ruháját.
²⁸ Mert azt gondolta: Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.
²⁹ És azonnal megszűnt vérének folyása, és megérezte testében, hogy meggyógyult bajából.
³⁰ Jézus pedig azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, megfordult a sokaságban, és azt kérdezte: Ki érintette a ruhámat?
³¹ Tanítványai azt mondták: Látod, hogy a sokaság szorongat téged, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem?
³² Ekkor Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt.
³³ Az asszony pedig, mivel tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot.
³⁴ Ő pedig azt mondta neki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és bajodból meggyógyulva légy egészséges.
³⁵ Még beszélt, amikor megérkeztek a zsinagóga elöljárójának házától ezzel az üzenettel: Leányod meghalt, miért fárasztanád tovább a Mestert?
³⁶ Jézus pedig, ahogy hallotta azt, amit mondtak, így szólt a zsinagóga elöljárójához: Ne félj, csak higgy!
³⁷ És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.
³⁸ Amikor megérkeztek a zsinagóga elöljárójának házához, és látta a zűrzavart, a sok siránkozót és jajgatót,
³⁹ bement, és így szólt hozzájuk: Miért zajongtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem csak alszik.
⁴⁰ De azok kinevették. Ő pedig mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
⁴¹ Majd megfogva a gyermek kezét, azt mondta neki: „Tálitá, kúmi!”, amely azt jelenti: „Leányka, neked mondom, kelj föl!”
⁴² A leányka azonnal fölkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig szinte magukon kívül voltak a csodálkozástól.
⁴³ De ő szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja, majd azt mondta, hogy adjanak a leánykának enni.