---

¹ Akkor írástudók és farizeusok jöttek Jézushoz Jeruzsálemből, és ezt mondták:
² Miért szegik meg a te tanítványaid a vének hagyományát? Mert nem mosnak kezet evés előtt.
³ Ő pedig így felelt nekik: Ti meg miért szegitek meg az Isten parancsolatát a ti hagyományotok által?
⁴ Mert Isten azt parancsolta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki apját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
⁵ Ti pedig ezt mondjátok: Aki apjának vagy anyjának ezt mondja: áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek – az ilyennek nem kell tisztelnie apját vagy anyját.
⁶ Így teszitek érvénytelenné Isten törvényét a hagyományotok által.
⁷ Képmutatók! Helyesen prófétált felőletek Ézsaiás, amikor ezt mondta:
⁸ Ez a nép szájával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.
⁹ Pedig hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.
¹⁰ Majd magához hívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: Halljátok és értsétek meg:
¹¹ nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az teszi tisztátalanná az embert.
¹² Akkor odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: Tudod, hogy ez a beszéd megbotránkoztatta a farizeusokat?
¹³ Ő pedig így válaszolt: Minden palántát kiszaggatnak, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett.
¹⁴ Hagyjátok őket, vak létükre világtalanokat vezetnek. Ha pedig vak vezeti a világtalant, mind a ketten a verembe esnek.
¹⁵ Péter arra kérte: Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot!
¹⁶ Jézus pedig így szólt: Hát még ti is értetlenek vagytok?
¹⁷ Nem értitek, hogy mindaz, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül?
¹⁸ Ami azonban a szájból jön ki, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert.
¹⁹ Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.
²⁰ Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az nem teszi tisztátalanná az embert, hogy mosdatlan kézzel eszik.
²¹ Jézus eltávozott onnan, Tírusz és Szidón vidékeire vonult vissza.
²² És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott fel: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög.
²³ Ő pedig egy szót sem felelt. Tanítványai odamentek hozzá, és kérték: Küldd el őt, mert kiabál utánunk!
²⁴ De ő így felelt: Én csak az Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem.
²⁵ Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, légy segítségül nekem!
²⁶ Ő erre így válaszolt: Nem jó a fiak kenyerét elvenni és odavetni az ebeknek.
²⁷ Az pedig azt mondta: Úgy van, Uram, de hiszen az ebek is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból!
²⁸ Ekkor Jézus azt mondta neki: Asszony, nagy a te hited! Legyen neked a te akaratod szerint. És leánya meggyógyult attól a pillanattól fogva.
²⁹ Onnan eltávozva a Galileai-tenger mellé ment Jézus. Felment a hegyre, és ott leült.
³⁰ És nagy sokaság ment hozzá. Magukkal vittek sok sántát, vakot, némát, csonkát és mindenféle nyomorékot, és odahelyezték őket Jézus lába elé; ő pedig mindnyájukat meggyógyította.
³¹ A sokaság álmélkodott, amikor látták, hogy a némák beszélnek, a csonkák éppé válnak, a sánták járnak, a vakok látnak; és dicsőítették Izráel Istenét.
³² Jézus pedig előszólította tanítványait, és azt mondta: Szánakozom ezen a sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniük. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy ki ne dőljenek az úton.
³³ És tanítványai ezt mondták: Honnan volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ilyen nagy sokaságot?
³⁴ Jézus azt kérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azt válaszolták: Hét; és néhány halunk.
³⁵ Megparancsolta hát a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre.
³⁶ Majd vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte, és odaadta a tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
³⁷ És mindnyájan ettek és jóllaktak, majd összeszedték a maradék darabokat, hét tele kosárral.
³⁸ Akik pedig ettek, négyezren voltak férfiak, az asszonyokon és gyermekeken kívül.
³⁹ Azután elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és elment Magdala vidékére.