---

¹ Miután Jézus mindezeket a beszédeket elmondta, így szólt tanítványaihoz:
² Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a húsvéti ünnep, és az Emberfiát átadják, hogy megfeszítsék.
³ Ekkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap udvarába, akit Kajafásnak hívtak,
⁴ és tanácsot tartottak, hogy Jézust csellel elfogják és megöljék.
⁵ De azt mondták: Ne az ünnepen, hogy zendülés ne legyen a nép között.
⁶ Amikor Jézus Betániában, a leprás Simon házánál volt,
⁷ odament hozzá egy asszony, akinél drága kenetnek alabástromszelencéje volt, és amikor az asztalnál ült, a fejére öntötte a kenetet.
⁸ Tanítványai pedig ennek láttán bosszankodtak, és azt mondták: Mire való ez a pazarlás?
⁹ Mert eladhatták volna ezt nagy áron, és a szegényeknek adhatták volna.
¹⁰ Jézus ezt észrevette, és így szólt hozzájuk: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.
¹¹ Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.
¹² Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, a temetésemre nézve tette.
¹³ Bizony mondom nektek: Bárhol a világon hirdetik az evangéliumot, azt is elbeszélik, amit ő velem tett, az ő emlékezetére.
¹⁴ Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz ment,
¹⁵ és azt mondta: Mit adnátok nekem, ha a kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstpénzt számoltak ki neki.
¹⁶ És ettől fogva alkalmat keresett, hogy elárulja őt.
¹⁷ A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz mentek a tanítványok, és megkérdezték: Hol akarod megenni a húsvéti bárányt, hol készítsük el neked?
¹⁸ Ő pedig így válaszolt: Menjetek be a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvétot tanítványaimmal.
¹⁹ És úgy cselekedtek a tanítványok, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
²⁰ Amikor pedig beesteledett, letelepedett a tizenkettővel.
²¹ Evés közben így szólt: Bizony mondom nektek, egyikőtök elárul engem.
²² Fölöttébb megszomorodtak, és elkezdték egyenként kérdezgetni: Csak nem én vagyok az, Uram?
²³ Ő pedig így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
²⁴ Az Emberfia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja; jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!
²⁵ Megszólalt Júdás is, aki elárulta őt, és azt kérdezte: Csak nem én vagyok az, Mester? Mire ő így válaszolt: Te mondtad.
²⁶ Amikor pedig ettek, Jézus vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem!
²⁷ Majd vette a poharat, hálát adott, átadta nekik, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan,
²⁸ mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
²⁹ Mondom pedig nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének terméséből mindama napig, amikor újat iszom veletek az én Atyám országában.
³⁰ Dicséretet énekeltek, majd kimentek az Olajfák hegyére.
³¹ Akkor azt mondta nekik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.
³² De feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.
³³ Péter pedig azt mondta neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom.
³⁴ Erre Jézus így válaszolt: Bizony mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.
³⁵ Péter azt mondta: Ha meg kell veled halnom, akkor sem tagadlak meg téged. Hasonlóképpen szólt a többi tanítvány is.
³⁶ Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és azt mondta a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek, és amott imádkozom.
³⁷ És maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett szomorkodni és gyötrődni.
³⁸ Majd azt mondta nekik: Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt, és virrasszatok velem!
³⁹ Egy kissé előrement, arcra borult, és e szavakkal könyörgött: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.
⁴⁰ Majd visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és azt mondta Péternek: Ennyire nem tudtok vigyázni velem még egy órát sem?
⁴¹ Vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen.
⁴² Ismét elment másodszor is, és könyörgött: Atyám, ha nem múlhat el tőlem ez a pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
⁴³ Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük megnehezedett.
⁴⁴ És otthagyva őket ismét elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
⁴⁵ Majd a tanítványaihoz ment, és azt mondta nekik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.
⁴⁶ Keljetek fel, menjünk! Íme, elközelgett, aki elárul engem.
⁴⁷ És amikor még beszélt, íme, Júdás, egy a tizenkettő közül eljött, és vele együtt nagy sokaság fegyverekkel és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől.
⁴⁸ Árulója pedig jelt adott nekik, mondva: Akit majd megcsókolok, ő az, őt kell elfognotok.
⁴⁹ Egyenesen Jézushoz ment, és így szólt: Üdvöz légy, Mester! – és megcsókolta.
⁵⁰ Jézus pedig azt mondta neki: Barátom, miért jöttél? Akkor odamentek hozzá, kezüket Jézusra vetették, és elfogták.
⁵¹ És egy azok közül, akik Jézussal voltak, kezét kinyújtva szablyát rántott, és a főpap szolgájára csapott, levágva annak egyik fülét.
⁵² De Jézus azt mondta neki: Tedd helyére szablyádat, mert akik fegyvert fognak, fegyver által kell elveszniük.
⁵³ Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém tizenkét sereg angyalnál is többet?
⁵⁴ De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?
⁵⁵ Majd abban az órában még így szólt a sokasághoz: Mint egy bűnöző ellen, úgy jöttetek fegyverekkel és botokkal, hogy elfogjatok. Mindennap templomotokban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el.
⁵⁶ Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyták őt a tanítványok mind, és elfutottak.
⁵⁷ Azok pedig, akik elfogták Jézust, Kajafáshoz, a főpaphoz vitték, ahol az írástudók és a vének már összegyűltek.
⁵⁸ Péter pedig távolról követte őt egészen a főpap udvaráig, majd bement, és leült a szolgákkal, hogy lássa a fejleményeket.
⁵⁹ A főpapok pedig és a vének és az egész nagytanács hamis bizonyságot kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék őt,
⁶⁰ de nem találtak, pedig sok hamis tanú jelentkezett. Utoljára pedig előjött két hamis tanú,
⁶¹ akik azt vallották: Ez az ember azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.
⁶² A főpap fölkelt, és azt mondta neki: Semmit sem felelsz? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?
⁶³ Jézus pedig hallgatott. És a főpap azt mondta neki: Az élő Istenre kényszerítlek téged, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy a Krisztus, az Isten Fia!
⁶⁴ Jézus így válaszolt: Te mondtad. Sőt mondom nektek: Mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát az Istennek hatalmas jobbján ülni és eljönni az égnek felhőiben.
⁶⁵ Ekkor a főpap megszaggatta a ruháit, és azt mondta: Káromlást szólt. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok káromlását.
⁶⁶ Mit gondoltok? Azok pedig így válaszoltak: Halálra méltó!
⁶⁷ Akkor szembeköpdösték, és arcul csapdosták, némelyek pedig botokkal verték,
⁶⁸ és azt mondták: Prófétáld meg nekünk, Krisztus, kicsoda az, aki üt téged!
⁶⁹ Péter pedig kint ült az udvaron, amikor odament hozzá egy szolgálóleány, és azt mondta: Te is a galileai Jézussal voltál!
⁷⁰ Ő pedig ezt mindenki előtt tagadta, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.
⁷¹ Amikor pedig kiment a tornácra, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és azt mondta az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal volt!
⁷² És Péter ismét esküdözve tagadott, kijelentve: Nem is ismerem ezt az embert.
⁷³ Nem sokkal később pedig az ott álldogálók mentek hozzá, és ezt mondták Péternek: Bizony te is közülük való vagy, hiszen a beszéded is elárul téged.
⁷⁴ Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem ezt az embert! És a kakas azonnal megszólalt.
⁷⁵ Ekkor Péter visszaemlékezett Jézus szavaira, aki ezt mondta neki: Mielőtt a kakas megszólalna, háromszor megtagadsz engem. Majd kiment, és keserves sírásra fakadt.