---

¹ Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik elővették lámpásaikat, és kimentek a vőlegény elé.
² Öt közülük okos volt, öt pedig balga.
³ A balgák ugyanis, amikor lámpásaikat magukhoz vették, nem vittek magukkal olajat;
⁴ az okosok viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben.
⁵ Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak.
⁶ Éjfélkor pedig kiáltás hangzott: Jön a vőlegény! Gyertek elébe!
⁷ Akkor mindegyik szűz fölkelt, és elkészítette a maga lámpását.
⁸ A balgák pedig azt mondták az okosoknak: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak!
⁹ De az okosok így feleltek: Netalán nem lenne elegendő nekünk és nektek; menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak!
¹⁰ Amíg azok vásároltak, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőbe, majd bezárták az ajtót.
¹¹ Később pedig a többi szűz is megjött, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!
¹² Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.
¹³ Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!
¹⁴ Mert úgy van ez, mint amikor egy útra készülő ember előhívatta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát.
¹⁵ Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, majd útra kelt.
¹⁶ Aki az öt talentumot kapta, vállalkozásba kezdett, és további öt talentummal gyarapodott.
¹⁷ Hasonlóképpen akinek kettő volt, az is másik kettőt szerzett hozzá.
¹⁸ Aki pedig az egyet kapta, elment, elásta azt a földbe, és elrejtette urának pénzét.
¹⁹ Sok idő múlva pedig megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük.
²⁰ Előjött az, aki az öt talentumot kapta, hozott még öt másik talentumot, és ezt mondta: Uram, öt talentumot adtál nekem, íme, másik öt talentumot nyertem azokon.
²¹ Az ő ura azt mondta neki: Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevesen, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe!
²² Előjött pedig az is, aki a két talentumot kapta, és azt mondta: Uram, két talentumot adtál nekem, íme, két másik talentumot nyertem azokon.
²³ Az ő ura azt mondta neki: Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevesen, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe!
²⁴ Előjött pedig az is, aki az egy talentumot kapta, és azt mondta: Uram, tudtam, hogy te kemény ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is begyűjtöd a termést, ahol nem plántáltál.
²⁵ Félelmemben azért elmentem, és elástam a te talentumodat a földbe, íme, megvan, ami a tied.
²⁶ Az ő ura pedig így válaszolt neki: Gonosz és rest szolga! Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is begyűjtöm a termést, ahol nem plántáltam.
²⁷ El kellett volna tehát helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, nyereséggel kapjam vissza azt, ami az enyém.
²⁸ Vegyétek el azért tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van.
²⁹ Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és gyarapodik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.
³⁰ És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
³¹ Amikor pedig eljön az Emberfia az ő dicsőségében és vele mind a szent angyalok, akkor elfoglalja majd dicsőségének trónusát.
³² Elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
³³ A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
³⁴ Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Gyertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek azt az országot, amely számotokra készíttetett a világ teremtésétől fogva.
³⁵ Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok engem,
³⁶ mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
³⁷ Akkor felelnek majd neki az igazak: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna, vagy szomjaztál, és innod adtunk volna?
³⁸ Mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna, vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
³⁹ Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
⁴⁰ A király pedig azt mondja majd nekik: Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtétek ezt akár csak eggyel is az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.
⁴¹ Akkor szól majd a bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett!
⁴² Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom,
⁴³ jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel engem, beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
⁴⁴ Akkor ezek is felelnek majd neki: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél vagy szomjaztál, vagy hogy jövevény vagy mezítelen vagy beteg vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna neked?
⁴⁵ Akkor így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, amennyiben nem cselekedtétek meg ezeket eggyel is a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.
⁴⁶ És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.