---

¹ Amikor Fesztusz megérkezett a tartományba, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe.
² A főpap és a zsidók főemberei pedig panaszt tettek neki Pál ellen, és kérték,
³ hogy a kedvükért vitesse át őt Jeruzsálembe, mert tőrbe akarták csalni, hogy útközben megöljék.
⁴ Fesztusz azonban azt felelte, hogy Pált Cézáreában őrzik, ő maga pedig hamarosan odamegy.
⁵ Akik tehát közöttetek illetékesek – mondta –, jöjjenek velem, és ha valami kifogásolható van abban a férfiban, emeljenek vádat ellene!
⁶ Miután nem több mint nyolc-tíz napot időzött közöttük, lement Cézáreába, és másnap bírói székébe ült, és elővezettette Pált.
⁷ Amikor Pál megjelent, körülállták a zsidók, akik lementek Jeruzsálemből, és sok súlyos vádat hoztak fel ellene, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani.
⁸ Pál a maga védelmére ezt hozta fel: Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen semmit sem vétettem.
⁹ Fesztusz pedig kedvükben akart járni a zsidóknak, és azt kérdezte Páltól: Föl akarsz menni Jeruzsálembe, hogy ott ítélkezzem feletted ebben az ügyben?
¹⁰ Pál azonban azt mondta: A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell felettem ítélkezni. A zsidók ellen semmit sem vétettem, mint te magad is jól tudod.
¹¹ Mert ha vétkes vagyok, és valami halálra méltót cselekedtem, nem vonakodom a haláltól, ha azonban semmi sincs azokban, amikkel ezek vádolnak engem, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz fellebbezek!
¹² Akkor Fesztusz szót váltott tanácsosaival, és így válaszolt: A császárhoz fellebbeztél, a császár elé fogsz menni.
¹³ Néhány nap múlva pedig Agrippa király és Bereniké érkezett Cézáreába, hogy köszöntsék Fesztuszt.
¹⁴ Mivel több napot ott töltöttek, Fesztusz szóba hozta a király előtt Pál ügyét: Van itt egy férfi, akit Félix hagyott itt fogolyként.
¹⁵ Amikor Jeruzsálemben jártam, a főpapok és a zsidók vénei panaszt emeltek ellene, és elítélését kérték.
¹⁶ Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk kiadni egy embert azelőtt, hogy szembesítenék a vádlottat vádlóival, és alkalmat nem adnának neki, hogy védekezhessék a vád ellen.
¹⁷ Amikor tehát ők idejöttek, másnap halogatás nélkül a bírói székbe ültem, és elővezettettem azt a férfit.
¹⁸ Ám amikor vádlói előálltak, semmi olyan vádat nem hoztak fel ellene, amilyenre én gondoltam,
¹⁹ hanem valami vitás kérdéseik voltak vele a maguk vallásáról, egy bizonyos meghalt Jézus felől, akiről Pál azt állította, hogy él.
²⁰ Mivel ezekben a vitás kérdésekben nem tudtam eligazodni, megkérdeztem, akar-e Jeruzsálembe menni, hogy ott mondjanak ítéletet ebben az ügyben.
²¹ Amikor azonban Pál fellebbezett, hogy a császár döntéséig tartsák őrizetben, megparancsoltam, hogy őrizzék, amíg a császárhoz nem küldhetem.
²² Agrippa pedig azt mondta Fesztusznak: Szeretném magam is meghallgatni azt az embert. Holnap hallani fogod – felelte Fesztusz.
²³ Másnap tehát Agrippa és Bereniké nagy pompával megjelent, és bement a kihallgatási terembe az ezredesekkel és a város főembereivel együtt, majd Fesztusz parancsára elővezették Pált.
²⁴ Fesztusz így szólt: Agrippa király és ti férfiak mindnyájan, akik velünk együtt jelen vagytok! Látjátok ezt az embert, aki miatt a zsidók egész sokasága folyamodott hozzám Jeruzsálemben és itt is, azt kiáltozva, hogy ennek nem szabad tovább élnie.
²⁵ Én pedig úgy találtam, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett, de mivel a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy elküldöm.
²⁶ De semmi bizonyosat nem tudok róla írni az én uramnak. Ezért hozattam őt elétek és kiváltképpen teeléd, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténtével tudjak mit írni.
²⁷ Mert értelmetlennek látom, hogy aki foglyot küld, az ellene való vádakat ne jelentse.