---

¹ Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most hozzátok intézek.
² Amikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még inkább megnyugodtak. Akkor így szólt:
³ Én zsidó ember vagyok, a ciliciai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nőttem fel, Gamáliél lábainál, az atyák törvényének szigora szerint neveltek, és buzgó voltam az Isten iránt, amint ma ti is mindnyájan azok vagytok.
⁴ Ennek a tanításnak a követőit halálra üldöztem, megkötöztem és börtönbe juttattam férfiakat és nőket.
⁵ Tanúm erre a főpap és a véneknek egész tanácsa, akiktől leveleket kaptam az atyafiakhoz, és Damaszkuszba mentem, hogy az ottaniakat is megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy megbüntessék őket.
⁶ Történt pedig, hogy amint mentem és közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban egyszerre csak nagy világosság sugárzott körül engem az égből.
⁷ Földre estem, és egy hangot hallottam, amely azt mondta nekem: Saul, Saul, miért üldözöl engem?
⁸ Én pedig azt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Ő pedig azt mondta nekem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.
⁹ Akik velem voltak, a világosságot ugyan látták, de nem hallották annak hangját, aki velem beszélt.
¹⁰ Én pedig azt mondtam: Mit tegyek, Uram? Az Úr pedig azt válaszolta: Kelj fel, és menj el Damaszkuszba, és ott megmondják neked mindazt, amit Isten felőled elrendelt, hogy megtedd.
¹¹ De mivel nem láttam annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem levők kézen fogva vezettek, úgy mentem be Damaszkuszba.
¹² Egy bizonyos Anániás pedig, aki a törvény szerint élő kegyes férfi, akiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek,
¹³ hozzám jött, és mellém állva azt mondta nekem: Atyámfia, Saul, láss újra! És én abban a pillanatban rátekintettem.
¹⁴ Ő pedig azt mondta: Atyáink Istene kiválasztott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd az Igazat, és hangját a saját szájából halljad.
¹⁵ Mert tanúja leszel neki minden ember előtt azok felől, amiket láttál és hallottál.
¹⁶ Most azért mit késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, és az Úr nevét segítségül hívva mosd le bűneidet.
¹⁷ Történt pedig, hogy amikor Jeruzsálembe visszatértem, és imádkoztam a templomban, révületbe estem,
¹⁸ és láttam őt, aki ezt mondta nekem: Siess, és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a rólam szóló bizonyságtételedet!
¹⁹ Én pedig azt mondtam: Uram, ők maguk tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe vetettem és zsinagógáról zsinagógára járva megvertem azokat, akik hittek benned.
²⁰ Amikor a te vértanúdnak, Istvánnak a vérét kiontották, én is ott álltam, helyeseltem azt, és őriztem azoknak ruháját, akik őt megölték.
²¹ Ő pedig azt mondta nekem: Eredj el, mert én messzire küldelek téged, a pogányok közé.
²² Eddig a szóig hallgatták őt, de akkor kiabálni kezdtek: Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem érdemli meg, hogy éljen.
²³ Miközben kiabáltak, ruháikat eldobálták, és port szórtak a levegőbe.
²⁴ Az ezredes pedig megparancsolta, hogy vigyék Pált a várba, és meghagyta, hogy korbácsütésekkel vallassák ki, hogy megtudja, miért kiáltoztak úgy ellene.
²⁵ Amikor azonban szíjakkal lekötözték, azt mondta Pál az ott álló századosnak: Szabad-e nektek római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolni?
²⁶ Ahogy meghallotta ezt a százados, elment, és jelentette az ezredesnek: Vigyázz, mit teszel, mert ez az ember római!
²⁷ Hozzá ment azért az ezredes, és megkérdezte tőle: Mondd meg nekem, valóban római polgár vagy? Ő pedig azt felelte: Az vagyok.
²⁸ Az ezredes akkor azt mondta: Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig azt mondta: Én pedig beleszülettem.
²⁹ Vallatói akkor azonnal félrehúzódtak mellőle. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római az, akit megkötöztetett.
³⁰ Másnap pedig teljes bizonyossággal meg akarta tudni, hogy a zsidók mivel vádolják, ezért bilincseit feloldotta, és megparancsolta, hogy a főpapok és az egész nagytanács gyűljön össze, majd Pált levezette és eléjük állította.