---

¹ Öt nap múlva azután lement Anániás főpap néhány vénnel és egy Tertullusz nevű ügyvéddel, és panaszt tettek a helytartónál Pál ellen.
² Amikor előállították, Tertullusz vádolni kezdte:
³ Nagyra becsült Félix, nagy békében van részünk, és helyes intézkedések történnek a nép javára előrelátásod folytán. Ezt minden tekintetben és mindenütt teljes hálával elismerjük.
⁴ De hogy hosszú ideig fel ne tartsalak, kérlek, jóindulattal hallgass meg minket röviden.
⁵ Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez az ember valóságos pestis, és lázadást szít a föld kerekségén levő valamennyi zsidó közt, és a názáreti felekezet vezetője,
⁶ aki a templomot is meg akarta szentségteleníteni, de elfogtuk, és a mi törvényünk szerint akartuk elítélni.
⁷ Liziász ezredes azonban odajött, és erőszakkal kivette őt kezünkből,
⁸ és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek. Ha kihallgatod őt, magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk.
⁹ A zsidók is csatlakoztak ehhez, és bizonygatták, hogy mindez valóban így van.
¹⁰ Pál, miután intett neki a helytartó, hogy szóljon, így válaszolt: Mivel tudom, hogy hosszú évek óta vagy e népnek a bírája, bátrabban védekezem a magam ügyében.
¹¹ Megtudhatod, hogy nincs több mint tizenkét napja, hogy feljöttem imádkozni Jeruzsálembe.
¹² De sem a templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban nem láttak engem, hogy valakivel is vitatkoztam volna, vagy hogy a sokaságot lázítottam volna.
¹³ Nem is tudják bizonyítani azt, amivel most vádolnak.
¹⁴ Azt azonban megvallom neked, hogy én a szerint az út szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint aki hiszek mindabban, ami a törvényben és a prófétákban meg van írva.
¹⁵ Mert reménységem van Istenben, hogy lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak, amint ezt ők maguk is várják.
¹⁶ Ezért magam is arra törekszem, hogy mindenkor feddhetetlen lelkiismeretem legyen Isten és az emberek előtt.
¹⁷ Több esztendő elteltével pedig eljöttem, hogy az én népemnek adományokat hozzak, és áldozatot mutassak be.
¹⁸ Ennek során néhány Ázsiából való zsidó rám talált a templomban a tisztulási fogadalom teljesítése közben, nem pedig csődületben és nem lázítás közben.
¹⁹ Nekik kellett volna megjelenniük előtted és itt vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem.
²⁰ Vagy ezek a vádlók maguk mondják meg, hogy találtak-e bennem valami vétket, amikor a nagytanács előtt álltam,
²¹ hacsak nem azt az egy kijelentésemet, amelyet köztük állva kiáltottam: a halottak feltámadása miatt vádolnak engem a mai napon.
²² Félix pedig, akinek elég pontos tudomása volt erről a tanításról, elnapolta ügyüket, és így szólt: Amikor Liziász ezredes idejön, akkor fogok dönteni az ügyetekben.
²³ És megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őt őrizetben, de enyhébb fogságban, és senkit se tiltsanak el az övéi közül attól, hogy szolgáljon neki.
²⁴ Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druzillával együtt, aki zsidó volt, maga elé hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztusban való hit felől.
²⁵ Amikor pedig igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémülve így szólt: Most menj el, de amikor alkalmam lesz rá, magamhoz hívatlak.
²⁶ Egyúttal azt is remélte, hogy Pál pénzt ad neki, ezért gyakran magához hívatta, és elbeszélgetett vele.
²⁷ Két esztendő múlva Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix azonban, hogy kedvébe járjon a zsidóknak, Pált fogságban hagyta.