---

¹ Mikor Dávid már a palotájában lakott, azt mondta egyszer Nátán prófétának: Íme, én cédrusfából készült palotában lakom, az ÚR szövetségének ládája pedig sátorlapok alatt van.
² Akkor ezt mondta Dávidnak Nátán: Cselekedd meg, ami a szívedben van, mert Isten veled lesz!
³ De azon az éjjelen Isten szava így szólt Nátánhoz:
⁴ Menj el, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az ÚR: Ne te építs nekem házat lakásul,
⁵ mert mindmáig nem laktam házban azóta, mióta Izráel fiait kihoztam, hanem egyik hajlékból a másikba mentem és sátorból sátorba.
⁶ Amerre Izráel egész népével jártam, szóltam-e így egyszer is valakinek Izráel bírái közül, akiknek azt parancsoltam, hogy legeltessék népemet: Miért nem csináltatok nekem cédrusfából házat?
⁷ Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek URa: Én választottalak ki téged a juhok mellől a pásztorkunyhóból, hogy vezére légy népemnek, Izráelnek.
⁸ És veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, minden ellenségedet elpusztítottam előled, sőt mindezen felül olyan nevet szereztem neked, amilyen csak a föld hatalmasainak van.
⁹ Lakóhelyet is adtam népemnek, Izráelnek, és elültettem őt. Saját helyén lakik, nem mozdítják ki többé helyéből, nem fogják sanyargatni a gonoszok, mint azelőtt.
¹⁰ Attól az időtől fogva, hogy megparancsoltam, hogy bírák legyenek népem, Izráel fölött, minden ellenségedet megaláztam. Azt is kijelentettem neked, hogy az ÚR házat épít neked.
¹¹ Amikor betelnek életed napjai, hogy atyáidhoz térj pihenni, föltámasztom utánad ivadékodat, aki fiaid közül való lesz, és megerősítem országát.
¹² Ő épít nekem házat, és megerősítem trónját mindörökké.
¹³ Atyja leszek neki, ő pedig fiam lesz, és irgalmasságomat nem vonom meg tőle, mint ahogy az előtted valótól megvontam.
¹⁴ Hanem megerősítem őt az én házam és királyságom szolgálatában mindörökre, és trónja örökké erős lesz.
¹⁵ Pontosan e beszédek és e látás szerint szólt Nátán Dávidnak.
¹⁶ Akkor bement Dávid király, leült az ÚR előtt, és ezt mondta: Ki vagyok én, ó, URam Isten, s micsoda az én házam népe, hogy eddig eljuttattál engem?
¹⁷ Sőt még ez is kevés volt előtted, ó, Istenem, hanem a jövendőre nézve is tettél ígéretet szolgád háza felől, és mint rangjában legföljebb levő embert, úgy tekintettél engem, ÚR Isten!
¹⁸ Kérhetne-e Dávid, a te szolgád több megtiszteltetést tőled? Hiszen te jól ismered szolgádat!
¹⁹ Ó, URam, a te szolgádért és szíved szerint cselekedted mindezt a nagy dolgot, hogy kijelentetted mindezeket a csodálatos dolgokat.
²⁰ Ó, URam, nincs senki hozzád fogható, és nincs nálad nagyobb Isten, egészen úgy, ahogy fülünkkel hallottuk.
²¹ És van-e még egy olyan nemzet e földön, mint a te néped, Izráel, az egyetlen olyan nemzet a földön, amelyért elment Isten, hogy kiszabadítsa és a maga népéül válassza, hogy nagy és félelmes nevet szerezz magadnak, kiűzve a pogányokat néped elől, amelyet megszabadítottál Egyiptomból?
²² Így tetted Izráel népét a te népeddé örökre, és te, URam, Istenük lettél.
²³ Most azért, URam, az ígéretedet, amelyet szolgád és az ő háza felől adtál, erősítsd meg örökre, és cselekedj úgy, amint megmondtad.
²⁴ Maradjon meg és magasztaltassék föl a te neved mindörökké, hogy mondhassák: A Seregek URa Izráel Istene; ő az Istene Izráelnek. És Dávidnak, a te szolgádnak háza pedig bizton megáll színed előtt.
²⁵ Minthogy te, Istenem, szolgád füle hallatára kijelentetted, hogy házat készítesz neki, ezért indult fel szolgád, hogy így könyörögjön előtted.
²⁶ Valóban, URam, te vagy az Isten, és te ígérted szolgádnak ezt a jót.
²⁷ Most azért áldd meg kegyelmesen szolgád házát, hogy örökre színed előtt legyen. Mert ha te, URam, megáldod, örökre áldott lesz.