---

¹ Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
² Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
³ Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
⁴ Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
⁵ Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
⁶ A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
⁷ Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
⁸ Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
⁹ Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
¹⁰ Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
¹¹ Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
¹² Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
¹³ Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
¹⁴ Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
¹⁵ Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
¹⁶ Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
¹⁷ Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
¹⁸ A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
¹⁹ A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
²⁰ Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
²¹ A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
²² Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
²³ Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
²⁴ Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
²⁵ Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
²⁶ Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
²⁷ Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
²⁸ És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
²⁹ Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
³⁰ Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
³¹ Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
³² Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
³³ Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
³⁴ Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
³⁵ Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.