---

¹ És szóla Elihu, és monda:
² Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
³ Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
⁴ Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
⁵ Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
⁶ Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!
⁷ Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
⁸ És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!
⁹ Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
¹⁰ Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
¹¹ Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.
¹² Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
¹³ Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
¹⁴ Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
¹⁵ Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
¹⁶ Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
¹⁷ Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
¹⁸ A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!
¹⁹ A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.
²⁰ Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!
²¹ Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
²² Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;
²³ Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
²⁴ Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
²⁵ Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
²⁶ Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.
²⁷ A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
²⁸ Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.
²⁹ Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;
³⁰ Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.
³¹ Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
³² A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
³³ Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
³⁴ Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
³⁵ Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
³⁶ Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
³⁷ Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.