---

¹ Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
² Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
³ Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
⁴ Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.
⁵ De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;
⁶ Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
⁷ És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
⁸ Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!
⁹ Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
¹⁰ Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
¹¹ Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
¹² Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.
¹³ Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.
¹⁴ Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
¹⁵ Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
¹⁶ Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.
¹⁷ Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
¹⁸ Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!
¹⁹ Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
²⁰ Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.
²¹ Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
²² Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.