---

¹ Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
² Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
³ Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
⁴ Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
⁵ Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
⁶ Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
⁷ Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
⁸ Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
⁹ Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
¹⁰ Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
¹¹ Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
¹² Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
¹³ Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
¹⁴ Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
¹⁵ Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
¹⁶ Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
¹⁷ Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
¹⁸ Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
¹⁹ A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
²⁰ Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
²¹ Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
²² Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
²³ Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
²⁴ Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
²⁵ Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
²⁶ Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
²⁷ Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
²⁸ A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
²⁹ Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
³⁰ Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
³¹ Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
³² Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
³³ Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
³⁴ Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.