---

¹ Azután megfordultunk, és elindultunk a pusztába, a Vörös-tenger felé, ahogy az ÚR mondta nekem, és sokáig kerülgettük a Széír-hegyet.
² Azután így szólt hozzám az ÚR:
³ Már eleget kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok észak felé.
⁴ Ezt parancsold a népnek: „Mikor átmentek testvéreiteknek, Ézsau fiainak a határán, akik Széírben laknak, noha félnek tőletek, mégis igen vigyázzatok!
⁵ Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből nektek egy talpalatnyit sem, mert Ézsaunak adtam a Széír-hegyet örökségül.
⁶ Pénzen vásároljatok tőlük ennivalót, hogy ehessetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy ihassatok.
⁷ Mert az ÚR, a te Istened megáldott téged kezed minden munkájában. Tudja, hogy e nagy pusztaságban jársz. Immár negyven esztendeje veled van az ÚR, a te Istened, nem szűkölködtél semmiben.”
⁸ Akkor átmentünk testvéreink, Ézsau fiai között, akik Széírben, a síkság útján laknak, amely Élattól és Ecjón-Gebertől indul ki. Azután megfordultunk, és átmentünk Móáb pusztájának az útjára.
⁹ Ekkor azt mondta nekem az ÚR: Ne harcolj Móáb ellen, és ne ingereld harcra, mert nem adok az ő földjéből neked semmi örökséget, mert Lót fiainak adtam Árt örökségül.
¹⁰ Az émiek laktak ott azelőtt, amely olyan nagy, számos és szálas nép, mint az anákok.
¹¹ Őket is refáiaknak tartották, mint az anákokat, de a móábiak émieknek hívták őket.
¹² Széírben pedig a hóriak laktak azelőtt, akiket Ézsau fiai kiűztek és kiirtottak, és az ő helyükre telepedtek, ahogyan Izráel is bánt az ő örökségének földjével, amelyet az ÚR adott neki.
¹³ Most azért induljatok, és keljetek át a Zered-patakon. Át is keltünk a Zeredpatakon.
¹⁴ Az idő pedig harmincnyolc esztendő volt, amíg Kádés-Barneából elindultunk, és átkeltünk a Zered-patakon, mialatt kiveszett a táborból a harcosok egész nemzedéke, ahogyan megesküdött nekik az ÚR.
¹⁵ Bizony, az ÚR keze volt rajtuk, és addig pusztította őket, míg mind kipusztultak a táborból.
¹⁶ Amikor ezek a harcosok mind meghaltak és kipusztultak a nép közül,
¹⁷ így szólt hozzám az ÚR:
¹⁸ „Te ma átmész Árnál Móáb határán.
¹⁹ Amikor közel jutsz Ammón fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok neked Ammón fiainak a földjéből örökséget, minthogy Lót fiainak adtam azt örökségül.”
²⁰ Ezt is a refáiak földjének tartották. Régen refáiak laktak ott, akiket az ammóniak zamzummiaknak hívtak.
²¹ Ez a nép olyan nagy, számos és szálas volt, mint az anákok, de kipusztította őket az ÚR az ammóniak elől, és ők el is foglalták birtokaikat, és a helyükre telepedtek.
²² Ugyanúgy, ahogyan Ézsaunak a Széír-hegyen lakó fiaival is tette az ÚR, amikor kiirtotta előlük a hóriakat, és azok elfoglalták a birtokukat, s az ő helyükön laknak mind e mai napig.
²³ Az avviak a Gáza környéki falvakban laktak, de kiirtották őket a kaftóriak, akik Kaftórból jöttek, és a helyükre telepedtek.
²⁴ Induljatok hát útnak, keljetek át az Arnón-patakon. Íme, kezedbe adtam az emóri Szíhónt, Hesbón királyát, országával együtt. Kezdj hozzá, foglald el a földjét és harcolj ellene!
²⁵ E napon kezdek az ég alatt lakó népekben félelmet és rettegést támasztani, hogy akik híredet hallják, megrendüljenek és reszkessenek miattad.
²⁶ Akkor követeket küldtem a Kedémótpusztából Szíhónhoz, Hesbón királyához ezzel a békességes üzenettel:
²⁷ Hadd menjek át a földeden! Mindig csak az országúton haladok, nem térek le se jobbra, se balra.
²⁸ Eleséget pénzen adj nekem, hogy egyem, vizet is pénzen adj nekem, hogy igyam, csak hadd vonuljak át,
²⁹ ahogy megengedték azt nekem Ézsau fiai, akik Széírben laknak, és a móábiak, akik Árban laknak, amíg átkelek a Jordánon arra a földre, amelyet az ÚR, a mi Istenünk ad nekünk!
³⁰ De nem akarta Szíhón, Hesbón királya, hogy átmenjünk a földjén, mert megkeményítette az ÚR, a te Istened a lelkét, és engedetlenné tette szívét, hogy kezedbe adja őt, amint nyilvánvaló e mai napig.
³¹ Az ÚR pedig azt mondta nekem: Íme, elkezdem átadni neked Szíhónt és földjét. Kezdj hozzá, foglald el, hogy a földje örökséged legyen.
³² Kijött elénk Szíhón Jahacba egész hadinépével, hogy megvívjon velünk.
³³ De az ÚR, a mi Istenünk kezünkbe adta, és levertük őt és fiait és egész népét.
³⁴ Elfoglaltuk minden városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat és gyermekeket. Nem hagytunk elmenekülni senkit.
³⁵ Csak az állatokat tartottuk meg zsákmányként és az elfoglalt városokból való prédát.
³⁶ Az Arnón-patak partján fekvő Aróértól és a völgyben levő várostól fogva Gileádig egy város sem volt, amellyel ne bírtunk volna. Valamennyit a kezünkbe adta az ÚR, a mi Istenünk.
³⁷ De Ammón fiainak földjéhez nem közeledtél, sem a Jabbók-patak egész partjához, sem a hegyen levő városokhoz, sem semmi olyanhoz, amelyektől eltiltott téged az ÚR, a mi Istenünk.