---

¹ Figyeljetek, egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is szám beszédeit!
² Csepegjen tanításom, mint az eső, hulljon a beszédem, mint a harmat, mint langyos zápor a gyenge fűre s mint enyhe permet a pázsitra!
³ Az ÚR nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket!
⁴ Kőszikla ő! Tettei tökéletesek, mert minden útja igazságos. Hűséges Isten, nem csalárd, hanem igaz és egyenes ő.
⁵ Gonoszak voltak hozzá, nem fiai többé, magukat gyalázták meg, romlott és elvetemült nemzedék.
⁶ Így fizettek-e az ÚRnak, balga és eszement nép? Nem atyád-e ő, aki teremtett? Ő alkotott és tett erőssé.
⁷ Emlékezzél meg az ősidőkről, gondold végig az elmúlt nemzedékek éveit! Kérdezd meg atyádat, és elmondja neked, véneidet, és elbeszélik neked!
⁸ Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek, mikor különválasztotta az emberek fiait, megszabta a népek határait Izráel fiainak száma szerint.
⁹ Mert az ÚR része az ő népe, Jákób a sors szerinti öröksége.
¹⁰ Puszta földön talált rá, zordon, kietlen sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, őrizte, mint szeme fényét.
¹¹ Amint a fészkén felrebbenő sas fiai fölött lebeg, kiterjeszti fölöttük szárnyát, fölveszi őket, és tollain emeli őket.
¹² Az ÚR vezette egymaga, nem volt vele más isten.
¹³ A föld magaslatain vezette őt, mezők terméseivel etette, kősziklából is mézzel táplálta, olajjal a kovakőből is.
¹⁴ A tehenek vaját és a juhok tejét a bárányok kövérjével, a básáni kosokat és bakkecskéket a búza javával etted, és szőlő vérével, borral ittad.
¹⁵ Meghízott Jesurún, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyta Istent, a Teremtőjét, és megvetette üdvösségének kőszikláját.
¹⁶ Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bosszantották őt.
¹⁷ Ördögöknek áldoztak, nem Istennek, isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, akik csak most kerültek elő, akiket nem rettegtek atyáitok.
¹⁸ A Kősziklát, aki nemzett, elfelejtetted, megfeledkeztél Istenről, aki világra hozott.
¹⁹ Látta ezt az ÚR, és megutálta bosszúságában fiait és leányait,
²⁰ és azt mondta: Elrejtem arcomat előlük, hadd látom, mi lesz a végük! Mert elzüllött nemzetség ez, olyan fiak, akikben nincs hűség.
²¹ Azzal ingereltek ők, ami nem isten, hiábavalóságaikkal bosszantottak engem. Én pedig azzal ingerlem őket, ami nem nép, bolond nemzettel bosszantom őket.
²² Mert tűz lobban föl haragomban, és ég a Seol fenekéig, megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.
²³ Elhalmozom őket veszedelemmel, összes nyilamat rájuk bocsátom.
²⁴ Éhség aszalja, láz és keserű dögvész emészti őket, a vadak fogait is rájuk bocsátom a porban csúszó kígyó mérgével együtt.
²⁵ Kívül fegyver pusztít, otthonaikban rémület; ifjat és szüzet, csecsszopót és vénembert egyaránt.
²⁶ Ezt gondoltam: Elfújom őket, kitörlöm emlékezetüket az emberek közül.
²⁷ De tartok az ellenség csúfolódásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy azt mondják: A mi kezünk hatalmas, és nem az ÚR cselekedte mindezt!
²⁸ Mert tanácstalan nép ez, és nincs bennük értelem.
²⁹ Vajha bölcsek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végük.
³⁰ Miképp kergethetne ezret egy, és kettő hogyan űzhetne tízezret, ha Kősziklájuk oda nem adja őket, és ha az ÚR ki nem szolgáltatja őket?!
³¹ Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájuk, ellenségeink is megítélhetik.
³² Mert az ő szőlőjük Sodoma szőlője és Gomora mezősége, bogyóik mérgesek, gerezdjeik keserűek.
³³ Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.
³⁴ Nincsen-e elrejtve ez nálam, lepecsételve az én kincseim között?
³⁵ Enyém a bosszúállás és a megtorlás, amikor lábuk megtántorodik. Mert közel van veszedelmük napja, és siet, ami rájuk vár.
³⁶ Mert megítéli népét az ÚR, és megkönyörül szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, és védett és védtelen odavan.
³⁷ Azt mondja: Hol vannak isteneik, a kőszikla, amelyben bizakodtak?
³⁸ Akik megették véresáldozataik kövérjét, megitták italáldozatuk borát, keljenek föl, és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!
³⁹ Most lássátok meg, hogy én, csakis én vagyok egyedül, és nincs Isten kívülem! Én ölök és elevenítek, én sebzek meg, és én gyógyítok, és nincs, aki megszabadítson a kezemből.
⁴⁰ Mert kezemet az égre fölemelem, és azt mondom: Én örökké élek!
⁴¹ Ha megélesítem fényes kardomat, és ítéletre nyújtom ki kezemet, bosszút állok ellenségeimen, és megfizetek gyűlölőimnek.
⁴² Nyilaimat vérrel részegítem, és kardom jóllakik hússal, a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejével.
⁴³ Ujjongjatok, ti, nemzetek, az ő népével! Mert megtorolja szolgái vérét, bosszút áll ellenségein, de földjének és népének megbocsát.
⁴⁴ Azután Mózes elment, és elmondta ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára Józsuéval, Nún fiával.
⁴⁵ Miután Mózes végig elmondta mindezeket a szavakat egész Izráelnek,
⁴⁶ így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindezeket az igéket, amelyekkel ma bizonyságot teszek ellenetek, és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét.
⁴⁷ Mert nem hiábavaló ige ez nektek, hanem ez a ti életetek. Ez által az ige által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, amelyre átmentek a Jordánon, hogy a tietek legyen.
⁴⁸ Ugyanezen a napon így szólt az ÚR Mózeshez:
⁴⁹ Menj föl ide, az Abárimhegységbe, a Nebó-hegyre, amely Móáb földjén van, Jerikóval szemben. Nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak tulajdonába adok.
⁵⁰ Azután meghalsz a hegyen, amelyre fölmész, és őseidhez takaríttatsz, amint Áron, a testvéred is meghalt a Hór-hegyen, és népéhez takaríttatott.
⁵¹ Mert vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengés vizénél, a Cin-pusztában Kádésnél, mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.
⁵² Ezért megláthatod ugyan szemközt a földet, de arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok, nem mehetsz be.