---

¹ Kiment Mózes, és ezeket a szavakat mondta egész Izráelnek.
² Így szólt hozzájuk: Százhúsz éves vagyok ma, nem tudok többé járni-kelni. Az ÚR pedig azt mondta nekem: Nem mész át a Jordánon.
³ Maga az ÚR, a te Istened megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy tied legyen a földjük. Józsué az, aki átmegy előtted, ahogy megmondta az ÚR.
⁴ És úgy cselekszik velük az ÚR, ahogy Szíhónnal és Óggal, az emóriak királyaival és az ő országukkal cselekedett, amelyeket elpusztított.
⁵ Ha tehát elétek veti őket az ÚR, mindent úgy cselekedjetek velük, ahogy parancsoltam nektek.
⁶ Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened megy veled. Nem marad el tőled, és nem hagy el téged.
⁷ Ekkor Mózes szólította Józsuét, és azt mondta neki egész Izráel szeme előtt: Légy erős és bátor, mert te mész be ezzel a néppel arra a földre, amely felől megesküdött az ÚR atyáiknak, hogy nekik adja, és te osztod szét köztük birtokukat.
⁸ Maga az ÚR megy előtted, ő lesz veled. Nem marad el tőled, és nem is hagy el téged. Ne félj hát, és ne rettegj!
⁹ És Mózes leírta ezt a törvényt, és a papoknak, Lévi fiainak adta, akik hordozzák az ÚR szövetségének ládáját, meg Izráel összes véneinek.
¹⁰ Ezt parancsolta nekik Mózes: Minden hetedik esztendő végén, az elengedés évének idején, a sátrak ünnepén,
¹¹ amikor eljön egész Izráel, hogy megjelenjék a te Istened, az ÚR színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, olvasd föl ezt a törvényt egész Izráel előtt, fülük hallatára.
¹² Gyűjtsd össze a népet, férfiakat, asszonyokat, kicsinyeket és a városaidban élő jövevényeket, hogy hallják meg és tanulják meg, és féljék az URat, a ti Isteneteket, tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden szavát.
¹³ És fiaik is, akik még nem tudják, hallgassák meg és tanulják meg, hogy az URat, a ti Isteneteket kell félni, amíg csak éltek azon a földön, amelyre átkeltek a Jordánon, hogy tiétek legyen.
¹⁴ Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, elközeledett a nap, hogy meghalj. Hívd elő Józsuét, és álljatok meg a gyülekezet sátrában, hogy parancsolatokat adjak neki. Elment tehát Mózes és Józsué, és megálltak a gyülekezet sátrában.
¹⁵ Az ÚR megjelent a sátorban felhőoszlopban, és megállt a felhőoszlop a sátor bejárata fölött.
¹⁶ Ezt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, te elalszol, mint atyáid, és ez a nép fölkel, és más istenek után jár, és paráználkodni kezd azon a földön, amelyre most bemegy, hogy ott lakjon. Elhagy engem, és fölbontja szövetségemet, amelyet kötöttem vele.
¹⁷ De fölgerjed ellene haragom azon a napon, elhagyom őt, és elrejtem az arcomat előle, hogy megsemmisüljön. De amikor utoléri a sok baj és nyomorúság, azon a napon azt fogja mondani: Vajon nem azért értek-e ezek a bajok, mert nincs velem az Istenem?
¹⁸ Én pedig valóban elrejtem az arcomat azon a napon minden gonoszsága miatt, amelyet elkövetett, mivel más istenekhez fordult.
¹⁹ Most pedig írjátok föl magatoknak ezt az éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait. Add ezt a szájukba, hogy ez az ének bizonyságul legyen nekem Izráel fiaival szemben.
²⁰ Mert beviszem őt arra a földre, amely felől megesküdtem atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre, és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, megvet engem, és fölbontja szövetségemet.
²¹ Mikor pedig utoléri a sok baj és nyomorúság, akkor bizonyságul ez az ének valljon ellene, mert utódai ajkán nem megy feledésbe, mert tudom az ő gondolatát, amely szerint már most is cselekszik, mielőtt bevinném őt arra a földre, amely felől megesküdtem.
²² Leírta tehát Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanította rá Izráel fiait.
²³ Azután ezt parancsolta az ÚR Józsuénak, Nún fiának: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, amely felől megesküdtem nekik, és én veled leszek.
²⁴ Mikor pedig Mózes az elejétől a végéig mindenestül beírta ennek a törvénynek a szavait egy könyvbe,
²⁵ azt parancsolta Mózes a lévitáknak, akik az ÚR szövetségének ládáját hordozzák:
²⁶ Fogjátok ezt a törvénykönyvet, és tegyétek az ÚR, a ti Istenetek szövetségládájának oldalához, hogy ott tanúskodjék ellened.
²⁷ Mert én ismerem lázadó voltodat, és tudom, hogy keménnyakú vagy. Íme, most is, noha még köztetek élek, ellenszegültök az ÚRnak – mennyivel inkább így lesz a halálom után!
²⁸ Gyűjtsétek hozzám törzseitek minden vénjét és elöljáróitokat, hadd mondjam el ezeket a szavakat fülük hallatára, és hadd hívjam bizonyságul ellenük a mennyet és a földet.
²⁹ Mert tudom, hogy halálom után egyre inkább meg fogtok romlani, és eltértek arról az útról, amelyet parancsoltam nektek. És utolér majd benneteket a veszedelem a későbbi időben, mivel gonoszt cselekszetek az ÚR szeme előtt, és bosszantjátok kezetek csinálmányaival.
³⁰ Azután végig elmondta Mózes Izráel egész gyülekezetének a füle hallatára ennek az éneknek a szavait: