A HATALOM GYAKORLÁSÁNAK SZABÁLYAI

Text de memorat

 Alapige: „Aki a bűnt cselekszi, az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (1Jn 3:8)


A kozmikus küzdelem jellegére rávilágító beszámolót találunk 1Kir 18:19­40 szakaszában, Illés Kármel­hegyi történetében, ahol az Úr leleplezi a népek úgynevezett „isteneit”. A bálványok mögött más is állt, tehát nem csupán az Izrael körüli népek pogány képzelgéseiről volt itt szó.

„Ördögöknek áldoztak, nem Istennek, isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, akik csak most kerültek elő, akiket nem rettegtek atyáitok” (5Móz 32:17, ÚRK). Pál még hozzáteszi: „Amit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben” (1Kor 10:20).

Tehát a népek hamis „istenei” mögött valójában démonok rejtőztek. Ez azt jelenti, hogy a bálványimádással és az idegen istenekkel kapcsolatos minden bibliaszöveg valójában a „kozmikus küzdelemhez” kötődik.

Ennek hátterén jobban érthető a kozmikus küzdelem témája, ami nagy mértékben befolyásolja, hogyan tekintünk a küzdelem jellegére, továbbá fényt vet a gonoszság problémájára.

Március 8. – A nők imanapja
EGW idézet
A hamis papok látszólag merészen és kihívóan, de bűnös szívükben rémülettel csinálták meg oltárukat. Ráhelyezték a fát és az áldozatot. Aztán elkezdték varázsigéiket. Fülhasogató kiabálásuktól visszhangzott az erdő, és zengtek a környező hegycsúcsok, amint istenüket nevén szólítva kiáltották: „Ó, Baál! Felelj nekünk!” A papok oltáruk köré gyűltek, és ugrálva, vonaglással, sikoltva, hajukat tépve és testüket vagdalva könyörögtek istenükhöz, hogy segítsenek rajtuk. […]
Sátán szívesen segített volna azoknak, akiket rászedett, és akik neki szolgáltak. Szívesen szórt volna villámokat, hogy meggyújtsa az áldozatot. Jahve azonban határt szabott neki; féken tartotta hatalmát – és az ellenség fortélya nem tudott egyetlen szikrát sem juttatni Baál oltárára. – Próféták és királyok, 149–150. o.
 
Az új idők spiritizmusa az ókori boszorkányság és bálványimádás formái – amelyek alapja a halottakkal való kapcsolattartás – arra az első hazugságra épülnek, amellyel Sátán elámította Évát az Édenben: „Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, […] olyanok lesztek, mint az Isten.” (1Móz 3:4–5) Mindkettő ugyanazon a hazugságon alapszik, amely a hazugság atyjától származik. […]
Az „ismerősök szellemei” nem a halottak lelkei voltak, hanem gonosz angyalok, Sátán hírnökei. Az ókori bálványimádásról – amely magába foglalta úgy a halottak imádását, mint a velük való bensőséges kapcsolatot – a Szentírás kijelenti, hogy az nem más, mint a démonok imádása.
Pál apostol arra inti keresztény testvéreit, hogy semmiképpen se vegyenek részt pogány szomszédaik bálványimádásában. Azt mondja:
„[…] amit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.” (1Kor 10:20)… A halottak imádásával valójában a démonokat imádták. – Pátriárkák és próféták, 685. o.
 
Sátán, a bukott angyalok fejedelme, valamikor magas tisztet töltött be a mennyben. Rangban közvetlen Krisztus után következett. Ám a tudás, mellyel mind ő, mind a vele elbukott angyalok rendelkeztek Isten jelleme, jósága, irgalmassága bölcsessége és kitűnő dicsősége felől, menthetetlenné teszi bűnösségüket. […]
Sátán mennyei ügyködésének ugyanazok az elvei, melyekkel az emberi eszközökön át ügyködik. A romlott elveken keresztül lett minden földi birodalom és egyház is egyre inkább megrontva. Sátán kezdettől fogva ezen elvek gyakorlatba ültetése által vezeti félre s rontja meg az egész világot. Ugyanazt az ügyeskedést folytatja, melyet eredetileg a mennyei mindenségben elkezdett. Az egész világot azzal az erőszakossággal tölti meg most, mely Noé napjaiban megrontotta a világot. – A Te Igéd igazság, 4. köt., 1163. o.
 

A népek hamis „istenei” mögött tehát démonok rejtőztek. Másutt pedig arra látunk bizonyítékot, hogy időnként „levegőbeli hatalmasságok”, démonok állnak a földi uralkodók mögött. Az ellenség erői még az Isten által küldött angyalokkal is szembeszállhatnak.
1. Olvassuk el Dán 10:1-14 szakaszát, külön figyelmet fordítva a 12-13. versekre! Mit találunk itt, ami a kozmikus küzdelemmel kapcsolatos? Hogyan értsük azt, hogy huszonegy napig feltartották az Istentől küldött angyalt?
Hogyan lehetséges, hogy Isten angyalát három hétig hátráltatták? A mindenható Istennek volt ereje arra, hogy azonnal válaszoljon Dánielnek, ha úgy dönt. Ha élt volna hatalmával, egy angyal azonnal megjelenhetett volna Dániel mellett, csakhogy „Perzsia fejedelme ellenállt” neki három egész hétig. Mi történt itt?
„Gábriel három héten át tusakodott a sötétség hatalmaival, hogy meghiúsítsa azok munkáját, akik Círuszt befolyásolni akarták… A menny megtett Isten népe érdekében mindent, amit tudott, és végül győzött. Az ellenség erőit féken tartotta Círusz egész idejében és fiának, Cambysesnek mintegy hét és fél évig tartó uralma alatt” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 355. o.).
Úgy történhet ilyesmi, ha Isten nem él teljes hatalmával. Az ellenségnek igazi szabadsággal és erővel kellett rendelkeznie, amit nem lehet hirtelen megvonni tőle, de mindkét fél előtt ismertek a paraméterek, amelyek között mozoghat (ennek a részleteit mi nem ismerjük). Úgy tűnik, a kozmikus küzdelemben vannak olyan paraméterek, amelyekhez még Isten angyalainak is igazodniuk kell. A következő tanulmányok „a hatalom gyakorlásának szabályai” kifejezéssel utalnak ezekre. Bizonyos szempontból nem is nehéz megérteni, hogy léteznek ilyen korlátok, hiszen amint korábban már említettük: Isten csakis szeretettel cselekszik, kormányzatának alapja a szeretet, nem a kényszer. Segíthet a nagy küzdelem jobb megértésében az a gondolat, hogy Isten kizárólag a szeretetből eredő elvek alapján cselekszik.

 Tapasztaltad már annak a korlátait, amikor az ember csak a szeretet elvei szerint akar eljárni, nem pedig erőszakot alkalmazva? Amennyiben igen, vajon ez korlátozza a rendelkezésre álló erőt?
EGW idézet
Isten Igéjében példákat találunk arra vonatkozóan, ahogy a mennyei erők befolyásolják a királyok és uralkodók elméjét, miközben a sátáni erők is próbálnak hatással lenni rájuk. Nincs olyan emberi tudás, amely képes lenne megakadályozni a sátáni erők ténykedését. Sátán folyamatosan próbálja megakadályozni, hogy az igazság emberi vélemények fogságába kerüljön, és azok vannak a legnagyobb veszélyben, akik világossággal és ismerettel rendelkeznek, ha szüntelenül nem szentelik oda magukat Istennek, ha nem alázzák meg magukat, és ha nem értik meg az idők veszélyes voltát.
Isten mennyei lényeket jelöl ki, hogy válaszoljanak azok imájára, akik önzetlenül dolgoznak ügyéért. A mennyei udvarok legerőteljesebb angyalait küldi, hogy teljesítsék azokat a kéréseket, amelyek ügye érdekében hangzanak el. Minden angyalnak megvan a maga sajátos feladata, amit semmi másért nem szabad elhagynia. Ha elfordulna feladatának teljesítésétől, a sötétség erői előnyre tennének szert. – Lift Him Up, 370. o.
 
Népünk nem érti meg kellőképpen a láthatatlan eszközök közti nagy küzdelmet, a viszálykodást a hű és az elpártolt angyalok között. Gonosz angyalok folytonosan munkálkodnak, támadásuk irányát tervezve, parancsnokokként ellenőrizve királyokat, uralkodókat és elpártolt emberi erőket… Ne bocsátkozzanak   alaptalan   képzelgésekbe. Az írott Ige az egyedüli biztonságunk. Könyörögjünk, mint Dániel könyörgött, hogy mennyei értelmes lények őrködjenek fölöttünk. Az angyalokat, mint szolgáló lelkeket küldi az Úr, hogy szolgálják az üdvösség örököseit. Imádkozzatok, testvéreim, könyörögjetek, mint még sohasem esedeztetek. Hiszen még nem készültünk fel az Úr eljövetelére. Alapos belső lelki munkát kell hát elvégeznünk az örökkévalóság számára. – A Te Igéd igazság, 4. köt., 1173. o.
 
A természetfeletti erőnek ezzel a megnyilvánulásával, amikor a kígyót tette közvetítőjévé, okozta Sátán Ádám és Éva bukását az Édenben. Az idők vége előtt pedig még megdöbbentőbb csodákat tesz. Ameddig a hatalma kiterjed, tényleges csodákat is fog művelni. A Szentírás kijelenti: „E csodákkal, melyeket a fenevad színe előtt volt hatalma művelni, megtévesztette a föld lakóit.” (Jel 13:14) Tehát nem csak színlelésre van hatalma. A Szentírás többet mond, mint csaló szemfényvesztést. De van bizonyos határ, melyen Sátán nem léphet túl; ekkor hívja segítségül a szemfényvesztést, hogy hamisítsa azt, amit nincs hatalma valóságosan megtenni. Az utolsó napokban úgy jelenik majd meg, hogy az emberek Krisztusnak gondolják őt, aki most jött el másodszor a világunkba. Valóban a világosság angyalának változtatja el magát. Bár minden részletében olyan lesz a megjelenése, mintha Krisztus volna, ez azonban senki mást nem fog elhitetni, csak azokat, akik a fáraó módjára akarnak ellenállni az igazságnak. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 5. köt., 698. o.
 

A Jelenések könyvén végigfutó gondolat, hogy a nagy küzdelem levegőbeli hatalmasságok harca. A könyv úgy mutatja be az ördögöt, hogy ő a „régi kígyó”, aki szembeszáll Istennel, és „mind az egész föld kerekségét elhiteti” (Jel 12:9).
2. Mit tudhatunk meg Jel 13:1-8 szakaszából a sárkány hatalmának mértékéről?
A sárkány (Sátán) nemcsak Isten (Jel 12:7­9), hanem a követői ellen is hadakozik (pl. Jel 12:1­6), de a leírás szerint ő áll azok mögött a földi birodalmak mögött is, amelyek üldözték Isten népét a történelem során.
„…a sárkány átadta neki [a tengerből feljövő fenevadnak] az erejét, trónját és nagy hatalmát” (Jel 13:2, ÚRK; vö.  Jel 13:5;  Jel 17:13­-14). „És adatott neki nagyokat mondó és káromlásokat szóló száj, és adatott neki hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapig” (Jel 13:5, ÚRK).
Sátán tehát (a sárkány) erőt és uralkodói hatalmat ad a fenevadnak (egy földi, vallási­politikai erőnek), amely ezzel bitorolja az Istennek járó tiszteletet. A fenevad káromolja Isten nevét, harcol a szentjei ellen, sőt le is győzi őket, legalábbis egy bizonyos ideig. Az egész világra kiterjedő hatalmat és uralmat a sárkány, ennek a világnak a hamis ura adja neki.
Sátán azonban csak meghatározott korlátok között tevékenykedhet,
mint ahogy az ügynökei is, méghozzá csak egy behatárolt időszakban.
„Annakokáért örüljetek egek és akik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van” (Jel 12:12).
Sátán tudja, hogy „kevés ideje van” (Jel 12:12). A Jelenések könyvében leírt események a prófétai idővonal mentén haladnak, és ez konkrét időhatárokat szab a gonosz erőknek (lásd Jel 12:14;  Jel 13:5).
Végül azonban Isten győz. „És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel 21:4).

Még ha ezt most nehéz is előre látnunk, a jó végül örökre szóló győzelmet arat a gonosz felett. Miért nem szabad soha megfeledkezni erről a biztos ígéretről?
EGW idézet
A nagy vörös sárkány, a párduchoz hasonló fenevad és a bárányszarvú fenevad jelképében Isten azt a három hatalmat mutatta meg Jánosnak, amelyek részt vesznek Isten törvénye lábbal tiprásában és népének üldözésében. Ez a háború az idők végéig folyik. Isten népét, kiket a szent asszony és gyermekei jelképeznek, jelentéktelen kisebbségként ábrázolja. Az utolsó időkben csak egy maradék lesz. Róluk szól János, mint akik megőrzik Isten parancsolatait és a Jézus bizonyságtételét. […]
Ettől kezdve Sátán és szövetségesei Isten esküdt ellenségei lettek világunkban, szakadatlanul háborút viselve az igazság és a szentség ügye ellen. Sátán most az emberek előtt hirdette, amit addig az angyaloknak hirdetett, Krisztus és Isten hamis fényben való feltüntetését. A világot megnyerte a maga ügyének. Még az állítólag keresztény egyházak is az első nagy hitehagyó oldalára álltak. – A Te Igéd igazság, 7. köt., 972. o.
 
Szüntelen veszélyben forgunk, hogy önhittek leszünk, a magunk bölcsességére támaszkodunk s nem Istent tesszük meg erőnkké. Semmi sem zavarja meg annyira az ősellenséget, mintha ismerjük mesterkedéseit. Igen fontos az éberség. Ha ismerjük veszedelmeinket, akkor érezni fogjuk az ima szükségét, mint Nehémiás, és mint ő, a veszélyben mi is elnyerjük a biztonságot nyújtó védelmet. Ha hanyagok és közönyösek vagyunk, az ellenfél csapdái bizonyosan legyőznek minket. Fontos tehát ébren lennünk. Mikor Nehémiás példája szerint imában Isten elé tárjuk aggodalmainkat és terheinket, nehogy azt képzeljük, hogy semmi tennivalónk sincs. Őrködnünk is kell, nem csupán imádkoznunk! Figyeljük elleneink mesterkedését, nehogy előnyhöz jussanak a lelkek félrevezetésében. Jézus Krisztus bölcsességével tegyünk erőfeszítéseket, hogy meghiúsítsuk szándékukat, mégse hagyjuk elterelni magunkat fontos tevékenységünktől. Az igazság erősebb a tévedésnél. Az igaz cselekedetek győznek majd a gonosztettek fölött. – A Te Igéd igazság, 3. köt., 1138. o.
 
Az Úr szánalommal, együttérzéssel és gyöngéd vágyakozással tekint megkísértett és megpróbált népére. Az elnyomók egy időre diadalmaskodhatnak Isten szent parancsolatainak ismerői fölött. Mindenki megkapja az első nagy lázadónak is megadott lehetőséget arra, hogy kimutassa cselekedeteinek mozgatórugóját. Mindenkit megpróbál, hogy meglássa, hűségesek vagy hűtlenek-e a mennyei országot irányító törvények iránt. Isten végül megengedi Sátánnak, hogy kimutassa hazug, vádoló és gyilkos jellemét. Ezzel népének végső diadalma még nevezetesebb, dicsőbb és teljesebb lesz.
Isten népe legyen igen éber! Ne saját, hanem kizárólag vezetője bölcsességében bízzon! Különítsetek el ima és böjtnapokat. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 3. köt., 414. o.

Jób könyvében különleges bepillantást nyerünk a nagy küzdelembe.
3. Olvassuk el Jób 1:1-12 és Jób 2:1-7 szakaszait! A nagy küzdelem mely elvei tárulnak fel itt előttünk?
Ezekből a versekből sok fontos részletet megismerünk. Először is, egy mennyei tanácskozást láthatunk, nem csupán Isten és Sátán párbeszédéről van itt szó, más mennyei lények is részt vesznek benne.

Másodszor pedig van egy vita, amire utal, hogy Isten megkérdezi Sátánt, látta-e Jóbot. Mit kellett Jóbon észrevennie? Ennek a kérdésnek úgy van értelme, ha egy nagyobb, éppen zajló vita részét képezi.

Harmadszor, Isten kijelenti, hogy Jób feddhetetlen, igaz és istenfélő. Sátán erre azt feleli, hogy de csak azért, mert Isten a védelmébe vette. A megjegyzése felér egy becsületsértéssel Jóbbal és Istennel szemben is (vö. Jel 12:10; Zakariás 3. fejezet).

Negyedszer, Sátán azt állítja: nem igazság, hogy Isten körülvette és védelmezi Jóbot, mert így ő nem tudja bizonyítani a vádjait. Ez is utal arra, hogy Sátánnak bizonyos korlátok között kell mozognia (vannak szabályai hatalma gyakorlásának), és nyilván már korábban is próbált ártani Jóbnak.

Isten a mennyei tanács előtt válaszol Sátán vádjaira, lehetővé teszi, hogy bizonyítsa állítását, de csak bizonyos határok között. Először ezt az engedményt teszi Isten: „Íme, mindazt, amije van, a kezedbe adom”, de megtiltja, hogy Jób személyét érintse (Jób 1:12). Később, miután Sátán azt állítja: Jób csak a saját jólétével törődik, Isten megengedi, hogy neki is ártson, de az életét nem veheti el (Jób 2:3­6).

Sátán rengeteg bajt zúdít Jób családjára, Jób mégis minden helyzetben áldja az Úr nevét (Jób 1:20­-22;  Jób 2:9­-10), amivel bizonyítja Sátán vádjainak hazug voltát. Sok mindent tanulunk itt, például azt, hogy a kozmikus küzdelemben a hatalom gyakorlásának vannak szabályai. A mennyei tanácsban léteznek olyan paraméterek, amelyekkel dönteni lehet az Isten ellen felhozott vádakat illetően, de anélkül, hogy Isten megsértené a szeretet szent elveit, ami az alapja kormányzatának és uralkodásának a világmindenség és annak értelmes lakói felett.
Jób könyvének lebilincselő részletei bepillantást engednek a nagy küzdelembe, hogy miként is zajlik ez a földön.
EGW idézet
A zsidók általánosan hitték, hogy a bűn ebben az életben elnyeri büntetését. Minden betegséget büntetésnek tekintettek, mondván, hogy a szenvedő vagy szülei valamilyen rossz cselekedetet követtek el. Igaz, hogy minden szenvedés Isten törvényének áthágásából származik, de ezt az igazságot elferdítették. Sátán, minden bűnnek és következményének szerzője, arra vette rá az embereket, hogy a betegséget és halált Istentől származónak tekintsék – büntetésnek, melyet önkényesen kiró a bűn ellenében. Ezáltal, akit súlyos betegség vagy szerencsétlenség sújtott, annak még azt a terhet is cipelnie kellett, hogy nagy bűnösnek tekintették. […]
Isten ennek elejét akarta venni egy tanítással. Jób története megmutatta, hogy a szenvedéssel Sátán sújtja az embert, Isten pedig uralja azt kegyelmi szándékból. – Jézus élete, 471. o.
 
Krisztus egy-egy őrzőangyalt állít minden követője mellé. Az igazakat ezek a mennyei vigyázók védik a gonosz hatalma ellen. Ezt maga Sátán is tudja, hiszen ezt mondta: „Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, amije van?” (Jób 1:9–10) A zsoltáríró szavaiból kitűnik, hogy Isten kik által védi népét:
„Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül, és kiszabadítja őket.” (Zsolt 34:8)… Az Isten gyermekeinek szolgálatába állított angyalok bármikor Isten elé járulhatnak.
Isten tehát a mennyei angyalok szüntelen védelméről biztosítja a gonoszság seregeivel harcban álló népét, amely ki van téve a sötétség fejedelme megtévesztő befolyásának és soha nem lankadó rosszindulatának. Ez a védelem nem szükségtelen. Isten azért ígér kegyelmet és oltalmat gyermekeinek, mert Sátán nagy hatalmú követeivel kell szembe kerülniük, akik sokan vannak, elszántak és fáradhatatlanok. Rosszindulatukról és hatalmukról veszélyes dolog nem tudni és nem törődni vele. – A nagy küzdelem, 512–513. o.
 
Az ellenség nem tudja legyőzni Jézus Krisztus alázatos tanítványát, aki imádkozó lelkülettel jár az Úr előtt. Krisztus közbelép, menedék és oltalom Sátán támadása ellen. Az ígéret így szól: „Ha az ellenség vízáradatként tör ránk, az Úr Lelke zászlót emel fel ellene.”
Sátán megkísérthette a túlságosan elbizakodott Pétert, amiképpen Jóbot is, ezután azonban vissza kellett vonulnia. Ha engedélyt nyert volna, hogy teljesen keresztülvigye tervét, akkor Péternek nem lett volna reménye, hite hajótörést szenved. Azonban az ellenség nem lépheti át kijelölt hatókörét. Az egész sátáni haderőnek sincs olyan hatalma, hogy legyőzze azt, aki gyermeki bizalommal hisz az Istentől származó bölcsességben. – Az én életem ma, 316. o.
 

A korábbi tanulmányokban láttuk, hogy a kozmikus küzdelemben Sátán és seregei átmenetileg jelentős hatáskörrel bírnak a világon, amivel azonban csak bizonyos korlátok között élhetnek.

A hatalom gyakorlásának szabályai nemcsak az ellenség – az ördög és serege – tevékenységére vonatkoznak, de korlátozzák Isten cselekvését is, amivel csillapíthatja az ellenség hatóköre alá (átmenetileg) tartozó gonoszságot. Az Úr soha nem szegi meg az ígéretét, és mivel magára is vonatkoztatja a hatalom gyakorlásának szabályait, az ördögnek adott valamennyi hatalmat, csak bizonyos korlátok között, ideiglenesen, és ezért erkölcsileg korlátok közé szorította saját jövőbeli cselekedeteit is (anélkül, hogy az ereje bármilyen mértékben csökkenne).
4. Olvassuk el Lk 4:6, Jn 12:31, Jn 14:30, Jn 16:11 és 2Kor 4:4 verseit! Mit tanítanak ezek a szakaszok az ellenség földi uralmáról?
Az Újszövetség két birodalom összecsapását vázolja fel előttünk: a világosság és a sötétség birodalmáét, amelyben a sötétség Sátántól és lázadásától ered. Krisztus küldetésének részét képezte, hogy legyőzze Sátán birodalmát: „Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (1Jn 3:8).

Viszont léteznek bizonyos „szabályok”, amelyek korlátozzák, amit Isten megtehet, ha hű akar maradni kormányzata elveihez. Ezek között van 1) a szabad akarat biztosítása a teremtményeknek és 2) a hatalom gyakorlásának szövetségi szabályai, amelyek nem ismertek, legalábbis egyelőre. Ezek a korlátok és akadályok jelentősen hatnak erkölcsileg arra, hogyan csökkentheti Isten a gonoszságot a világban és/vagy azonnal meg tudja­-e azt szüntetni. Ezért látni folyton gonoszságot és szenvedést, ami valóban sok emberben ébreszthet kételyeket Isten létét vagy jóságát illetően. Tehát amint felismerjük, hogy mi a nagy küzdelem háttere, és milyen korlátokat fogadott el Isten a bűn problémájának kezelésekor, bizonyos fokig jobban megérthetjük, hogy miért mennek így a dolgok, legalábbis addig, amíg végső győzelmet nem arat a gonosz felett.
Jézus azt mondta Sátánról, hogy ő „a világ fejedelme”. Hogyan segít ez is megbirkózni a világban lévő gonoszság kérdésével? Vigasztaló tudat, hogy Sátán uralma csak ideiglenes!
EGW idézet
Mikor Krisztus eljött a világra, azt látta, hogy Sátánnak minden úgy megy, ahogyan akarja. Isten és ember ellenfele azt gondolta, hogy valóban ő a világ fejedelme. Ámde Jézus most megragadta a világot, hogy kivegye Sátán hatalmából. Eljött megváltani a földet a bűn átkától, a törvényszegés büntetéséből, hogy a törvényszegő bocsánatot nyerhessen. A föld és az ég, Isten és ember közé lett állítva a kereszt, s az Atya, látva a keresztet, megelégedett, így szólt: „Elegendő az áldozat.” Isten és ember összebékülhet… A keresztnél felismerik, hogy „irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást”. – A Te Igéd igazság, 5. köt., 1137. o.
 
Jézust Isten Lelke vezette a pusztába, ahol Sátán megkísértette. Krisztus nem kereste a kísértést. Azért ment a pusztába, hogy egyedül legyen, és elmélkedhessen küldetéséről, munkájáról. Böjtöléssel, imával vértezte fel magát az előtte levő, vérrel hintett útra. De Sátán tudta, hogy a Megváltó a pusztába ment, és ezt az alkalmat találta a legalkalmasabbnak, hogy megközelítse.
Hatalmas tét forgott kockán a világosság fejedelme és a sötétség országának vezére közötti küzdelemben. Miután Sátán az embert bűnre csábította, a földet sajátjának tekintette, és a világ fejedelmének tartotta magát. Mivel ősszüleinket önmagához hasonlóvá tette, úgy gondolta, hogy itt felállíthatja birodalmát. Kijelentette, hogy az ember választotta őt urává. Irányítása alatt tartotta az embereket, így uralkodott a földön. Krisztus azért jött, hogy Sátánnak ezt az állítását megcáfolja. Emberfiaként hűnek kellett maradnia Istenhez. Így mutathatta meg, hogy Sátán nem irányítja teljesen az emberi fajt, és a világra vonatkozó igénye alaptalan. Mindazok, akik szabadulni vágynak hatalmából, szabadokká lesznek. Az uralmat, amit Ádám a bűn miatt elveszített, Krisztus visszaszerzi. – Jézus élete, 114. o.

Jézus Istennek eme ígéretében bízott, és nem adott Sátánnak semmi esélyt arra, hogy eredményt érjen el. Mikor Krisztusnak a megaláztatása végső lépéseit kellett megtennie, és a legmélyebb szomorúság zárta körül a lelkét, akkor ezt mondta tanítványainak: „Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme; és énbennem nincsen semmije.” (Jn 14:30) „E világnak fejedelme megítéltetett.” (Jn 16:21) „Most van e világ kárhoztatása, most vettetik ki a világ fejedelme.” (Jn 12:31) Krisztus profetikus szemével nyomon követte azokat a jeleneteket, amelyek az utolsó nagy küzdelemben játszódnak le. Tudta, hogy amikor majd így kiált fel: „Elvégeztetett!” (Jn 19:30), akkor az egész menny diadalmasan ujjongani fog. Fülei már felfogták a távoli zenét, a győzelem kiáltásait, amelyek felhangzottak a mennyei udvarokban. Tudta, hogy Sátán birodalmának sorsa eldőlt, és Krisztus nevét hirdeti majd az egész világegyetem. – Jézus élete, 678. o.
 

A kozmikus küzdelem elsősorban Isten jelleme körüli vita, amit az váltott ki, hogy az ördög rágalmazta Istent – a jóságát, igazságosságát és uralmát. Egyfajta kozmikus szövetségi pert indított Isten ellen.

Az ilyen konfliktust nem lehet pusztán erővel lezárni, csak bizonyítással. Amennyiben súlyos vádak merülnek fel egy hatalmon lévő személlyel szemben, a cáfolatnak az a legjobb (és talán az egyetlen) módja, ha lehetővé teszik a szabad, tisztességes és nyílt vizsgálatot. Mivel a vádak a szeretet teljes kormányzatát fenyegetik, nem lehet azokat egyszerűen a szőnyeg alá söpörni.

Mit jelent ez a kozmikus küzdelem és a gonoszság megértése szempontjából? Vajon Isten megszegi az ígéretét? Persze, hogy nem! Amennyiben beleegyezik a hatalom gyakorlásának szabályaiba, további cselekvése (erkölcsileg) korlátozott lesz, tehát a gonoszság a sötétség birodalmának ideiglenes fennhatósága alatt történik.
5. Olvassuk el Mk 6:5 és Mk 9:29 verseit! Ezek szerint hogyan köthetők a hithez és az imádsághoz még az isteni cselekedetek is?
Látszik, hogy mindkét esetben vannak bizonyos korlátok, a hatalom gyakorlásának szabályai, amelyek dinamikusan kapcsolódnak a hithez és az imádsághoz. Másutt bőséges bizonyítékot találunk az ima hatására, és ez csatornákat nyit az isteni cselekvés előtt, ami máskülönben (erkölcsileg) nem lenne elérhető. Nem juthatunk azonban arra a téves következtetésre, hogy a hit és az ima tényezőjén kívül nem létezik más. Valószínűleg van még sok más faktor is, amelyről nincs tudomásunk.

Ez egybevág azzal, amit korábban láttunk a hatalom gyakorlásának szabályaival kapcsolatban. Ennek vannak olyan kitételei a nagy küzdelemben, amelyek korlátokat szabnak annak, amit Isten erkölcsi szempontból megtehet, legalábbis most. Ezért van az, hogy történnek rossz dolgok a sötétség birodalmának ideiglenes uralma alatt.
Olvassuk el Róm 8:18 és Jel 21:3-4 verseit! Miért bízhatunk abban, hogy még ha most sok mindent nem is értünk, de Isten tudja, mi a legjobb, a legjobbat akarja, és majd véget vet a gonoszságnak, elhozza az örök boldogság korszakát?
EGW idézet
Istennek az a munkamódszere, hogy semmit sem tesz az ember hozzájárulása nélkül. Senkinek sem befolyásolja az akaratát. Azt teljes mértékben át kell adni Istennek, különben az Úr nem tudja elvégezni a mennyei munkát, amit elvégezhet az ember által. Jézus kijelentette, hogy egy bizonyos helyen nem tudott hatalmas dolgokat tenni az emberek hitetlensége miatt. Ott éppen azt akarta megtenni, amit Ő a legjobban tudott, de nem tehette, mert az emberi hitetlenség sorompót állított elé. A fazekas nem készíthet szép edényt, ha az agyag sosem kerül a kezébe. A keresztény élete a naponkénti odaszentelődés, az engedelmesség és a folyamatos győzelem élete, s így naponta új győzelmeket arathat. Ilyen a növekedés Krisztusban, a mennyei példakép szerinti élet. – That I May Know Him, 55. o.
 
Némely szegény lélek, akiket megbűvölt a spiritizmus tanítóinak ékesszólása, és akik behódoltak hatásának, később rájöttek szörnyű jellegére, elvetnék, menekülnének tőle, de nem tudnak, mivel Sátán hatalmában tartja, és nem hajlandó szabadon bocsátani őket. Tudja, hogy míg ellenőrzése alatt állnak, elvitathatatlanul az övéi. De ha egyszer kiszabadítják magukat hatalmából, soha nem veszi rá őket, hogy higygyenek a spiritizmusban, és ennyire közvetlen ellenőrzése alá helyezzék magukat.
Az egyetlen mód, amellyel az ilyen szegény lelkek legyőzhetik Sátánt, ha felismerik a különbséget a tiszta bibliai igazság és a kitalálások között. Mikor elismerik az igazság követelményeit, oda állnak, ahol segíteni lehet rajtuk. Kérlelniük kell a mélyen vallásos életet élőket, akik hisznek Isten ígéreteiben, hogy könyörögjenek értük a hatalmas szabadítóhoz. Küzdelmük késhegyig menő lesz. Sátán utánpótlást küld az ezeket ellenőrző gonosz angyaloknak, de ha Isten szentjei mély alázattal böjtölnek és imádkoznak, könyörgésük diadalmaskodni fog. Jézus szent angyalokat fog megbízni, hogy álljanak ellene Sátánnak, és ők visszaverik az ördögöt, megtörik az elesetteken gyakorolt hatalmát. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 1. köt., 343. o.
 
Mindannyian szembesülünk ellenségeskedésekkel, konfliktusokkal és önmegtagadással. Ezeket senki sem kerülheti el. Azon az úton kell járnunk, amelyen vezet Jézus. Lehet, hogy ez az út könnyek, próbák, gyász között vezet. Megtörténhet, hogy szomorúságot kell éreznünk a bűneinkért vagy a bűnös hajlamaink megfékezése érdekében vívott harcokért, vagy azért, hogy alá kell vetnünk ingatag jellemünket és szentségtelen vérmérsékletünket. Komoly erőfeszítésre van szükség, hogy élő, szent és Istennek tetsző áldozatként álljunk meg az Úr előtt. Ez a munka egész lényünket érinti. Elménkben egyetlen helyet sem szabad Sátán uralma alá engedni, hogy ott vigye véghez a terveit. Énünket feszítsük keresztre. Odaszentelődésre, engedelmességre van szükségünk, és olyan áldozatokat kell hoznunk, amelyek annyira nehéznek tűnnek majd, mintha a szívünket tépnék ki a helyéből.
Elkeseredsz, ha vereség ér, ha megvet és gúnyol ez a világ? Nem kellene, mivel Jézus ezekről már előre szólt. „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál” (Jn 15:18) – mondta. Pál apostol, a hithős így vall erről: „Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.” (Róm 8:18) – That I May Know Him, 280. o.

További tanulmányozásra: Ellen G. White: Bizonyságtételek, 1.köt., „Sátán hatalma” c. fejezet, Isten csodálatos kegyelme, „Ádáz kísértések” című fejezet.

„A bűnös törvény szerint Sátán foglya, és Krisztusnak az volt a küldetése, hogy kiszabadítsa a nagy ellenség hatalma alól. Az ember hajlamos követni Sátán javaslatait, és nem állhat sikerrel ellen a rettenetes ellenfélnek, csak ha Krisztus irányítja vágyait és ad neki erőt.[...] Az ördögnek egy pillanatra sem lankad a figyelme, nehogy kihagyja a lelkek tönkretételének akár csak egy esélyét is. Előkészíti csalásait, hogy az Isten népe elleni utolsó hadjáratában ne ismerjék fel őt. [...] Sátán jobban tudja, mint Isten népe, hogy milyen hatalommal bírhatnak felette, ha Krisztusban van az erejük. Az igazság leggyengébb követője, aki erősen kapaszkodik Krisztusba, képes ellenállni Sátánnak és minden seregének, ha alázattal segítségért folyamodik a hatalmas Harcoshoz. Az ördög nem áll ki nyíltan a kísértéseivel, mert akkor a keresztény felébredne szunnyadásából, és mindenható Szabadítójára hagyatkozna, ezért észrevétlenül közelít, álcázva magát. Az engedetlenség gyermekein keresztül munkálkodik, akik istenfélőnek mutatják magukat” (Bizonyságtételek, 1. köt. 341. o.).
1.     Mit kell tennünk ma, ha Isten szavát halljuk?
2.    Hová lépett be Jézus útnyitóul érettünk?
3.     Miben áll az új szövetség, amit Isten Izrael házával kötött?
4.     Mit jelképez a kárpit a szentélyben?
5.    Mit nem tudott Pál apostol soha többé kitörölni az emlékezetéből?
Mélyítsd el a tanultakat, és válaszolj az online-kérdésekre: adventist.ro/reconsacrare

Általános áttekintés
 
Sátánt korlátozza Isten vezetése. Sátán törvénytelen vezető, főként a jelleme szempontjából.
 
A tanulmány témái

1. Sátán törvénytelen és ideiglenes „uralkodó”. Isten korlátolt és ideig tartó hatalmat engedett neki, miután a bűn betört a világunkba, de ez a hatalom nem törvényes. Habár Isten korlátozta saját, gonoszt eltávolító tevékenységét, Jézus legyőzte az ördögöt. Krisztus pusztai győzelme a kísértések felett, valamint Sátán legyőzése a kereszten arra utal, hogy Sátán uralkodása törvénytelen és csupán ideiglenes.

2. Sátán rágalmaz és foglyokat ejt az „uralkodása” alatt. Annak ellenére, hogy törvénytelen vezető, aki csupán egy ideig uralkodhat, az emberek törvényesen a foglyaivá válhatnak. Ha Krisztus nem lakozik bennünk, akaratunk hajlamos arra, hogy Sátán sugallatait kövesse, és megengedje neki, hogy vágyainkat, életünket irányítsa.

3. Sátán hatalma korlátozott. Sátánnak rendelkezésére áll az uralkodáshoz szükséges tér és idő, mindkét tényezőt azonban Isten korlátozza. Az emberiség történelme során a jó transzcendens erői ellenállnak a gonosznak, az igazak imái pedig hatékony forrás ellenük.

Alkalmazás: Sátán uralkodása időben limitált. Jézus győzelmére alapozva nem vagyunk a halálfélelem rabjai. Ennek ellenére azonban ébereknek kell lennünk és teljességgel Isten erejétől függnünk. Hogyan segíthet az imaélet sikeresen ellenállni Sátán törvénytelen uralkodásának?

Magyarázat

Sátán törvénytelen és ideiglenes „uralkodó”

A szinoptikus evangéliumokban a Sátán és Jézus közötti antagonizmus középpontja a pusztai megkísértés (Mt 4:1–11; Mk 1:12–13; Lk 4:1– 13). Hármójuk közül Lukács az, aki – a harmadik kísértés leírásának keretében – további részleteket közöl Sátán feltételezett hatalmáról. Azzal, hogy „megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban” (Lk 4:5), az ördög felajánlotta Jézusnak „mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét, mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom” (Lk 4:6).

Vitatható, hogy Sátán valóban rendelkezett-e azzal  a hatalommal, amelyről állította, hogy az övé, és ha igen, hogyan jutott a birtokába.

Kétségtelen, hogy miután a bűn betört a világunkba, „Isten elég hatalmat engedett Sátánnak ahhoz, hogy ártalmas befolyását a világra áraszsza” (Sydney H. T. Page: Power of Evil: A Biblical Study of Satan and Demons, Baker Books, Grand Rapids, MI, 1995, 98. o.). Mindazonáltal ez a szabadság nem jelenti azt, hogy Sátánnak törvényes hatalma van a világ felett. Tulajdonképpen Sátán ajánlatának visszautasításával Jézus nem ismerte el ennek a hatalomnak a legitimitását.

János evangéliumában a Sátán és Jézus közötti ellentét főleg az „e világ fejedelme” titulusra történő utalás révén jut kifejezésre (Jn 12:31; 14:30; 16:11). János 12:31–33 szakaszában Jézus a világ kárhoztatására és a világ fejedelmének kivettetésére teszi a hangsúlyt, különösképpen az Ő halálára utalva. János 14:30 versében Jézus a tanítványaitól való búcsúzásakor kiemeli, hogy „jön a világ fejedelme”, majd hozzáteszi: „és énbennem nincsen semmije”. Kijelentése megtételekor Jézus valószínűleg szem előtt tartja Iskariótes Júdás megjelenését, aki által „az ördög maga sietteti Jézus halálát”. Mindezek ellenére a kereszt nem az ördög győzelmét, hanem meglepő módon a vereségét képviseli (ld. D. A. Carson: The Gospel According to John, The Pillar New Testament Commentary, Eerdmans, Grand Rapids, MI, 1991, 508. o.). Majd később, amikor a megígért paraklétoszról, a Szentlélekről beszél a tanítványoknak, Jézus újból hangsúlyozza, ezúttal János 16:11 versében, hogy „e világnak fejedelme megítéltetett”, ami látszólag visszautal János 12:31 versére, a világ fejedelmének kivettetésére.

Következésképpen, miközben a szinoptikus evangélisták Krisztus Sátán feletti győzelmét hangsúlyozzák a pusztai megkísértés során, nyilvános szolgálata kezdetén, János evangéliuma Sátán, e világ fejedelme vereségét emeli ki a kereszten, azaz földi szolgálata végén (ld. továbbá Powers of Evil: A Biblical Study of Satan and Demons, 129. o.). Mindkét esetből azt tanuljuk, hogy Sátán a bűnös világ törvénytelen és ideiglenes vezetője, amely világot Isten mégis szereti, ugyanakkor el is ítéli Jézus elutasítása miatt (Jn 1:10, 29; 3:16–17, 19; 9:39; 12:31, 47; 14:17; 15:18–19;
16:8; 17:9, 14, 16, 21). Ahogyan Robert Recker is megjegyzi, „Sátán trónfosztott vezető, vagy legalábbis hamarosan trónfosztottá válik” („Satan: In Power or Dethroned?”, Calvin Theological Journal 6, 2. szám, 1971,
147. o.).

Sátán rágalmaz és foglyokat ejt az „uralkodása” alatt Annak ellenére, hogy Sátán törvénytelen uralkodó, az emberek a bűn miatt uralkodása legitim foglyaivá váltak. Ellen G. White ezt írta erről:
„A bukott ember Sátán jogos foglya. […] Az ember természetétől fogva hajlamos követni Sátán sugallatait, és csak akkor tud sikeresen ellenállni a rettenetes ellenfélnek, ha Krisztus, a hatalmas hódító lakik benne, irányítja kívánságait, és erőt ad neki” (Bizonyságtételek, 1. köt., 341. o.).
„Nem Isten tette Sátánt »e világ fejedelmévé«, hanem […] az emberek a bűneikkel” (Page: Powers of Evil: A Biblical Study of Satan and Demons, 129. o.).

Még hogyha Sátán – az emberi bűn távlatában – a bűn által megrontott emberiség legitim uralkodója is, végső soron – a jellemét és a cselekedeteit tekintve – mégiscsak törvénytelen vezető. Jézus nyomatékosan hazugnak és gyilkosnak nevezi: „Emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja” (Jn 8:44). Gyakorlatilag a halálra vezető hazugság, rágalom és rabság a lényege annak az uralkodásnak, amelyet fel kellett számolnia Jézusnak.

János evangéliuma szerint „e világ fejedelme” Krisztus keresztáldozata, feltámadása és mennybemenetele által legyőzetik és kivettetik (Jn 12:31–33; 16:11). Ennek ellenére Jézus tanítványai érdekében mondott közbenjáró imája János 17. fejezetében arra enged következtetni, hogy Sátán emberiségre gyakorolt befolyása nem ért véget a keresztnél elszenvedett vereségével. „János rámutat, hogy a Sátán által Jézus ellen szított támadás Jézus követői ellen fordul” (Powers of Evil: A Biblical Study of Satan and Demons, 130. o.). János 17:15 versében Jézus azért imádkozik, hogy az Atya védje meg őket a gonosztól, mivel ők a világban vannak ugyan, de nem a világból valók (Jn 17:15–16). 1János 5:19 versében az evangélista megkülönbözteti Isten híveit a hitetlenektől (a világból valóktól), ellentétbe helyezve Isten népét az ördög hatalma alatt élőkkel: „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel.”

Zsidók 2:14–15 szakasza az ördögnek a bűnös ember feletti hatalmáról szól. Sátán, akinek „hatalma van a halálon”, rabságra kényszeríti a bűnösöket. Ez az igei passzus azt is tanítja, hogy Jézus a halálával megsemmisíti ezt a hatalmat, következésképpen Jézus győzelmének alapján többé nem vagyunk a halálfélelem rabjai, ami nyilván nem azt jelenti, hogy nem kell továbbra is ébereknek lennünk és teljesen Isten hatalmától függnünk. A megváltás története még nem ért véget, „mert a mi ellenségünk, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” (1Pt 5:8). Végső megsemmisülése előtt (Jel 20:10) Sátán továbbra is vádolja a hívőket Isten előtt (Jel 12:10), Jób története pedig azt sugallja, hogy a rágalmazás (Jób 1:9–11; 2:5) az ördög vádoló stratégiájának része.

Sátán hatalma korlátozott A bűnös emberek uralkodót csináltak Sátánból, akinek figyelembe veszik rágalmazó vádjait. Isten egyszerűen elvethetné ezeket a vádaskodásokat, de megengedi őket, hogy ily módon egyértelműen bebizonyítsa: hamis vádakról van szó. Sátánnak tehát van tere és ideje az „uralkodáshoz”, de ahogy Jób története is szemlélteti – „Csak ő magára ne nyújtsd ki kezedet!” (Jób 1:12); „Életét kíméld!” (Jób 2:6) –, Isten korlátozza az „uralkodását”.

Dániel könyve 10. fejezetében a gonosz korlátairól olvasunk. Ennek a résznek az értelmében „az emberiség történelmét nemcsak emberi döntések határozták meg, hiszen van egy láthatatlan dimenziója is a valóságnak, amelyet szintén figyelembe kell venni. Gondolunk különösképpen a világegyetem gonosz erőire, amelyek végzetes befolyást gyakorolnak a társadalmi és politikai életben, főként mindabban, ami Isten népét érinti. Mindezek ellenére a gonosz ügynökeinek hatalma korlátozott, a jó transzcendens erői ellenállnak nekik, és a hívők őszinte imái szintén hatékonyak velük szemben. Bármennyire is ellenkeznének Isten akaratával, a gonosz erői nem akadályozhatják meg a menny szándékának teljesedését” (Powersof Evil: A Biblical Study of Satan and Demons, 64. o.).

Ellen G. White kijelenti, hogy egyetemes küzdelem zajlik minden ember szintjén, továbbá hangsúlyozza az ima fontosságát ebben a kon­ textusban. A „Bizonyságtételek” 1. kötetének „Sátán hatalma” c. fejezetében azt írja prófétanőnk, hogy „egyedül Isten szabhat határt Sátán hatalmának” (341. o.), és hogy látta „a gonosz angyalokat versengeni az emberekért, és Isten angyalait, amint ellenük állnak” (345. o.). Ennek ellenére – folytatja Ellen White – „nem a jó angyalok feladata, hogy akaratuk ellenére ellenőrizzék az emberek gondolatait. Ha behódolnak az ellenségnek, és nem feszítik meg erejüket, hogy ellene álljanak, Isten angyalai alig tehetnek többet, mint hogy megállítsák Sátán seregét, amíg e veszedelemben forgók nagyobb világosságban nem részesülnek, hogy felrázza őket, és a mennyhez forduljanak segítségért” (345. o.). Ebben a kontextusban az Úr szolgálólánya nyomatékosan kijelenti, hogy
„a menny és a föld hatalmas Parancsnoka határt szab Sátán hatalmának”, továbbá hangsúlyozza az ima fontosságát, mivel „Megváltónk hallja a hit buzgó imáját, és angyaltartalékot küld” az ember megmentésére (346. o.).

Alkalmazás

1. Jób könyve lenyűgöző távlatot tár fel előttünk a nagy küzdelem valóságát illetően. Jób eldöntötte, hogy istenfélő életet él, bármilyenek legyenek is a körülmények. Figyelembe véve ezt a perspektívát, beszéljétek meg a csoportban az alábbi kérdéseket!

2. Isten oltalma hogyan ihletheti, növelheti istenfélelmünket, vágyódásunkat és szeretetünket iránta; ugyanakkor hogyan lehet kihívás vagy akadály egyesek számára az Istennek adott válaszadásban?

3. Sátán uralkodásának korlátai vannak, amelyek nyilvánvalókká válnak Jób könyvében a mennyei tanács leírásában. Mit árulnak el Sátán uralmának korlátai Isten hatalmáról és cselekedeteiről?

A „Bizonyságtételek” c. könyv első kötete „Sátán hatalma” c. fejezetében Ellen G. White aláhúzza az ima fontosságát. Ima által elérhetjük, hogy Isten angyalokat küldjön a segítségünkre. Mennyire fontos számodra az imaélet az isteni segítség kérése tekintetében?

Studiul 10, 1-7 március

Lesson image

Trimestrul 1, 2025

ISTEN SZERETETE ÉS IGAZSÁGA