ISTEN SZERETI AZ IGAZSÁGOT

Text de memorat

Alapige: „Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer en gem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok a földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.” (Jer 9:24) 


Az ókori Közel-Kelet népei nemcsak szeszélyesnek, erkölcstelennek, kiszámíthatatlannak tartották „isteneiket”, hanem azt képzelték, hogy olyan atrocitásokat is megkövetelnek tőlük, mint például gyermekáldozatokat. A pogányok azonban még ezek után sem számíthattak a kegyükre, ezért nem mertek szembeszállni törzsi „isteneik” akaratával.

5Móz 32:17 szerint az ilyen „istenek” mögött démonok álltak (lásd még 1Kor 10:20­-21). Kultuszukra jellemző volt a követelőzés, és közben az emberek hatalmas lelki, erkölcsi sötétségben maradtak.

A démoni erők össze sem hasonlíthatók a Biblia Istenével. Jahve tökéletesen jó, a jelleme nem változik. Csakis állandó jósága miatt lehet reményünk most és az örökkévalóságra nézve.

Éles ellentétben az ókori világ bálványaival, sőt a mai „istenekkel” is, Jahve komolyan odafigyel a gonoszságra, a szenvedésre, az igazságtalanságra és az elnyomásra – mindezeket állandóan és félreérthetetlenül el­ ítéli, és egy nap majd el is törli.

Február 8–15. – A keresztény otthon hete
EGW idézet
Isten kimondhatatlan szeretettel ragaszkodik hozzánk. Amint megértünk valamennyit Isten minden értelmet felülmúló szeretetének hoszszúságából, szélességéből, mélységéből és magasságából (Eféz 3:18), szeretetünk fölébred iránta. Krisztus vonzó jellemének kinyilatkoztatására és arra, hogy már akkor szeretett minket, amikor még bűnösök voltunk, a konok szív meglágyul, lecsillapodik, a bűnös megváltozik, és a menny gyermekévé válik. Isten nem alkalmaz kényszert. A szeretetet használja eszközül, hogy kiűzze a szívből a bűnt. […] Isten a szeretet. Akár a sugarak a Napból, szeretet, világosság és öröm árad tőle minden teremtményére. Természetéből fakad, hogy adjon. Lénye az önzetlen szeretet kiáradása. – Gondolatok a hegyibeszédről, 76–77. o.
 
Istenünk az irgalom Istene. Hosszútűréssel és szerető szánalommal bánik törvénye áthágóival. Ma azonban, amikor az embereknek olyan sok alkalmuk van a Szentírás kinyilatkoztatásából Isten törvényének megismerésére, a világegyetem nagy Ura nem nézheti nyugodtan a gonosz városok erőszakosságát és bűneit. Isten türelme a makacsul engedetlenkedőkkel szemben nemsokára véget ér. – Próféták és királyok, 275. o.
 
Akháb uralkodása idején Izráel népe eltávolodott az élő Istentől. A hitehagyás felhője az egész országot beárnyékolta. Baál és Astarót faragott képei mindenütt megtalálhatók voltak. Egyre több templom épült a bálványoknak. A léget a hamis isteneknek bemutatott áldozatok füstje szennyezte. A dombokon és a völgyekben a pogány papok mámoros kiáltásai hallatszottak, akik a Napnak, Holdnak és csillagoknak áldoztak. A népnek azt tanították, hogy az újonnan magasba emelt bálványok titokzatos erejükkel irányítják az elemeket: a tüzet és a vizet. A patakok és a források élő vizét, a kellemes harmatot, a földet felüdítő és a gazdag termést eredményező esőt is Baál és Astarót jóindulatának tulajdonították ahelyett, hogy a minden jó és tökéletes áldás adományozójához fordultak volna. A nép elfelejtette, hogy az élő Isten irányítja a Napot, az ég felhőit és a természet erőit. – From Splendor to Shadow, 60. o.
 
Isten bűnnel szembeni magatartása és módszerei nincsenek összhangban azon emberek nézetével, akik kiemelt pozíciót töltenek be a magukat Krisztus követőinek vallók között. Sokan ezen emberek közül kedvelik a bűnt, és bár dicsőítik Isten jóindulatát és hosszútűrését, csodálják Jézus szeretetteljes jellemét – irgalmát és szelídségét –, mégis figyelmen kívül hagyják a figyelmeztetéseket, amelyek arról szólnak, hogy Isten haraggal fog fellépni a bűn és a bűnösök ellen, és nem emlékeznek Megváltónknak a hitehagyás és önámítás elleni kemény feddéseire. Akikben nincs kiélezett érzék a bűn szörnyű voltával kapcsolatosan, hajlamosak kétségbe vonni Isten igazságosságát, ami megnyilvánult az amálekiták, a kananeusok és a midiániták megbüntetésében. Akik szeretik a bűnt, képtelenek megérteni, hogyan is bánik Isten az alattvalóival. – Signs of the Times, 1881. január 6.
 

Az egész Szentírásban együtt jár a szeretet az igazsággal. Az igazi szeretet megköveteli az igazságot, és igazságot csak szeretettel lehet szolgáltatni, meghatározni. Nem vagyunk hozzászokva, hogy erre a két fogalomra együtt gondoljunk, mivel az emberiség mindkettőt nagy mértékben elferdítette.
1. Olvassuk el Zsolt 33:5, Zsolt 85:11, Zsolt 89:15, Ézs 61:8 és Jer 9:24 verseit! Hogyan világítanak rá ezek az igék Isten igazságszeretetére?
Ezek a versek egyértelműen kifejezik, hogy Isten szereti az igazságot (Zsolt 33:5; Ézs 61:8). A Szentírásban elválaszthatatlanul összetartozik a szeretet és az igazság, Isten szeretete és igazsága együtt jár. Ő komolyan törődik azzal, hogy igazság legyen a földön.

Jó oka volt a prófétáknak, hogy következetesen felszólaljanak mindennemű igazságtalanság ellen, beleértve az igazságtalan törvényeket, hamis mércéket, a szegények, az özvegyek és a sebezhetők elnyomását. Az emberek különféle gonoszságokat és igazságtalanságokat követnek el, Isten azonban következetesen „kegyelmet, ítéletet és igazságot” (Jer 9:24) gyakorol a földön. Ennélfogva Isten hűségesei az egész Szentírásban alig várják az isteni ítéletet, úgy, mint ami nagyon jó, mert az Úr megbünteti a gonoszságok elkövetőit és az elnyomókat, az igazságtalanságok és elnyomás áldozatainak pedig igazságot, szabadulást hoz.

Isten uralmának fundamentuma az igazság és az igazságosság. Szereteten alapuló kormányzása igazságos, más, mint a korrupt világi uralmak, amelyek az egyéni nyereség és személyes hatalom érdekében gyakran folytonossá teszik az igazságtalanságot. Istenben „irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást” (Zsolt 85:11).

Isten világossá teszi, hogy mit vár tőlünk: „Megmondta neked, ó, ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az ÚR: csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj Isteneddel” (Mik 6:8, ÚRK). Jellemének központi része a szeretet, valamint az abból fakadó igazság és irgalom.
Milyen példákat látunk most arra, hogy az emberekkel ferdítik az igazságot?Miért ne várnánk hát, hogy Isten elhozza a tökéletes igazság napját!?
EGW idézet
Az Úr… Feltartóztatja az ítéletet, hogy meggyőzze a megátalkodottat. Aki „szeretetet, jogot és igazságot” gyakorol a földön, bánkódik gyermekei tévelygése miatt. Mindenképpen meg akarja őket az örökkévalóság útjára tanítani (Jer 9:23). Kihozta Izráelt a szolgaságból, hogy Őt, az egyedül igaz és élő Istent szolgálják. Bár hosszú ideig tévelyegtek a bálványimádás útján, és semmibe vették intéseit; most mégis kijelentette: kész felfüggeszteni a büntetést, és újabb alkalmat adni a megtérésre. Világossá tette, hogy csak szívük őszinte megújulása tudja elhárítani a közelgő végzetet. Hiábavaló a templomban és szolgálataiban bízniuk. Ceremóniákkal és szertartásokkal nem tehetik jóvá a bűnt. Ha Isten népének vallják is magukat, csak szívük és szokásaik megújulása mentheti meg őket állandó vétkezésük elkerülhetetlen következményétől. – Próféták és királyok, 413. o.

Isten szeretete nem kevésbé fejeződött ki igazságosságában, mint irgalmasságában. Isten trónjának az igazságosság az alapja, és szeretet a gyümölcse. Sátánnak az volt a szándéka, hogy elválassza az irgalmasságot az igazságtól és az igazságosságtól. Azt igyekezett bebizonyítani, hogy Isten törvényének az igazságossága egyik ellensége a békességnek. Krisztus azonban megmutatja, hogy Isten tervében ezek elválaszthatatlanul egybe kötődtek egymással. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. „Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást” (Zsolt 85:11).
Életével és halálával Krisztus bebizonyította, hogy Isten igazságossága nem semmisítette meg irgalmasságát. Isten megbocsáthatja a bűnt, s emellett a törvény szent, igaz és jó, és annak tökéletesen engedelmeskedhetünk. Sátán vádjai megdőltek. Isten szeretetének félre nem érthető bizonyítékát adta az embereknek. – Jézus élete, 762. o.
 
Minden férfi, nő és gyermek Isten tulajdona, akit Fiának drága vére árán váltott meg. Isten nem tűri el, hogy az ember igazságtalanul bánjék embertársával. Nem fogja elnézni az elnyomást és a gonoszságot. A felelős pozíciót betöltő személyek nem gyakorolhatják az igazságtalanságot, miközben nem állhatnak meg feddhetetlenül Isten ítélete előtt. A bizalmi pozícióban levő emberek saját lelkük és mások lelkének érdekében igyekezzenek jót tenni embertársaikkal, s így képviseljék a Törvényadó jellemét. „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.” […]
Minden cselekedet és titok ítélet elé kerül, akár jó, akár gonosz, és minden ember a saját cselekedetei alapján nyeri el jutalmát. Aki igazságtalanságot és elnyomást gyakorol, semmibe veszi Isten tekintélyét, és tetteivel arról tesz bizonyságot, hogy nem figyel a megváltásunkért végtelen árat fizető Krisztus szavaira. – The Review and Herald, 1895. október 1.
 

Isten nemcsak egyszerűen azt állítja, hogy szereti az igazságot és az igazság szeretetére, igaz életre hív, hanem Ő maga tökéletes és megingathatatlan példát is szolgáltat ezekre a jellemtulajdonságokra. A Szentírás tanítása szerint Isten csakis szent, hűséges, igazságos és szeretetteljes. Mindig azt teszi, ami szeretetből fakad, igaz és igazságos, soha semmi rosszat nem követ el.
2. Olvassuk el 5Móz 32:4 és Zsolt 92:16 verseit! Mit tudhatunk meg ezekből Isten hűségéről és igazságosságáról?
Többek között ezek a versek is azt hirdetik, hogy Isten igazságos és szeretetteljes, „nincsen hamisság benne” (Zsolt 92:16; vö.  Zsolt 25:8;  Zsolt 129:4)! Isten „nem cselekszik hamisságot, ítéletét minden reggel napfényre hozza” (Sof 3:5, ÚRK). Figyeljük meg az éles ellentétet Isten és azok jelleme között, akik az igazságtalanságot szeretik!

Isten tudja, hogy mi a legjobb mindenkinek, azt is akarja, ami a legjobb mindenkinek. Folyamatosan azért cselekszik, hogy az összes érintett számára a legjobb végeredményt biztosítsa.
3. Olvassuk el Zsolt 9:8-9 és Zsolt 145:9-17 verseit! Mit tanítanak Istenről ezek a szakaszok?
A Biblia Istene „igaz bíró” (Zsolt 7:12), nem lakhat nála gonoszság (Zsolt 5:5); „az Isten világosság, és nincsen benne semmi sötétség” (1Jn 1:5). Jósága tökéletes, Ő „gonoszsággal nem kísérthető” (Jak 1:13; vö. Hab 1:13).

Isten jósága és dicsősége tehát elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Sokan a hatalom bűvöletében élnek, a mindenható Isten azonban csak igazsággal és szeretettel gyakorolja hatalmát. Nem véletlen, hogy amikor Mózes megkérte: „Mutasd meg nekem dicsőségedet”, Isten így felelt:
„Megteszem, hogy elvonuljon előtted egész fenségem [a héberben: jóságom]” (2Móz 33:18­-19).
Miért engedi a jóságos Isten, hogy ennyi gonoszság történjen a világon? Beszélgessünk erről a csoportban!
EGW idézet
Az idő rövidségének figyelmeztetése késztessen bennünket arra, hogy keressük a feddhetetlenséget, és tegyük Krisztust a barátunkká. De ne ez legyen magatartásunk igazi oka, mivel ez így csupán önzés. Talán szükségünk van arra, hogy Isten haragjának napját emlegetve kényszerítsenek bennünket arra, hogy félelemből cselekedjük a jót? Ennek nem így kellene lennie. Csodálatos Jézusunk van. Szeretettel, irgalommal és együttérzéssel teljes. Felkínálja a barátságát és azt, hogy életünkben mindenhová elkísér. Így szól: „Én vagyok a te Urad, Istened; járj velem, s akkor világosságot árasztok az utadra.” Jézus, a menny Ura baráti rangra akarja emelni azokat, akik terheikkel, gyengeségeikkel és aggodalmaikkal Őhozzá járulnak. Drága gyermekeivé fogadja őket, végül pedig királyi birodalmaknál értékesebb örökséget ad nekik, és egy dicsőbb koronát annál, ami ékesítette a valaha élt legnagyobb földi uralkodó fejét. Nagy előjogunk, hogy naponta békés, közeli és boldog kapcsolatban lehetünk Jézussal. – That I May Know Him, 320. o.
 
Hogyan bizonyosodjunk meg Isten jóságáról és szeretetéről? A zsoltáríró felszólít minket, hogy ne csak halljuk és tudjuk, ne csak olvassuk és tudjuk, ne csak higgyük és tudjuk, hanem „ízleljük meg, érezzük és lássuk, mily jóságos az Úr” (Zsolt 34:9). Ahelyett, hogy egymás szavára támaszkodnánk, ízleljük, érzékeljük, tapasztaljuk meg a magunk számára. A tapasztalat olyan ismeret, amely valaminek a kipróbálásából származik. Tapasztalatból nyert vallásosságra van most szükségünk: „Ízleljétek, érzékeljétek, és lássátok meg, hogy jó az Úr!” Igen sokan, akik ismerik ugyan a vallásos igazság elméletét, soha nem tapasztalták Isten kegyelmének megújító hatalmát a szívükön… Hisznek… Mégis elszalasztják a legbecsesebb lehetőséget, hogy megbékéljenek Istennel. […]
Sohasem ízlelték, nem érezték és nem tanulták meg tapasztalatból, hogy jó az Úr. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 5. köt., 221. o.
 
Krisztus az előtte levő öröm helyett kereszthalált szenvedett. Áldozatként halt meg a világért, és az Ő áldozata révén részesülhetünk Isten legnagyobb áldásában – a Szentlélekben. Ezt az áldást azok kapják meg, akik elfogadják Krisztust. Az elbukott világ a legnagyobb konfliktus harctere, amelynek égi és földi hatalmasságok valaha szemtanúi lehettek. Ki lett jelölve a hadszíntér, ahol zajlik a jó és a gonosz, a menny és a pokol közötti háború. Ebben a konfliktusban minden ember részt vesz. Senki sem lehet semleges. Az emberek vagy elfogadják, vagy elutasítják a világ Megváltóját. Mindannyian tanúk vagyunk vagy Krisztus mellett, vagy ellene. Krisztus hívja a zászlaja alá sorakozókat, hogy hűséges katonákként harcoljanak, hogy végül örökölhessék az élet koronáját. Ők Isten fiai és leányaiként lettek befogadva. – Lift Him Up, 253. o.

4. Olvassuk el Mal 3:6 és Jak 1:17 verseit! Mit tudhatunk meg ezekből Isten jelleméről?
Isten kijelenti: „Én, az Úr, meg nem változom” (Mal 3:6). Vannak, akik ezt úgy értik, hogy Ő semmilyen tekintetben nem változik. Viszont a vers többi része és a közvetlen környezete rávilágít, hogy itt Isten erkölcsi változatlanságáról van szó. Hozzánk való viszonyulása változhat, hiszen kijelenti: „Jákób fiai, nem semmisültök meg” (ÚRK)! A következő versben pedig így szól népéhez: „Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek” (Mal 3:7)!

Isten oda-vissza ható kapcsolatba lép teremtményeivel, miközben a jelleme állandó marad. Ezt erősíti meg Jak 1:17 verse is azzal, hogy minden jó és tökéletes ajándék Istentől származik, akinél nincs változás. Istentől semmiféle rossz nem ered.

A Szentírás ismételten azt tanítja itt és másutt is, hogy Isten jelleme változatlan, más szóval a Biblia következetesen képviseli Isten erkölcsi változatlanságát. Ezzel együtt valóságos kapcsolatba léphet és lép is a teremtményeivel, reagál arra, amit tesznek, de mindig szeretettel és igazsággal.
5. Mit tanítanak Istenről 2Tim 2:13, Tit 1:2 és Zsid 6:17-18 versei? 
Isten nem tagadhatja meg magát, soha nem hazudik, ígéretei megtörhetetlenek. Bízhatunk abban, hogy a Biblia Istene ugyanaz, aki (Krisztusban) készségesen odaadta önmagát értünk a kereszten. Fenntartások nélkül bízhatunk benne. Azért tekinthetünk bizalommal és reménnyel a jövőbe, mert ahogy Zsid 13:8 fogalmaz: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid 13:8).
Hogyan tanulhatunk meg bízni Isten jóságában még akkor is, ha borzasztóan rosszul alakulnak a dolgok az életünkben? Hogyan segít ebben a kereszten függő Isten képe?
EGW idézet
Sátán most egy másik ámítással jött elő. Kijelentette, hogy az irgalmasság megsemmisítette az igazságosságot, és Krisztus halála hatályon kívül helyezte az Atya törvényét. Azonban, ha lehetséges lett volna a törvény megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése, akkor Krisztusnak nem kellett volna meghalnia. A törvény hatályon kívül helyezése halhatatlanná tenné a törvény áthágását, és a világot Sátán ellenőrzése alá helyezné. Azért mert a törvény megváltoztathatatlan volt; azért mert az emberek csak a törvény előírásainak való engedelmesség útján menekülhettek volna meg; azért emelték fel Jézust a keresztre. Az igazi eszközt, amellyel Krisztus megerősítette a törvényt, Sátán mégis a törvény elpusztítójaként ábrázolta. Itt tör ki az utolsó küzdelem Krisztus és a Sátán között folyó nagy harcban. –  Jézus élete, 762. o.
 
Isten öröktől fogva létezett. Ő a nagy VAGYOK. A zsoltáríró kijelenti: „Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.” (Zsolt 90:2) Ő a Magasságos, aki az örökkévalóságban lakozik. „Én, az Úr, meg nem változom” – jelentette ki. Őbenne nincs változás, sem változás árnyéka. Ő „tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid 13:8). Végtelen és mindenütt jelenvaló. Emberi nyelvezetünkben nincsenek olyan kifejezések, amelyek körülírnák fenségét és magasztos voltát.
A trónja minden földi zavargás fölött áll; a szemei mindent látnak; nagy és békés örökkévalóságából rendeli el mindazt gondviselésében, amit jónak lát.
Istennek nem kell számot adni útjairól és műveiről. A dicsőségét szolgálja az is, hogy jelenleg titok övezi terveit, lassan-lassan azonban napfényre kerülnek terveinek fontos elemei. Nem titkolta el nagy szeretetét, mely szeretet a gyermekeivel ápolt kapcsolatának alapjául szolgál. – The Faith I Live By, 42. o.

Az Úr azt akarja, hogy beszéljünk jóságáról és hatalmáról. Dicséretünkkel és hálaadásunkkal megdicsőítjük Őt. Ezt mondja: „Aki hálával áldozik, az dicsőít engem.” (Zsolt 50:23) Izráel népe szent énekekkel dicsőítette Istent a pusztai vándorlás alatt. Parancsolatait és ígéreteit megzenésítették. A zarándokok egész úton énekelték ezeket az énekeket. Kánaánban pedig, amikor szent ünnepet ültek, elsorolták Isten csodálatos tetteit, és hálás szívvel mondtak neki köszönetet. Isten azt akarta, hogy népe egész életében dicsőítse. Így kellett volna megismertetni „e földön” Isten útját, és „minden népek közt” szabadítását (Zsolt 67:3).
Istennek ma is ez a vágya. A világ hamis isteneket imád. Ne bálványaik kárhoztatásával, hanem az értékesebb dolgok megláttatásával próbáljuk őket hamis istentiszteletüktől eltéríteni. Ismertessük meg velük Isten jóságát! „Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.” (Ésa 43:12) – Krisztus példázatai, 298–299. o.
 

Gyakorolhat Isten „megbánást”? Ha igen, akkor ez mit jelent? Amint láttuk, a jelleme soha nem változik, viszont egyes bibliaszövegek kijelentik, hogy van, amit „abbahagy”, „megállít”, „megbán”. A megbánás része – legalábbis emberi viszonylatban –, hogy elismerjük: valamit rosszul tettünk. Hogyan ábrázolhatja tehát néhány igevers úgy Istent, mint aki „megbán” valamit?
6. Vessük össze 2Móz 32:14 és Jer 18:4-10 verseit! Mit értsünk tehát azon, hogy Isten abbahagy vagy megbán valamit?
Több más igehely mellett itt is úgy áll előttünk Isten, mint aki a nép bűnbánatának és a közbenjárásnak a hatására megállítja az ítéletet. Megígéri, hogy ha a nép elfordul gonoszságától, Ő is elfordul a tervezett ítélet végrehajtásától. Az egész Szentírásban gyakran előkerülő téma, hogy az ember bűnbánatára válaszul Isten eláll az ítélet végrehajtásától.
7. 4Móz 23:19 és 1Sám 15:29 versei szerint van, hogy Isten megváltozik vagy megbán valamit?
Konkrétan azt olvassuk, hogy Isten „nem ember…, hogy valamit megbánjon” (1Sám 15:29); „Isten nem ember, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené” (4Móz 23:19, ÚRK)? Más igehelyekkel összevetve nem érthetjük úgy ezeket a szakaszokat, mintha Isten soha „nem bánna meg” semmit, inkább ezek a kijelentések azt fejezik ki, hogy az Ő „megbánása” nem olyan, mint az embereké. Mindig betartja az ígéretét, és amikor változtat az eljárásán, ha az emberek megbánást tanúsítanak, azt kizárólag jósága és Igéje szerint teszi. A megtérés után eláll az ítélettől, éppen azért, mert jó, igaz, szeretettel és könyörülettel teljes a jelleme.
 
Mi a jelentősége az isteni „megbánás” bibliai bemutatásának? Mit tudhatunk meg ebből Isten jellemének állandóságáról, miközben őszinte, oda vissza ható kapcsolatba lép teremtményeivel – és ez valójában az Ő tetteire is hat?
EGW idézet
„Hagyj békét nékem […] hadd […] töröljem el őket”. Ezek voltak Isten szavai. Ha Istennek az volt a szándéka, hogy elpusztítja Izráelt, vajon ki esedezhetett volna értük? Nagyon kevesen lennének olyanok, akik nem hagynák a bűnösöket sorsukra. […]
Mózes azonban Isten haragjában is reményt látott. Isten szavai ezek voltak: „Hagyj békét nékem.” Mózes ezt nem közbenjárása megtiltásának, hanem bátorításának értette. Arra következtetett, hogy semmi más, hanem csak az ő [Mózes] imája mentheti meg Izráelt. Mert Isten megkíméli népét, ha valaki imádkozik érte. Mózes könyörgött az Úrhoz, és ezt mondta: „Miért gerjedne, Uram, a te haragod néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Egyiptomnak földéről?” (2Móz 32:11)
Isten tudtára adta, hogy Ő is megtagadta népét. […] Az őket körülvevő népek és nemzetek… mindnyájan azt figyelték, vajon Izráel Istene mit tesz az ő népéért. Ha most Isten elpusztítaná Izráelt, ellenségeik ujjonganának, és Isten meg lenne gyalázva. […]
Az Úr meghallgatta könyörgését, és elfogadta önzetlen imáját. – Pátriárkák és próféták, 318–319. o.

Isten azt akarja, hogy valljuk meg bűneinket, és alázzuk meg szívünket előtte. Jöjjünk hozzá bizalommal, mint gyöngéd Atyához, aki nem veti el a benne bízókat. […]
Isten nem mond le rólunk bűneink miatt. Követhetünk el hibákat és megszomoríthatjuk a Szentlelket, de ha megbánjuk bűneinket, és töredelmes szívvel jövünk hozzá, nem utasít minket vissza. Vannak akadályok, amelyeket el kell venni az útból. Helytelen érzések dédelgetése, büszkeség, önelégültség, türelmetlenség és panaszkodás – mindezek elválasztanak Istentől. A bűnöket meg kell vallani. Alaposabb kegyelmi munkának kell végbemennie a szívben. A magukat gyengének és bátortalannak érzők Isten erős embereivé válhatnak, és nagyszerű munkát végezhetnek Mesterükért. Céljukat azonban magasra kell helyezniük – önző indítékok nem befolyásolhatják őket. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. köt., 350. o.
 
Isten mindig figyelmeztette az embereket az eljövendő ítéletre. Azok, akik bíztak Krisztus nékik időben adott üzenetében, és hitük szerint cselekedtek életük folyamán, és engedelmeskedtek parancsolatainak, azok megmenekültek azoktól az ítéletektől, amelyek az engedetlenekre és a hitetlenekre sújtottak le. Istennek ezt az üzenetét kapta meg Noé: „Menj be te és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.” (lMóz 7:1) Noé engedelmeskedett és Isten megmentette. Lóthoz Istennek az az üzenete érkezett: „Keljetek fel, menjetek ki e helyből, mert elveszti az Úr e várost.” (lMóz 19:14) Lót a mennyei hírnökök vezetése alá helyezte magát, és Isten megőrizte őt. Így Krisztus tanítványai is megkapták a figyelmeztetést Jeruzsálem lerombolásáról. Azok, akik felfigyeltek az eljövendő pusztulás jeleire és elmenekültek a városból, elkerülték a megsemmisülést. Így Isten most minket is figyelmeztet Krisztus második eljövetelére, és arra a megsemmisítő pusztulásra, amely a világra sújt le. Azok, akik figyelembe veszik Isten intését, megmenekülnek. – Jézus élete, 634. o.

A Szentírás következetesen azt tanítja, hogy „az ÚR, a te Istened az Isten; hűséges Isten ő, aki megtartja szövetségét és az irgalmasságot ezerízig azok iránt, akik szeretik őt, és megtartják parancsolatait” (5Móz 7:9, ÚRK). Jóságos és szeretettel teljes jellemét Jézus mutatta be legjobban a kereszten (lásd Róm 3:25­-26;  Róm 5:8). A Zsoltárokban ezt olvassuk: „Jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége” (Zsolt 100:5; vö. 89:3)! Tehát megbízhatunk benne, csak jó ajándékokat ad gyermekeinek (Jak 1:17; vö. Lk 11:11-13). Valójában még azoknak is jót ad, akik ellenségnek látják.
8. Mt 5:43-48 szakasza mit mond Isten csodálatra méltó szeretetéről? Jézus tanításának a fényében hogyan viszonyuljunk az emberekhez?
Máté 5. fejezete Isten szeretetét állítja elénk a tökéletes szeretet mintájaként. A tökéletességet el nem érő szeretet csak azokra irányul, akiktől szeretetet kap. Isten azonban azokat is szereti, akik gyűlölik Őt, akik az ellenségeinek mondják magukat. Isten szeretete teljes, ezért tökéletes.

Isten szeretete és kegyelme messze túlmegy minden elképzelhető elváráson, de soha nem nyomja el az igazságot, és nem is száll szembe vele. Ellenkezőleg! Összekapcsolja az igazságot és a kegyelmet (Zsolt 85:11). A Biblia így tanít: „Őrizd meg az irgalmasságot és az ítéletet, és bízzál szüntelen a te Istenedben” (Hós 12:6; vö. Lk 11:42).

Isten tesz majd tökéletes igazságot, amikor „igazságos ítélete nyilvánvalóvá lesz” (Róm 2:5, ÚRK). A megváltottak végül így fognak énekelni: „Nagyok és csodálatosak a te tetteid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, nemzetek Királya! Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent! Mert a pogányok eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert igazságos ítéleteid nyilvánvalóvá lettek” (Jel 15:3­4, ÚRK; vö. 19:1­2).
„Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dicsérem nevedet, mert csodát cselekedtél, rég elgondolt tanácsod hűség és igazság” (Ézs 25:1, ÚRK). Hogyan tanulhatjuk meg nehéz időkben is dicsőíteni Istent? Hogyan dicsőítheti Őt az életünk azzal, hogy befolyási körünkben az igazságot munkáljuk?
EGW idézet
Krisztus olyasvalamit hoz az embernek, ami éles ellentétben áll azzal, amit Sátán állít Isten jelleméről. Próbálja meggyőzni az embert az Atya szeretetéről, hiszen „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16). Krisztus hangsúlyozta az embereknek az ima, a megtérés és a bűnök megvallásának fontosságát, hirdette a tisztességet, a türelmet, az irgalmat és az együttérzést, és azt kérte gyermekeitől, hogy ne csak azokat szeressék, akik viszont szeretik őket, hanem az ellenségeiket is. Így mutatta be az Atya jellemét, aki hosszan tűr, irgalommal és szeretettel teljes, késedelmes a haragra, jóságos és igazságos. – Counsels to Parents, Teachers and Students, 29. o.
 
Már virrad ránk az a nap, amikor Isten titkai feltárulnak előttünk, útjait igaznak ismerjük el, nevezetesen, hogy igazság, irgalom és szeretet az Ő trónjának alapzata. Ha földi harcunk véget ér, ha a szentek már otthonukban örvendenek, első énekük Mózesnek, Isten szolgájának éneke lesz. A második pedig a Báránynak éneke, a kegyelem és megváltás éneke. Ez utóbbi hangosabb, magasztosabb, fennköltebb lesz. Visszhangzik az egész mennyországon át. Így énekeljük Isten gondviselését, kapcsolatban a különböző korszakokkal, mert immár minden láthatóvá vált, nincs többé lepel a törvény, a prófécia és az evangélium között. Az egyház történelme e földön, s az üdvözült egyház a mennyben, a Kálvária keresztje köré csoportosul. Ez a tárgykör, ez az ének – Krisztus minden mindenekben – hangzik dicshimnuszokban tízezerszer tízezer és ezerszer ezer, s a megváltottak megszámlálhatatlan seregeinek ajkáról az egeknek egein át. Mindannyian éneklik Mózesnek és a Báránynak énekét. Új ének, mert addig még sosem énekelték a mennyben. – Bizonyságtételek lelkészeknek, 433. o.
 
Figyelmetekbe ajánlom Jézust, áldott Üdvözítőmet. Őt csodálom, Őt magasztalom. Bárcsak aranyból lenne a nyelvem, hogy úgy dicsérjem Őt, ahogy szeretném! Bárcsak az összegyűlt mindenség elé állhatnék, s magasztalhatnám páratlan szépségét! S mikor csodálom és dicsőítem Őt, szeretném, ha ti is velem dicsőítenétek. Dicsérd az Urat, még ha sötétbe buktál is. Dicsérd a kísértésben is. „Örüljetek az Úrban mindenkor – írja az apostol –, ismét mondom, örüljetek.” Ez hozna talán komorságot és sötétséget családotokba? Ellenkezőleg. Napsugarat fog hozni. Így majd az örök fény sugarait gyűjtitek a dicsőség királyi székéről, s árasztjátok magatok körül is. Hadd intselek, hogy fogjatok ehhez, árasszátok magatok körül a trón fényét és életet, nemcsak a magatok, hanem környezetetek ösvényére is. Legyen a célotok, hogy jobbá teszitek a körülöttetek élőket; felemelitek őket, a mennyhez és dicsőséghez irányítsátok őket, s rávezessétek, hogy minden földi dolognál inkább keressék az örökkévaló, lényeges dolgokat, a hervadhatatlan örökséget, az örök gazdagságot. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 2. köt., 593. o.


Az Úr eget és Földet betöltő szeretetének megszámlálhatatlan bizonyítékaival von magához bennünket. A természet művei és a legbensőségesebb lelki kötelékek által, amit az emberi szív átérezhet és átélhet, igyekezett magát kijelenteni nekünk; ám mindezek csak tökéletlenül mutatják be végtelen szeretetét. Mert mindezen világos és érthető bizonyítékok ellenére is úgy elvakította a jónak ellensége az emberek értelmét, hogy csak félelemmel és rettegéssel tekintenek Istenre, akit szigorú és engesztelhetetlen Úrnak képzelnek. Sátán félrevezette az emberiséget, hogy Istenben olyan lényt lásson, akinek legfőbb tulajdonsága a szigorú igazságosság, aki hajthatatlan bíró és kegyetlen hitelező. Oly lénynek tüntette fel az Alkotót, aki árgus szemekkel figyeli az emberek hibáit, gyengéit, hogy azonnal lesújthasson rájuk ítéleteivel. Jézus épp azért jött a Földre, hogy eltávolítsa a sötét árnyat, amely Isten irántunk érzett végtelen szeretetét elfedte” (Jézushoz vezető út, 10–11. o.).
1.     Mi a teendő, ha valakinek panasza van a felebarátja ellen?
2.    Hogyan hirdették az evangéliumot a thesszalonikabelieknek?
3.     Hogyan dolgozott Pál és missziós csapata, hogy ne legyen senkinek sem a terhére?
4.     Mi miatt áll bosszút az Úr, amiről Pál is beszélt és bizonyságot tett?
5.    Mit kértek imában a tanítványok, miután kiáradt rájuk a Szentlélek?
Mélyítsd el a tanultakat, és válaszolj az online-kérdésekre: adventist.ro/reconsacrare

Általános áttekintés
 
A teljes Szentírásban a szeretet és az igazság Isten jellemének belső adottsága. Ezek az attribútumok kinyilatkoztatják számunkra, hogy Istent mélyen foglalkoztatja az igazság és a jogosság.
 
A tanulmány témái

1. A szeretet és az igazság kéz a kézben jár. Habár nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy egyszerre gondoljunk a szeretetre és az igazságra, a Szentírás szerint az igazi szeretetnek igazságra van szüksége, a valódi igazságot pedig a szeretet motiválja. Másrészt viszont a mondvacsinált szeretet igazság nélkül gonosz iránti engedékenységet jelent, a szeretet nélküli igazság pedig hideg legalizmust. Következésképpen a valódi igazság és szeretet Isten tökéletes jellemét mutatja be. Isten szereti az igazságot, és célja gyakorlatba ültetni azt a világban.

2. Az igazság szeretete következetességet kér. Az igazság Isten kormányzásának fundamentuma. Cselekedetei alapjául az isteni jellem erkölcsi következetessége szolgál. Isten igazsága a becsületességéből fakad, lévén, hogy Ő sosem hazudik, és ígéreteit mindig betartja. Habár Isten változhatatlanságát jelenti ki, a Szentírás ugyanakkor jelzi, hogy cselekedetei változhatnak a kapcsolatok távlatában, válaszként az emberek döntéseire.

3. A szerető igazság szem előtt tartja a megtérést. Sok helyen olvassuk a Bibliában, hogy Isten nem gondolja meg magát, ami azt jelenti, hogy nem hazudik. Továbbá bizonyos ószövetségi passzusok arra utalnak, hogy Isten enged a döntéséből és változtat azon, abban az értelemben, hogy a várható, az emberek bűnös élete miatt bejelentett ítéletet nem hajtja végre. A tény, hogy Isten engedi magát meggyőzni, nem jelenti azt, hogy hazudott az előbbi ítéletében; inkább arról van szó, hogy az emberekkel való kapcsolata távlatában változtat a cselekedetein, amennyiben a teremtményei megtérnek és úgy döntenek, hogy közösségben élnek vele.

Alkalmazás: Figyelembe véve, hogy Isten kapcsolata az Ő népével változhat annak függvényében, hogy az emberek az elfogadása vagy az elutasítása mellett döntenek, hogyan közvetíthetjük Isten szerető igazságát, amikor a világban végbemenő gonoszra és igazságtalanságra reagálunk?

Magyarázat

A szeretet és az igazság kéz a kézben jár

Sokan úgy vélik, hogy a szeretet és az igazság kölcsönösen kizárja egymást. E szerint a nézet szerint egy személy nem lehet egy időben igazságos és szeretettel teljes. Ebből a szempontból a szeretet engedékeny, és ellehetetleníti – vagy legalábbis akadályozza – az igazság helyes alkalmazását. Másrészt viszont állítják, hogy az igazságnak objektívnek és pártatlannak kell lennie, következésképpen a könyörület és a szeretet minden formáját ki kell zárnia.

Ez a perspektíva azonban nem az egyetlen (és nem a legjobb) gondolkodási mód a szeretet és az igazság megkülönböztetésére vonatkozóan. A szeretet és az igazság nem alkot dichotómiát (kettősséget) a Szentírásban, hanem harmonikus módon közrejátszik Isten tökéletes jellemének bemutatásában. A szeretet és az igazság bibliai leírásában nem gondolhatunk úgy az egyikre, hogy figyelmen kívül hagyjuk a másikat. Az a szeretet, amelyből hiányzik az igazság, voltaképpen igazságtalanság vagy részrehajlás, míg a szeretet nélküli igazság nem több hideg legalizmusnál. A Biblia még ennél is továbbmegy: Isten nemcsak egyesíti a szeretetet és az igazságot, hanem szereti az igazságot és a törvényt (ld. Zsolt 33:5; Ézs 61:8). Az „igazság”-ként fordított héber szó Zsoltár 33:5 versében a mišpāṭ, amely a helyes kormányzás gondolatát közvetíti. Robert Culver szerint míg a demokratikus kormányzás modern elvei különválasztják a törvényalkotó, a jogi eljárást lefolytató és a végrehajtó szakaszt, addig
„a mišpāṭ nem korlátozódik csupán a bírósági munkafolyamatokra, hanem voltaképpen a kormányzás összes funkcióját magába foglalja”. Ebből a perspektívából – amennyiben nincsen szó a szerepek különválasztásáról – a bibliai korok kormányzásának középpontjában mindenekelőtt a vezető személye állt, nem pedig a törvénykönyvek. Más szavakkal, a vezetőnek vagy a bírónak bírói – jogi eljárást lefolytató – és végrehajtó hatalma volt, azaz nemcsak ítéleteket, bírói döntéseket hozott, hanem végre is hajtotta a meghozott ítéleteket, illetve gondoskodott arról, hogy végrehajtsák azokat. Hadd említsünk egy példát: amikor Dávid megkérte Istent, hogy ítélkezzen a Saullal történt vitáját illetően, nemcsak a számára kedvező ítéletben reménykedett, hanem abban is, hogy Isten végrehajtja bírói döntését, azaz kiszabadítja és bosszút is áll érte. „Legyen azért az Úr ítélőbíró, és tegyen ítéletet közöttem és közötted, és lássa meg; ő forgassa az én ügyemet, és szabadítson meg engem a kezedből” (1Sám 24:16) (Robert D. Culver, „2442 טַפָׁש”, szerk. R. Laird Harris, Gleason L. Archer Jr és Bruce K. Waltke: Theological Wordbook of the Old Testament, Moody Press, Chicago, 1980, 948. o.).

Figyelembe véve az igazság ezen általános értelmezését, ha azt mondjuk, hogy Isten szereti az igazságot, azzal látszólag két fontos szempontot érintünk Istenre vonatkozóan. Először is, Isten igazsága nemcsak a törvénykönyvekhez kapcsolódó fogalom, hanem alapvetően az Ő szívét és jellemét érinti. Másodszor pedig Ő nemcsak az igazság stabilitását szereti, hanem annak végrehajtását is.

Az igazság szeretete következetességet kér Ha az igazság egészséges kormányzásra – azon belül pedig egészséges ítélethozatalra és végrehajtásra – vonatkozik, amint azt föntebb kifejtettük, ki kell zárnia a véletlenszerű vagy szeszélyes döntések lehetőségét a
vezető részéről. Ebből a szempontból az igazságnak következetességre és rendszerességre van szüksége. Két fontos igei szakasz van a Szentírásban (az egyik az Ó­, a másik az Újszövetségben), amelyet szokásos módon idéznek Isten változhatatlanságának igazolására. Habár az állandóság fogalmát erősen terhelik filozofikus feltételezések, ami az Istenről szóló hitelveket illeti a keresztény teológiák különböző hagyományainak értelmezésében, kijelenthetjük, hogy Malakiás 3:16 és Jakab 1:17 verse Isten erkölcsi jellemének következetességét emeli ki. Szögezzük le: Isten erkölcsi szempontból változhatatlan.

Malakiás 3. részének vezérfonala Isten igazsága. A fejezetet az Isten igazságára vonatkozó kérdés, Malakiás 2:17 versének utolsó mondata vezeti be: „Hol van az ítéletnek Istene?” Más szavakkal: mi lesz mindazokkal, akik gonoszt cselekednek? Erre az alapvető kérdésre a 3. fejezet az ítélet közeledtét emeli ki: „De kicsoda szenvedheti el az Ő eljövetelének napját?” (Mal 3:2). Az ítélet különösképpen figyelembe veszi Isten népe lázadásának történetét, de maga az üzenet voltaképpen egy megtérésre hívás, következésképpen az Isten jövendő ítéletéről szóló jelentés hangneméből kicseng a reménység.

Az ítélet és a reménység kontextusában az Úr nyomatékosan kijelenti, hogy Ő nem változik, és valójában ez képezi az okát annak, hogy Izrael népe nem semmisül meg (Mal 3:6). Isten változhatatlanságának gondolatát kiválóan fogalmazza meg a New English Translation bibliafordítás: „Én, az Úr nem szegem meg az ígéreteimet” (Mal 3:6), ami rávilágít a változhatatlanság fogalmára, amit egyébként a szövegkörnyezet is sugall. Ugyanakkor a Malakiás 3:7 versében elhangzó felszólítás – „Térjetek hozzám, és én hozzátok térek!” – pozitív kapcsolati változást fejez ki Isten részéről, ami az Úr szándékos cselekedete, és a nép megtérésének a függvénye.

Jakab 1:17 versében az isteni következetesség és erkölcsi változhatatlanság gondolata szintén nyilvánvaló. Jakab levele 1. fejezetének kontextusából kicseng, hogy nem Isten küldi a kísértéseket, mivel következetes lévén állandóan csak jó és tökéletes ajándékokkal halmozza el a gyermekeit. Következésképpen, a kísértések és ajándékok szeszélyes kombinációja helyett mindig és következetesen csakis ajándékokat ad nekünk. A „világosságok Atyjánál” „nincs változás vagy változásnak árnyéka” (Jak 1:17).

A világosságot teremtő Isten és a következetessége közti kapcsolat Zsoltár 136:7–9 szakaszában is észrevehető, részét képezi a zsoltár ismétlődő motívumának: „… mert örökkévaló az Ő kegyelme.” Ezekben az igeversekben a zsoltáros Isten teremtő erejét és konzekvenciáját emeli ki:
„Aki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az Ő kegyelme. A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az Ő kegyelme. A holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az Ő kegyelme” (Zsolt 136:7–9).


A szerető igazság szem előtt tartja a megtérést Az Ótestamentumban látszólag egymásnak ellentmondó kijelentések vannak a döntését megváltoztató, önmagát meggondoló Isten természetére vonatkozóan. Egyrészt ott van 4Mózes 23:19 („Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond­é Ő va-
lamit, hogy meg ne tenné? Ígér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?”) és 1Sámuel 15:29 verse („Izraelnek erőssége pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember Ő, hogy valamit megbánjon.”), amely Isten következetességét állítja. Az Úr tehát nem gondolja meg magát. E kijelentések központi gondolata az, hogy Isten nem hazudik, ami összhangban van az Újszövetség Istenről szóló tanításával (ld. Tit 1:2 és Zsid 6:18).

Másrészt viszont bizonyos ószövetségi igeszakaszokban arról olvashatunk, hogy Isten meggondolja magát és megenyhül, abban az értelemben, hogy nem hajtja végre a gonoszt cselekvők elleni ítéletét. Az egyik legismertebb példa a Ninive iránt tanúsított irgalom a Jónás könyvében (Jón 3:10). Maga Jónás sem ért egyet az ítélet tekintetében megenyhülő Istennel a 4. fejezet elején. A próféta magyarázata az okra vonatkozóan, amiért nem akarta bejelenteni a Ninive városa elleni isteni ítéletet, Isten könyörületét igazolja: „Könyörge azért az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala­é az én mondásom, mikor még az én házamban valék? Azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó” (Jón 4:2).

Jónás 4:2 verse legkevesebb három fontos okot tartalmaz, amiért Isten irgalmának nem kellene meglepnie senkit. (1) Jónás maga mondja, hogy már az elején sejtette, hogy ilyesmi fog történni. Isten irgalmának előre látása az igazi ok, amiért Tárzusba menekült. (2) Istenre vonatkozó kijelentése 2Mózes 32:14 és 2Mózes 34:6–7 verseit juttatják eszünkbe, ahol Isten Izrael miatt gondolta meg magát. Következésképpen jóval azelőtt, hogy Isten megkegyelmezzen Ninivének, már megtette Izraellel is. (3) Ez a fajta könyörület nem jelenti azt, hogy Isten hazudott az általa bejelentett ítéletekkel kapcsolatban! „Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem, de megtér az a nép az ő gonoszságából, amely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, amelyet rajta véghez vinni gondoltam. És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem; de a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, amellyel vele jót tenni akartam” (Jer 18:7­10). Következésképpen, Isten a népével való kapcsolata távlatában megváltoztathatja a magatartását, amennyiben a nép is megváltoztatja a viszonyulását Isten iránt.

Alkalmazás

A Szentírás kijelenti Isten erkölcsi változhatatlanságát, de Isten változhat a népével való kapcsolata távlatában, annak függvényében, hogy az emberek elfogadják vagy elutasítják Őt.

1. Hogyan közvetíthetjük Isten igazságát, amikor a világban történő igazságtalanságra és törvénytelenségre válaszolunk?


2. Isten meggondolhatja magát és megváltoztathatja az ítéletét annak függvényében, hogy a népe miként viszonyul hozzá. Isten igazsága tele van bosszúval és büntetéssel, vagy pedig bizonyos értelemben a helyreállítást tartja szem előtt? Magyarázd meg! Isten kiengesztelése mi módon van összefüggésben a helyreállítással?


3. Isten készséget mutat arra, hogy engedje magát meggyőzni a népével való kapcsolata távlatában. Ebből a perspektívából hogyan ápolhatjuk az igazságot és a szeretetet a tönkrement kapcsolatok helyrehozatala érdekében?


 4. Voltak olyan pillanatok az életedben, amikor megpróbáltál szembeszállni az igazságtalansággal, és a dolgok ellened fordultak? Ha igen, hogyan oldottad meg a helyzetet? Hogyan tarthatsz ki az igazság keresésében, miközben arra törekszel, hogy a legsebezhetőbb embereken segíts?

5. Bántak-e igazságtalanul veled? Ha igen, hogyan ért véget a történet? Tapasztalatod miként befolyásolja embertársaiddal való magatartásodat?

Studiul 6, 1-7 február

Lesson image

Trimestrul 1, 2025

ISTEN SZERETETE ÉS IGAZSÁGA