Az Atya, a Fiú és a Szentlélek

E heti tanulmányunk: 1Mózes 3:7-9; János 14:10, 24; 16:7-11, 27-28; 17:1-26

Különböző témák mozaikja tárul elénk János evangéliumában. János azért említette a jeleket (csodákat), hogy bemutassa: Jézus a próféták által megígért Messiás. A tanúk széles körét megszólaltatva hirdeti, hogy Jézus a Krisztus, az „ÉN VAGYOK” kijelentésekkel is istenségére mutat.
János evangéliumának 1. fejezete említi a Szentháromság mindhárom tagját (Jn 1:1-4, 14, 18, 32-34). Az emberek évszázadokon át próbálták igazán megérteni, felfogni, hogy milyen a Szentháromság természete, de mivel erre nem vagyunk képesek, sokan elutasítják a gondolatot. Balgaság tagadni valamit csak azért, mert nem tudjuk maradéktalanul megérteni, vagy mert nem illeszkedik az emberi értelem szűk korlátai közé!
János kifejezi, hogy ha meg akarjuk érteni Istent, Jézusra kell néznünk és arra, amit Igéjében kijelentett. Ezzel a megközelítéssel a kapcsolatok új világa tárul ki előttünk: kapcsolat a Szentháromság három személye, a Szentháromság és az emberiség, illetve a különböző emberek között. Az e heti tanulmányban azt vizsgáljuk, hogyan mutatja be János evangéliuma az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, és tesszük mindezt Jézus búcsúbeszédével összefüggésben (János 13-17. fejezet).

December 7–14. – Imahét
December 14. – Imaheti adományok (adományok)
 

EGW idézet

A Szentlélek lényege: titok. Emberek nem fejthetik meg, mert Isten nem nyilatkoztatta ki előttük. Kutatásra hajlamos elmék összehozhatnak bibliaszövegeket, és alapul vehetik emberi magyarázataikhoz, de az ilyen nézetek elfogadása nem fejlesztheti a gyülekezetet. Olyan titkokat illetőleg, amelyek az emberi értelmet meghaladják, hallgatni arany.
Jézus a Szentlélek hivatását ezekkel a szavakkal vázolja: „És az, amikor eljő, megfeddi (oktatja) a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.” (Jn 16:8) A Szentlélek meggyőz a bűnről. Ha a bűnös átadja magát a Lélek megelevenítő befolyásának, akkor megtérésre jut, és felismeri az isteni követelmények iránti engedelmesség fontosságát.
A megtérő bűnösnek, aki éhezi és szomjúhozza az igazságot, a Szentlélek kinyilatkoztatja Isten Bárányát, aki hordozza a világ bűneit. „Az enyémből vesz és megjelenti néktek” – mondotta Jézus. „Az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.” (Jn 16:14; 14:26) – Az apostolok története, 52. o.

Isten Igéje, az igazság: csatorna, amely által az Úr kinyilatkoztatja Lelkét és hatalmát. Az Ige iránti engedelmesség érleli a kívánatos gyümölcsöt, „az atyafiúi szeretetet”. Ez a szeretet a mennyből ered, magasztos indítékokra és önzetlen tettekre késztet.
Ha az igazság életünket uraló alapelvvé válik, a lélek is „újjászületik… nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek Igéje által, amely él és megmarad örökké” (1Pt 1:23). Az újjászületés eredménye, ha Jézus Krisztust, mint Isten Igéjét elfogadjuk. Ha a Szentlélek isteni igazságokat plántált a szívbe, az értelmet is megújítja, és az eddig szunnyadó erőket felébreszti Isten szolgálatára. – Az apostolok története, 519–520. o.

Visszahelyeztettem abba a korba, midőn Jézus emberi természetet vett fel, megalázta magát, és elviselte Sátán kísértéseit.
Születését nem övezte földi megtiszteltetés és dicsőség. Istállóban született és jászol volt bölcsője; ámde mégis sokkal nagyobb megtiszteltetésben részesült, mint bárki más emberfia. Mennyei angyalok értesítették a pásztorokat Jézus jöveteléről; bizonyságtételüket mennyei fény és dicsőség kísérte. A mennyei seregek hárfájukat vették, és Istent magasztalták. Örömujjongással hirdették Fia eljövetelét az elesett világra, hogy a megváltás munkáját elvégezze, hogy áldozati halála által békével, boldogsággal és örök élettel ajándékozza meg az embert. Isten is tiszteletben részesítette Fiának eljövetelét, mennyei angyalok imádták Őt.
Alámerítkezésekor mennyei angyalok lebegtek felette; a Szentlélek galamb képében leszállott s megnyugodott fölötte, és miközben a nép csodálkozva figyelte Őt, a mennyei Atya hangja hallatszott: „Te vagy az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm.” – Tapasztalatok és látomások, 153. o.
 

Evangéliumát János az átfogó bibliai narratíva nézőpontjából írta, a kezdetektől indítva. „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (1Móz 1:1, ÚRK). Így is lehetne mondani: Kezdetben teremtette az Atya, a Fiú és a Szentlélek az eget és a földet. Tőlük ered minden, ami létezik. Ők teremtették az univerzumot és a mindenséget benépesítő lényeket. A mi bolygónkon az élet sajátságos teremtése történt, a legkülönlegesebb pedig az ember megalkotása volt, amivel az volt Isten célja, hogy a szeretet harmóniájában éljünk vele és egymással. Lucifer azonban behozta a bűnt a világunkba. A bűn az Istennel való kapcsolat megtörését is jelenti. Téves képet mutat Istenről. Jézus felvette magára az emberi természetet, hogy újból helyes képet kapjunk Istenről, és üdvösséget hozzon az emberiségnek. Ittléte alatt Jézus alávetette magát az Atyának, az Ő vezetését követve élt. „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10:30) – mondta. „…az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok” (Jn 10:38). „Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, úgy ne higgyetek nekem” (Jn 10:37, ÚRK).

1.  Az Atyának mely szerepeire vonatkoznak az alábbi szakaszok?

Jn 3:16-17; 6:57 

Jn 5:22, 30 

Jn 6:32; 14:10, 24

Jn 6:45

Jn 15:16; 16:23 

Ezek a versek bemutatják az Atya és a Fiú, Jézus Krisztus szoros viszonyát. Az Atya bensőséges kapcsolatban áll világunkkal, és fel sem tudjuk fogni, hogy mennyit áldozott megváltásunkért. Mi tanít ez Isten szeretetéről?

EGW idézet

 A Szentháromság Isten kapcsolatra teremtett minket önmagával (1Móz 1:26-27), ami azonban a bűn miatt alapvetően megtört. Az édenkerti történet mutatja a törés közvetlen következményeit.
 

2. 1Móz 3:7-9 versei szerint milyen szakadékot okozott a bűn? Mi a jelentősége annak, hogy a történtek után Isten kereste a kapcsolatot az emberpárral, nem fordítva?

A Szentháromság Isten szándéka, hogy az egész emberiségnek megoldást kínáljon a bűn okozta törésre, még ha nem is mindenki fogadja el az ajánlatot.
A kapcsolat helyreállítása érdekében az Istenség egyik Személye emberré lett, vagyis az Ige testté lett, közöttünk lakozott, bemutatta Isten dicsőségét (Jn 1:14-18), az emberiség pedig látta az Ő teljességét és kegyelmét. Ezt jött bemutatni Jézus, kinyilatkoztatta Isten dicsőségét, hogy helyreállhasson a bűn következtében megtört kapcsolat – legalábbis mindazok számára, akik készek elfogadni a Jézus Krisztusban felkínált ajándékot.
 

3. Minek a reménye tárul fel a következő versekben: Jn 1:1-2; 5:16-18; 6:69; 10:10, 30; 20:28?

„Krisztusban van az eredeti, nem kölcsönvett, nem mástól származó élet” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 447. o.). Testet öltött Fiúként azonban „önmagát megüresítette” (Fil 2:7, ÚRK) isteni előjogai gyakorlásától. A földön, az emberek között, emberként élve elmondhatta magáról, hogy Istentől kapott ajándék az élete. „Krisztus istensége az örök élet biztosítéka a hívő számára” (u. o.).
A világ nem ismerte Istent (Jn 17:25), aki elküldte egyetlen Fiát (Jn 9:4; 16:5), hogy megismerjék Őt, az Atyát.

Egy ateista író így fogalmazott a kozmosszal kapcsolatosan: „Semmi nem utal arra az ismeretlenség homályában, a végtelenben, hogy valahonnan máshonnan jönne segítség, ami megmentene minket önmagunktól.” Mit tanít a Biblia, ami szerint ez óriási tévedés?

EGW idézet

Krisztus élete az emberiségben kerül kinyilatkoztatásra. Az ember volt az isteni teremtés koronája, akit Isten az Ő képmására alkotott; de Sátán megpróbálta kitörölni az emberből az istenképűséget, hogy az embert saját képmására formálja át. Isten felettébb kedveli az embert, hiszen a saját képmására teremtette őt. Ez arra kellene késztessen bennünket, hogy példánk és szavaink által figyelmeztessünk másokat arra, hogy engedve az étvágynak vagy bármilyen bűnös gyakorlatnak, bűnt követnek el, és megrontják azt a testet, amelynek Istent kellene képviselnie ezen a földön. – Lift Him Up, 48. o.

De ahelyett, hogy Isten elpusztította volna a világot, elküldte Fiát, hogy megmentse azt. Noha mindenütt romlás és ellenszegülés volt tapasztalható ezen az elidegenedett világon, Isten gondoskodott a gyógyulásról. A válság mélypontján, amikor Sátán már-már diadalmaskodott, Isten Fia eljött az isteni kegyelem üzenetével. Isten szeretete minden korban, minden időben áradt az elbukott emberiség felé. Az emberi romlottság ellenére mindig láthatók voltak a kegyelem jelei. Amikor pedig elérkezett az időnek teljessége, Isten dicsősége megmutatkozott abban, hogy a világra árasztotta a gyógyító kegyelem teljességét, amelynek többé semmi sem vet gátat, s amelyet nem von vissza mindaddig, amíg a megváltás terve célba nem ér.
Sátán ujjongott, hogy sikerült az emberben eltorzítania Isten képmását. De eljött Jézus, hogy helyreállítsa az emberben az alkotója képét. Csak egyedül Krisztus tudja újjá formálni azt a jellemet, amelyet a bűn megrontott. Eljött, hogy kiűzze a démonokat, akik az ember akaratát hatalmukban tartották. Eljött, hogy felemeljen bennünket a porból, hogy eltorzított jellemünket átalakítsa az Ő isteni jellemére, és saját dicsőségével megszépítse. – Jézus élete, 37. o.

A gutaütött testi-lelki gyógyulásra lelt Krisztusban. A lelki gyógyulást fizikai felépülés követte. Nem szabad megfeledkezni erről a tanulságról. Ma is ezrek szenvednek testi betegségekben, akik a gutaütötthöz hasonlóan vágyakoznak az üzenetre: „megbocsáttattak néked a te bűneid” (Mk 2:9). A bűn terhe, nyughatatlan és kielégítetlen vágyak képezik betegségük alapját. Nem találhatnak megnyugvást, míg el nem jönnek a lélek gyógyítójához. Az a béke, amelyet egyedül Ő nyújthat, megélénkíti az értelmet, egészséget ad a testnek.
Jézus azért jött, „hogy az ördög munkáit lerontsa” (1Jn 3:8). „Őbenne vala az élet” (Jn 1:4), és Ő így szól: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.” (Jn 10:10) Ő „megelevenítő szellem” (1Kor 15:45). Most is ugyanolyan életadó ereje van, mint amikor a földön meggyógyította a betegeket, megbocsátott a bűnösöknek. Ő „megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt 103:3). – Jézus élete, 270. o.
 

János evangéliuma egészében az apostol leírja, mi mindent tesz Jézus, a Fiú, amivel az Atyára mutat. Jézus elmondja, hogy ki az Atya és milyen a kapcsolata világunkkal. Mindez Jn 1:18 szerint történik, ahol az áll, hogy Jézus kijelenti (görögül: exégeomai, „magyaráz”, „elbeszél”, „bemutat”) az Atyát. Jézus újból és újból ezt teszi. Az Atya (patér) szó százharminchatszor fordul elő Jánosnál – ebből tizennyolc esetben az első három fejezetben –, ami az összes újszövetségi előfordulás egyharmadánál is több.
Jézus volt az Atya képviselője a földön, azért jött, hogy emberi testben éljen, az Atya akarata szerint. Jézus valóban elmondta, hogy minden dologban az Atya akaratát kereste, nem a magáét (Jn 5:30). Elsőre ez meglepő kijelentésnek tűnhet, azonban jól mutatja, hogy emberként maradéktalanul alárendelte magát az Atyának.
Jézus azt is mondta: azért küldte az Atya, hogy elvégezze a feladatát, az emberiség megváltását, és a munkájáról maga az Atya tett bizonyságot (Jn 5:36-38).
Jézus hirdette: az Atya elküldte Őt, mint az egyetlent, aki által az emberiség eljuthat hozzá (Jn 6:40, 44). Az Atya azt akarja, hogy az embereknek örök élete legyen Jézusban, aki megígéri: új életet ad a feltámadáskor.
 

4.  Mit tanítanak a következő versek Jézus és az Atya kapcsolatáról: Jn 7:16; 8:38; 14:10, 23; 15:1, 9-10; 16:27-28; 17:3?

Bámulatos dolgokat állított Jézus az Atyával való kapcsolatáról. Kijelentette, hogy minden tanítása valójában az Atyáé; amit csak mond, azt személyesen az Atyától hallotta; hinni benne és az Atyában ugyanazt jelenti; a szavai és a cselekedetei az Atyától erednek; Ő és az Atya egyek az emberiség iránti szeretetben, a megváltásuk érdekében. Különös erejű bizonyságtétel ez Jézus és mennyei Atyja szoros kapcsolatáról!

Hogyan változna meg az életed, ha a gondolataid és a szavaid teljes mértékben Isten akaratát fejeznék ki, amint az az életedre vonatkozik? Vagyis hogyan valósulhat meg még inkább az életünkben az, amit Jézus által Isten akaratának tudhatunk?

EGW idézet

Isten arra szólít, hogy foglalkozzunk nagyszerű és tiszta gondolatokkal. Azt akarja, hogy elmélkedjünk szeretetén és irgalmán; hogy tanulmányozzuk azt a csodálatos munkát, amelyet a dicső megváltási tervben végez. Akkor egyre jobban megértjük az igazságot, mélyebb és megszenteltebb vággyal sóvárgunk szívünk és gondolataink megtisztulására. Miközben az Ige kutatásával ápoljuk az Istennel való közösséget, lelkünk a szent gondolatok tiszta légkörében átformálódik. […]
Akik hallják és megtartják az Igét, azok az engedelmesség gyümölcsét termik. A szívükbe fogadott Ige megmutatkozik jó cselekedeteikben. Hatása látható lesz a krisztusi jellemben és életben. Krisztus ezt mondta önmagáról: „Hogy teljesítsem a te akaratodat: ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.” „Nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.” (Zsolt 40:9; Jn 5:30) A Szentírás ezt tanítja: „Aki azt mondja, hogy Őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint Ő járt.” (1Jn 2:6) – Krisztus példázatai, 60. o.

Krisztus elfogadásával az ember értékessé válik. Áldozata életet és világosságot hoz mindazoknak, akik személyes Megváltójuknak tekintik Krisztust. Isten szeretete Jézus Krisztuson keresztül az Ő teste minden tagjának szívében szétárad, s magával viszi az Atya törvényének életerejét. […]
Isten a Fiához hasonlóan szereti azokat, akiket Krisztus megvált. Micsoda gondolat! Szeretheti-e Isten a bűnöst úgy, mint saját Fiát? Igen! Ezt Krisztus mondta, és Ő komolyan is gondolja, amit mond. Minden törekvésünket meg fogja áldani, ha élő hit által ígéreteibe kapaszkodunk, és Őbelé helyezzük bizalmunkat. Tekintsetek rá és éltek! Mindazok, akik engedelmeskednek Istennek, benne foglaltatnak Krisztus Atyjához intézett imájában: „És megismertettem velük a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen őbennök, amellyel engem szerettél, és én is őbennök legyek.” (Jn 17:26) Csodálatos igazság ez! Túl mély ahhoz, hogy az emberi természet felfoghatná! – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. köt., 299–300. o.

Az ember megváltása kedvéért Krisztus engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Isten Fiának emberi volta mindent jelent számunkra. Aranylánc ez, mely Krisztushoz, általa pedig Istenhez köti az embert. Ez legyen tanulmányunk tárgya. Krisztus valóságosan emberré vált. Emberré válásával bizonyította alázatát. Egyúttal testben megjelent Isten is volt. […]
Krisztus egyenlő helyet tölt be az Atyával. Ezért válhatott bűnáldozattá a törvényszegőknek. Áldozata teljesen elégséges volt, hogy naggyá és dicsőségessé tegye a törvényt. – A Te Igéd igazság, 7. köt., 904–905. o.

János evangéliumában nincs annyira előtérben a Szentlélek, mint az Atya és a Fiú, ugyanakkor meghatározó a szerepe Jézus küldetésének sikerében.

5.  Olvassuk el Jn 1:10-13 verseit! Mi a Szentlélek szerepe a megtérésben? Milyen tanítást találunk erről ebben a szakaszban?

János 5. fejezetében láthatjuk a Szentlélek központi szerepét. Az apostol elmondja, hogy akik elfogadták az Igét, vagyis hittek benne, Isten gyermekei lettek, „nem vérből, sem a test akaratából, sem a férfiú indulatából, hanem Istentől születtek” (Jn 1:13, ÚRK). Ez csak a Szentlélek munkája által történik meg.

6. Mit tudunk meg a következő igékből a Szentlélek tevékenységéről: Jn 3:58; 6:63; 14:26; 15:26; 16:7-11?

„Miközben Jézus vázolta tanítványai számára a Szentlélek feladatát, igyekezett eltölteni őket azzal az örömmel és reménységgel, amely az Ő szívét is eltöltötte. Ujjongott, mivel bőséges segítséggel látja el egyházát. Az összes ajándék közül a Szentlélek volt a legmagasabbrendű ajándék, akiért az Atyához népe felemelése érdekében könyörgött. Krisztus azért adta nékünk Lelkét, hogy megújító erőforrásunk legyen. Nélküle Krisztus áldozata nem jelentett volna számunkra semmi segítséget. A gonosz hatalma évszázadok óta erősödik, és bámulatos, ahogy az emberek alávetették magukat ennek a sátáni fogságnak. Csak az Istenség harmadik személyének a hatalmas erejével tudunk ellenállni a bűnnek és tudjuk azt legyőzni. A Szentlélek nem korlátozott erővel jön el hozzánk, hanem isteni hatalmának, erejének teljességével” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 577–578. o.).
Nagy áldás tehát befogadni a Szentlelket, aki tanúsítja, hogy Isten igaz (Jn 3:33)! A Lélek győz meg bennünket a bűnről, az igazságról és az ítéletről (Jn 16:8-11). Tehát az a kulcsa, hogy megtudjuk, mi helyes, igaz és jó, ha értelmünket és élettapasztalatunkat alávetjük Isten Igéjének, a Szentlélek megítélő és meggyőző hatása alatt.
 

EGW idézet

A Szentlelket Isten adta megújító erőként, hogy hathatóssá tegye a Megváltó halála által szerzett üdvösséget. Igyekszik az emberek figyelmét állandóan arra a nagy áldozatra irányítani, amelyet Krisztus hozott a golgotai kereszten. Bemutatja Isten szeretetét a világ előtt, és a bűneiről meggyőzött lélek számára hozzáférhetővé teszi a Szentírás értékeit.
Miután a Szentlélek meggyőzte az embert bűneiről, az életszentség és igazság színvonalát feltárta előtte, elvonja szeretetét e világ dolgaitól, és betölti lelkét a szentség utáni vággyal. „Az elvezérel majd titeket minden igazságra” (Jn 16:13) – jelentette ki az Üdvözítő. Ha az emberek készek arra, hogy a Lélek munkálkodjék bennük, akkor egész lényük megszentelődését véghez viszi. A Szentlélek az isteni jellemvonásokat vési be a lélekbe. Hatalma által olyan világossá teszi az élet útját, hogy senki sem tévedhet el. – Az apostolok története, 52. o.

A Szentlélek segít és elvezérel minden igazságra. Isten egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Krisztus a bűnösök Megváltója. A halála révén váltotta meg a bűnöst. Ez a mi egyedüli reménységünk. Ha teljesen átadjuk magunkat neki, és ha krisztusi erényeket gyakorolunk, akkor elnyerjük az örök életet.
„Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan.” Aki töretlenül hisz az Atyában és a Fiúban, abban jelen van a Lélek is. A Szentlélek lesz a vigasztalója, ezért sosem tér le az igazság útjáról. – Bible Training School, 1906. március 1.

János, mint Krisztus tanúja, sohasem bocsátkozott szóvitákba vagy fárasztó fejtegetésekbe. Azt hirdette, amit tudott, látott és hallott. Szoros kapcsolata volt Jézussal; hallgatta tanításait, és látta hatalmas csodáit. Csak kevesen ismerhették meg annyira Jézus jellemének szépségeit, mint János. Számára eloszlott a sötétség, reá az igaz világosság sugárzott. A Megváltó életéről és haláláról szóló tanúsága világos és hatalmas volt. Szíve túláradt Megváltója iránti szeretetétől; ajkára tolultak bizonyságtételei, amelyek ellenállhatatlanul ragadták magukkal hallgatóit.
„Ami kezdettől fogva vala” – bizonyította –, „amit hallottunk, amit szemléltünk és kezeinkkel illettünk az életnek igéjéről… Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, éspedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal.” (1Jn 1:1, 3)
Minden őszinte hívő ugyanígy saját tapasztalatával   „pecsételheti meg, hogy az Isten igaz” (Jn 3:33). Bizonyságot tehet arról, amit látott, hallott és érzett Jézus Krisztus erejéből. – Az apostolok története, 555–556. o.

János evangéliuma 17. fejezetét Jézus főpapi imájának is szokták nevezni. Ez a búcsúbeszédének a vége. Jézus azért jött a földre, hogy helyreállítsa az emberiséget, újból meglegyen az eredeti, személyes kapcsolatunk Istennel. Hűséggel végrehajtotta azokat a jeleket, amelyekkel Isten feladatként megbízta. Szavaival és tetteivel Istent mutatta be a népnek.
Amikor Jézus arra készült, hogy elhagyja a földet, ismét ki akarta nyilvánítani szeretetét a tanítványai iránt. Azt akarta, hogy megértsék, milyen szoros a kapcsolat az Atya, a Szentlélek és őközötte. Ugyanolyan személyes kapcsolatba kívánta bevonni őket az Atya Istennel és a Szentlélekkel, mint amit Ő is ápolt velük.
 

7.  Olvassuk el János evangéliuma 17. fejezetét! Mely szavak és kifejezések érzékeltetik, hogy Jézus szoros, szeretettel teljes kapcsolatra vágyik az Atyával és a tanítványaival is?

János 17. fejezetéből sokan azt olvassák ki, hogy csak az egység és a szeretet számít. Vitathatatlan, hogy Isten célja helyreállítani a vele és a többi emberrel való személyes kapcsolatunkat. Figyelmesebben olvasva azonban a szeretet és az igazság között még fontosabb összefüggést találhatunk.
„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent” (Jn 17:3), nem az, hogy mi kinek képzeljük Őt. „Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál… és a te beszédedet megtartották… és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki” (Jn 17:6, 8, ÚRK). „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság” (Jn 17:17). Krisztus azért jött, hogy bemutassa az Atyát, ami az Istent övező sokféle téves elgondolás miatt volt fontos. János evangéliuma rávilágít, hogy mennyire komolyan vette ezt a küldetést. Igazán jelenítette meg Isten Igéjét és tetteit. Miért kellett volna ilyen messze elmennie, ha nem számítana az igazság?
Jézus élete rendkívül nehéz volt, aztán pedig a vallási hatóságok elvetették. Szenvedett népe, sőt alkalmanként még saját tanítványai közömbösségétől is. Az egyik tanítványa elárulta, egy másik pedig háromszor is megtagadta. Véget nem érőnek tűnő kihallgatásnak vetették alá, majd a keresztfára juttatták azok, akiknek a megváltásáért jött.
 

Hogyan tükrözheti jobban az életünk Isten szeretetét – ami Jézust és az Atyát is összeköti?

EGW idézet

Felszólítom népünket, hogy hagyjanak fel a kritizálással, a rosszindulatú beszéddel, és a kitartó imádkozás útján járva kérjék az Urat, hogy segítse meg a tévelygőket. Fogjanak össze egymással és Krisztussal. Tanulmányozzák János evangéliuma 17. fejezetét, és tanulják meg, hogyan kell imádkozniuk és krisztusi imaéletet élniük. Ő a Vigasztaló, aki a szívükben fog maradni, és megteszi, hogy örömük teljes legyen. Számukra szavai lesznek az élet kenyere, s az így nyert erő segíti majd őket olyan jellem kialakítására, amely dicsőséget szerez Istennek. Így tökéletes keresztény közösség alakul ki közöttük. […]
Amikor ti, az egyház tagjai mindennél jobban fogjátok szeretni Istent és felebarátaitokat, mint önmagatokat, akkor… egyesültök Krisztussal… A gyülekezet egy családot alkot a szeretet és egység révén. Akkor majd bizonyságot fogunk tudni tenni a világ előtt, hogy Isten elküldte az Ő Fiát a földre. Krisztus így szólt: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” – Reƒlecting Christ, 200. o.

Nyitva kell tartanunk szívünket a Szentlélek hatalma és befolyása előtt… Olyan érzékennyé kell válnunk a szent késztetésekre, hogy Jézus legcsöndesebb suttogása is megindítsa lelkünket, amíg elérjük, hogy Ő bennünk van, mi pedig Őbenne, és az Isten Fiába vetett hittel élünk. […] Ekkor majd örömmel követjük Isten akaratát, Krisztus pedig úgy mutathat be minket Atyja és az angyalok előtt, mint akik benne lako-
zunk, és akiket nem szégyell testvéreinek nevezni.
Azonban nem fogunk dicsekedni szentségünkkel. Amikor világosabb ismeretre jutunk Krisztus makulátlan és végtelenül tiszta voltáról, Dánielhez hasonlóan fogunk érezni, amikor az Úr dicsőségét meglátva így szólt: „Orcám eltorzult, és odalett minden erőm.” […]
Ha azonban szüntelen követni igyekszünk Jézust, abban az áldott reménységben van részünk, hogy Isten trónja előtt szeplő, sömörgözés és bármi afféle nélkül állhatunk meg, mint akik teljesek Krisztusban, mivel felöltötték az Ő igazságosságát és tökéletességét. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 3. köt., 355. o.

Az egyháznak úgy kell világítania az erkölcsi sötétség közepette, ahogy a csillagok fénylenek éjszaka. Akikben jelen van a kegyességnek egy bizonyos formája, de tagadják annak erejét, nem világítanak, és nem lesznek képesek eljutni a veszendők szívéhez… De ha Krisztus, a dicsőség reménysége bennünk lakozik, üdvözítő kegyelme meg fog mutatkozni a veszendő lelkek iránti kedvességünkben és szeretetünkben.
Minden őszinte, megtérő lélek a világ világossága lesz. Az igazság napjának ragyogó sugarai fogják átjárni azon emberi eszközöket, akik felhasználják a jóra a mennyből kapott képességeiket, s a mennyei angyalokkal együttműködve Krisztus oldalán munkálkodnak a lelkek megmentése érdekében. A Krisztustól kapott világosságot fogják terjeszteni. A szívükben fénylő igazság napja másokra is világosságot és áldást hoz. – Signs of the Times, 1893. szeptember 11.

További tanulmányozásra: Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!” c. fejezet, 569–589. o., Az én életem ma, „Teljes élet Krisztusban” című fejezet (295. o.); Isten fiai és leányai, „Egyek Krisztussal” című fejezet (295. o.).

Jézust az ellenfelei emberi mértékkel, „test szerint” (Jn 8:15) ítélték meg, ami valószínűleg még rosszabb, mintha pusztán „a látszat után” (Jn 7:24) tették volna. Nem a Szentlélek késztető, ellenállhatatlan erejére (lásd Jn 3:3-7), hanem csupán a test, a bűnös világban élő, bűnös ember kritériumaira hagyatkoztak. Látták Jézus „testét”, de nem gondolkodtak el azon, hogy talán Ő a testté lett Ige (Jn 1:14). Krisztust enynyire szűk mértékkel mérni azt jelenti, hogy az ember csak világi szempontból próbálja felfogni, ki is Ő (2Kor 5:16).
„A Vigasztalót Jézus »az igazság Lelkének« (Jn 16:13) nevezi. A Vigasztaló feladata az, hogy meghatározza és őrizze az igazságot. Mindenekelőtt az igazság Lelkeként lakozik a szívünkben, és így lesz Vigasztalónk. Az igazságban vigasztalás és békesség van, de a hamisságban nem találhatunk sem igazi vigasztalást, sem igazi békességet. Sátán hamis elméletek és hagyományok útján tesz szert hatalomra elménk felett, s miközben az embereket a tévedések útjára vezeti, eltorzítja jellemüket. A Szentlélek a Szentírás útján szól az elménkhez, és az igazság bélyegét nyomja rá szívünkre. Így tárja fel a tévedésünket és űzi ki azt a lelkünkből. Krisztus az igazság Lelkével, aki Isten szava által munkálkodik, von oltalma alá bennünket, választott népét” (Jézus élete. 577. o.).

Naponkénti tanulmányozásra:

Róma 7,

Róma 8,

Róma 9,

Róma 10,

Róma 11,

Róma 12,

Róma 13;

Jézushoz vezető út, 11. fejezet

 

1.    Hogyan nevezik azt a nőt, aki újra férjhez megy, jóllehet még él az egykori férje?     

2.    Kik nem lehetnek kedvesek Isten előtt?

3.    Kik miatt nagy a Pál szomorúsága és szíve szüntelen fájdalma?

4.    Mit tegyünk, ha éhezik az ellenségünk?

5. Mi jellemezte Énok Istennel élt életét?