Krisztus a Messiás – és a tanúk, akik ezt igazolják

E heti tanulmányunk: Ézsaiás 40:1-5; János 1:19-23, 29-40, 44-52; 3:1-21; Róma 5:6

Jézus vitathatatlanul komoly szentírási bizonyítékokkal támasztotta alá a kijelentéseit önmagáról, mint például ezt: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak” (Jn 6:47).
Sok minden történt: vizet változtatott borrá, ezreknek adott enni néhány kenyérből, meggyógyította a királyi ember fiát meg a Bethesda tavánál fekvő beteget, látóvá tette a vakon született férfit és feltámasztotta Lázárt. Az evangélista számos eseményt és embert felsorakoztat, hogy tanúsítsák, kicsoda Jézus – zsidókat, pogányokat, gazdagokat, szegényeket, férfiakat, nőket, vezető embereket és a köznépből valókat, művelteket és tanulatlanokat.
Az Atya bizonyságtételére is rámutat, valamint a Szentírásra, amelyek egyaránt bizonyítják kilétét.
A heti részt Keresztelő János hatalmas erejű tanúságtételével kezdjük, de más tanúk is színre lépnek: András, Simon Péter, Fülöp, Nátánaél és még valaki, akinek a bizonyságtételére a legkevésbé számítottak: Nikodémus, a farizeus. Az árnyékban pedig meghúzódik még egy tanú (az Andrással lévő másik tanítvány Jn 1:35, 40-41 verseiben), aki nem más, mint János.

Október 26. – A Sola Scriptura napja
 

EGW idézet

Az Írások minden világossága, amint összeköti az Óés Újszövetséget, Jézus Krisztusra mutat, és róla tesz bizonyságot. Krisztust úgy mutatja be, mint a hit szerzőjét és bevégzőjét (vö. Zsid 5.), Őt magát, akiben az örök élet reményei összpontosulnak. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16) […]
Jézus Krisztust megismerni annyi, mint az Atyát megismerni. Krisztus az Atyától küldött nagy tanítónk. Krisztus kijelentette János evangéliuma 6. fejezetében, hogy Ő a mennyből küldött kenyér. „Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak.” – A keresztény nevelés alapjai, 383. o.

Jézus így szólt [az írástudókhoz és a farizeusokhoz]: „És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” „Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek.” „Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról. De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.” Arra a mély meggyőződésre emlékeztette őket, amelyet éreztek János prédikációit hallgatva. Így szólt: „Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában. De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem. Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok. Az ő igéje sincs maradandóan bennetek: mert akit ő elküldött, ti annak nem hisztek.” Az Atya is bizonyságot tett. „És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.” – Signs of the Times, 1893. november 13.

Földi munkásságának kezdetén Jézus öt tanítványt hívott el: Jánost, Andrást, Simont, Filepet és Nátánaelt. Ezek a férfiak szerény tevékenységüktől hívattak el, hogy kísérjék a Megváltót a szolgálatban, hogy mennyei tanításokban részesüljenek, és tanúi legyenek magasztos csodáinak, s mindezeket elmondják a világnak is.
A galileai Kánában menyegzőre készülődtek. Az ifjú pár József és Mária rokonságához tartozott. Krisztus is tudomást szerzett a családi ünnepségről és arról, hogy számos befolyással bíró személy is jelen lesz ott, ezért új tanítványaival együtt Kánába ment. Amint elterjedt a hír, hogy Jézus a környéken van, meghívták Őt és a barátait is. Valójában ez volt Jézus szándéka is, és a jelenlétével megáldotta az ünnepet. – Redemption: Or the Miracles of Christ, the Mighty One, 3. o.

Amint a múlt heti tanulmány is példázza, János evangéliuma Jézus Krisztussal, az Igével és a teremtés előtti örök létezésével kezdődik. Majd újabb tanújaként Keresztelő János is feltűnik a bevezetőben. Jézus korában voltak olyan zsidók, akik két messiást vártak, egy papi és egy királyi messiást. János egyértelműen kifejezi, hogy Keresztelő János nem tartott igényt egyik messiási címre sem, ő az igaz Messiás tanújaként lépett fel.

1. Olvassuk el Jn 1:19-23 verseit! Mit mondott Keresztelő János a saját szolgálatáról és küldetéséről?

A vallási vezetők papokat és lévitákat küldtek Jánoshoz, hogy tudakolják, ki ő. Mivel a messiásvárás hullámai magasra csaptak Júdeában, fontos volt, hogy Keresztelő János tisztázza a viszonyát ezekhez a váradalmakhoz. Nem ő volt a Világosság, de Isten küldte, hogy bizonyságot tegyen a Világosságról, és utat készítsen a Messiás eljövetele előtt (Jn 1:6-8). Ezért felelte a lehető legegyszerűbben: „Nem én vagyok a Krisztus” (Jn 1:20).
János vízzel keresztelt, Krisztus azonban Szentlélekkel (Jn 1:26, 33). János arra sem mondta magát méltónak, hogy kioldja Jézus sarujának a szíját (Jn 1:27). Krisztus azért volt különb Jánosnál, mert már előtte létezett (Jn 1:30). Ő az Isten Fia, János pedig csak Őrá mutatott (Jn 1:34).
 

2. Olvassuk el Ézs 40:1-5 és Jn 1:23 verseit! Mire vonatkoztatta Ézsaiás szavait János?

A köves, földutak korában a királyok előtt gyakran szolgákat küldtek, hogy egyengessék el az utakat, és távolítsák el az éles dolgokat, mert a lehető legsimábbá akarták tenni az uralkodó útját. Hasonlóképpen János a prófécia teljesedéseként jött el, hogy előkészítse az emberek szívét Jézus érkezésére.

Milyen szempontból hasonlít a hetednapi adventisták szolgálata a Keresztelő Jánoséhoz? Milyen párhuzamokat találunk?

EGW idézet

Az Úr fontos feladatot bízott János prófétára, de nem volt olyan iskola a földön, melybe beléphetett volna. Tanulmányait a városoktól távol, kinn a pusztában kellett végeznie. Az ószövetségi iratok, Isten s az Isten alkotta természet volt hivatott tankönyve lenni. Isten nevelte, tanította Jánost, hogy alkalmassá tegye az Úr útjának előkészítésére. Tápláléka sáska és vadméz volt. Az emberek szokásainak nem volt szabad János nevelőjévé válnia. A világba való belemerülésnek nem volt szabad szerepet játszania jelleme alakításában. […]
Isten tetszését kereste, s a Szentlélek nyugodott meg rajta, és gerjesztett szívében izzó buzgalmat, hogy fontos munkát végezzen el azzal, hogy megtérésre és szentebb életre szólította az embereket. János az elviselt nélkülözésekkel és nehézségekkel tette alkalmassá magát, hogy uralkodni tudjon testi és szellemi képességein, hogy úgy állhasson az emberek között, olyan tántoríthatatlanul a körülményektől, mint a környező puszta sziklái, halmai. – A Te Igéd igazság, 5. köt., 1115. o.

János gyermek-, ifjúés férfikorát szilárdság és erkölcsi erő jellemezte. Amikor hangja hallatszott a pusztában: „Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit” (Mt 3:3), Sátán féltette országának biztonságát. János úgy tárta fel a bűn gonoszságát, hogy az emberek megremegtek. Sátán hatalma sokak fölött megtört, akik azelőtt irányítása alatt voltak. Fáradhatatlanul igyekezett eltéríteni Keresztelő Jánost az Istennek maradéktalanul alárendelt élettől, ám kudarcot vallott. Nem sikerült legyőznie Jézust sem. A pusztai megkísértéskor Sátán vereséget szenvedett, s haragja óriási volt. Most elhatározta, hogy Jánost sújtja, így okoz bánatot Krisztusnak. Szenvedéseket zúdít az egyetlen emberre, akit nem vehet rá a bűnre. – Jézus élete, 224. o.

János határozott bizonyságtevése a Lélek erőteljes megnyilvánulása volt. Az élet Igéjéről tett bizonyságot, amit saját szemével látott, füleivel hallott és kezeivel érintett. Jézus így szólt: „Más az, aki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel bizonyságot tesz rólam.” Akkoriban az írástudók és a farizeusok elhitték János szavait, csakhogy büszkeségük és hitetlenségük miatt a szívük Sátán parancsára hallgatott, s így napfényre került Krisztussal szembeni irigységük, féltékenységük és gyűlöletük.
Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük… de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat… Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.” – Signs of the Times, 1893. november 13.
 

A zsidó nép várta a Messiást, aki megszabadítja őket Rómától. János evangéliumának az volt a célja, hogy megváltoztassa a Messiásról alkotott fogalmukat, és így felismerjék: Jézusban teljesedtek az eljövendő Királyra mutató próféciák. A Messiás nem földi uralkodó lesz, azért jött, hogy beteljesítsen minden rá vonatkozó ószövetségi ígéretet: feláldozza önmagát a világért és megújítsa Isten és népe kapcsolatát.

3. Olvassuk el Jn 1:29-37 szakaszát! Keresztelő János mit jelentett ki Jézusról? Milyen képpel utalt rá? Miért kell megérteni, hogy kicsoda Jézus és mi a küldetése?

János evangéliumának célját támasztja alá Keresztelő János kijelentése Jézusról, miszerint Ő az Isten Báránya. Ennek kellett új megvilágításba helyeznie a Messiás kilétét és a feladatát. Valóban Jézusban vált teljessé az áldozati rendszer ígérete, amit kezdetben, még az Éden kertjében maga a Megváltó adott (1Móz 3:15).
„Amikor Jézus keresztségekor János úgy mutatott rá, mint Isten Bárányára, a Messiás munkája új megvilágításba került. A próféta gondolatai Ézsaiás szavaira terelődtek: »Mint bárány, mely mészárszékre vitetik« (Ézs 53:7)” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 105. o.).
 

4. Hogyan segítenek Mk 10:45, Róm 5:6 és 1Pt 2:24 versei megérteni, hogy miért Jézus az Isten Báránya?

Keresztelő Jánosnak még mást is tudnia kellett Jézus szolgálatáról, és biztos volt abban, hogy Ő a megígért Messiás, aki a prófécia teljesedéseként érkezett.

Gondolkodjunk tovább annak a jelentőségén, hogy Jézus „az Isten Báránya”! Milyen képet idéz ez fel bennünk? Az ószövetségi áldozati rendszerrel való összefüggés miért emeli ki még jobban üdvösségünk hatalmas árát?

EGW idézet

Amikor János Jézusra mutatott, mint Isten Bárányára, a Messiás munkája új megvilágításba került. A próféta gondolatai Ézsaiás szavaira terelődtek: „Mint bárány, mely mészárszékre vitetik” (Ésa 53:7). A következő hetekben János újult érdeklődéssel tanulmányozta az áldozati szolgálattal kapcsolatos próféciákat és tanításokat. Nem tudta világosan megkülönböztetni Krisztus munkájának két szakaszát – a szenvedő áldozatot és a győztes királyt –, de tudta, hogy eljövetele mélyebb jelentőséggel bír, mint amit a papok vagy a nép felfoghatnak. Amikor megpillantotta Jézust a tömegben – amint visszatért a pusztából –, bizalommal nézett rá, azt hitte, hogy jelt ad a népnek, kinyilvánítja igazi lényét. Szinte türelmetlenül várta, hogy hallhassa a Megváltót, amint bejelenti küldetését, de nem hangzott el szó, nem adatott jel. Jézus nem válaszolt Keresztelő János reá vonatkozó bejelentésére, hanem elvegyült János tanítványai között, nem adott külső bizonyítékot különleges munkájáról, és semmit sem tett, hogy felhívja magára a figyelmet. – Jézus élete, 136. o.

Másnap János látta Jézust közeledni, Isten dicsőségének fénye nyugodott meg rajta, a próféta kinyújtotta karját és kijelentette: „Ímé, az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ez az, akiről én ezt mondám: Énutánam jő egy férfiú, aki előttem lett. […] És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, aki vízzel keresztelek. […] Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék őrajta. És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: Akire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, aki keresztel Szentlélekkel. És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.” (Jn 1:29–34) – Jézus élete, 137. o.

János… tudta, hogy a világ Üdvözítőjét keresztelte meg. A Szentlélek megnyugodott rajta, kinyújtott karral Jézusra mutatott, és így kiáltott: „Ímé, az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn 1:29) Sem a hallgatók, sem maga János nem értette e szavak értelmét: „Isten báránya.” Mória-hegyén Ábrahám hallotta fiától ezeket a szavakat: „Atyám! […] hol van az égőáldozatra való bárány?” (lMóz 22:7) Az apa így felelt: „Az Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam.” (lMóz 22:8) S a kosban, melyet Isten Izsák helyett küldött, Ábrahám annak a jelképét látta, aki meghal az emberek bűneiért. Ezt a képet Ézsaiás is vázolja a Szentlélek által, és így jövendöl a Megváltóról: „Mint bárány, mely mészárszékre vitetik”, „de az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté.” (Ésa 53:7, 6) – Jézus élete, 112. o.

Keresztelő János mellett ott állt két tanítványa, amikor Jézus arra elhaladt. János megszólalt: „Ímé az Isten Báránya” (Jn 1:36)! Hallották, amit János mondott Krisztusról, akiben teljesednek az Ószövetség messiási ígéretei. Ekkor elhagyták Jánost, hogy Jézust kövessék, mert megértették: nagyobb nála, és benne teljesedik az ígérete.

5.  Olvassuk el Jn 1:35-40 verseit! Mit mondott Keresztelő János Jézusról? Mit tett ezután a két tanítvány?

Szerettek volna Jézussal lenni, és vele töltötték a napot. Vajon milyen lenyűgöző szavakat hallhattak, mennyi tapasztalatban lehetett részük ekkor?
Bizonyára különleges volt minden, mert ezek után nem sokkal már másoknak is beszélni akartak róla. A két tanítvány egyike, András azonnal megkereste a testvérét, Simont, hogy elmondja: „Megtaláltuk a Messiást (ami megmagyarázva azt teszi: Krisztus)” (Jn 1:42). Amikor András odavitte Jézushoz a testvérét, Ő azonnal tanújelét adta, hogy már ismeri: „Te Simon vagy, Jóna fia, téged Kéfásnak fognak hívni (amely azt jelenti: Kőszikla)” (Jn 1:42, ÚRK). Jézus ismerte és jól értette Pétert. János evangéliumának egyik fontos eleme, hogy Jézus ismeri az embereket (lásd pl. Jn 2:24-25).
„Ha János és András magáévá teszi a papok és vezetők hitetlen lelkületét, nem kerültek volna Jézus lábához tanítványokként. Bírálóként jöttek volna hozzá, hogy szavait megítéljék… Nem így az első tanítványok. Elfogadták a Szentlélek hívását, amelyről Keresztelő János prédikált. Most felismerték a mennyei Tanító hangját… Isteni világosság sugározta be az ószövetségi Írások tanításait. Az igazság sokoldalú tételei új fényben ragyogtak” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 107–108. o.).
János evangéliumának egésze arra világít rá, hogy ki Jézus valójában, mert ennek a jó hírnek az egész világra el kell jutnia.
 

Hogyan változott meg az életed Krisztus és a benne való hited miatt? Még milyen változásokat szeretnél látni?

EGW idézet

Péter, Jakab és János minden alkalmat felhasználtak, hogy szoros kapcsolatba kerüljenek Mesterükkel, és kívánságuk teljesült. Mindnyájuk közül ők voltak vele a legszorosabb kapcsolatban. Jánost csak az egyre bensőségesebb közösség elégíthette ki, amit el is nyert. A Jordán melletti első találkozón, amikor Jakab hallotta Jézust, elsietett, hogy hívja testvérét Jánost. János a csodálatos tárgyakon elmélkedve csendes elragadtatással hallgatta Jézust. Megváltóját mindig, mint sóvárgó, elmélyült hallgató követte. […]
János szeretetre, részvétre és társaságra vágyott. Jézus közelébe húzódott, leült mellé, és a keblére hajolt. Amiképpen a virág a napot és harmatot, úgy kívánta lelke az isteni fényt és életet. Imádattal és szeretettel szemlélte a Megváltót, míg végül a Krisztushoz való hasonlóság és a vele való közösség lett egyetlen vágya, és jellemében visszatükröződött Mesterének jelleme. – Előtted az élet, 87. o.

Jánostól távozva elindultak megkeresni Jézust. Velük volt András, Simon testvére, valamint János, az evangélista is. Ők voltak Krisztus első tanítványai. Ellenálhatatlan vonzalmat érezve követték Jézust – alig várták, hogy beszélhessenek vele, mindezek mellett azonban megrémítette, elnémította és felkavarta őket is a kérdés: Vajon Ő a Messiás?
Jézust tudta, hogy a tanítványok követik. Ezek az emberek voltak munkásságának első gyümölcsei, és az isteni tanító szíve repesett az örömtől, amikor ezek az emberek válaszoltak kegyelmére. Mindazonáltal azonban megfordult, és csak ennyit kérdezett tőlük: „Mit kerestek?” Meg akarta adni nekik a lehetőséget, hogy vagy forduljanak viszsza, vagy akaratukat vessék az Ő akarata alá.
Egy fontos dologra jöttek rá: arra, hogy gondolataikat ez a személy tölti ki. Így kiáltottak: „Rabbi, hol lakol?” Ott, az útszélen zajló rövid beszélgetés során nem kaphattak meg mindent, amire vágytak, ezért szerettek volna egyedül maradni Jézussal, és lábainál ülve hallgatni szavait.
„Monda nékik: Jöjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon.” – Lift Him Up, 168. o.

Ha János és András magáévá teszi a papok és vezetők hitetlen lelkületét, nem kerültek volna Jézus lábához tanítványokként. Bírálóként jöttek volna hozzá, hogy szavait megítéljék. Sokan így elzárkóznak a legértékesebb lehetőségek elől. Nem így az első tanítványok. Elfogadták a Szentlélek hívását, amelyről Keresztelő János prédikált. Most felismerték a mennyei tanító hangját. Számukra Jézus szavai üdeséget, igazságot és szépséget árasztottak. Isteni világosság sugározta be az ószövetségi Írások tanításait. Az igazság sokoldalú tételei új fényben ragyogtak. – Jézus élete, 139. o.
 

6. Olvassuk el Jn 1:44-47 verseit! Mi mutatja Fülöp szavaiban, hogy ő már hitt Jézusban?
 

Fülöp szintén Bétsaidából való volt, mint András és Péter. Megkereste a barátját, Nátánaélt, és beszélt neki Jézusról. Keresztelő János kijelentette Jézusról, hogy Ő „az Isten Báránya”. András azt mondta Péternek, hogy megtalálta „a Messiást”, Fülöp pedig úgy utalt Jézusra, mint akiről írt Mózes és a próféták, sőt a nevét is hozzátette: „a názáreti Jézus”. Názáret említése éles reakciót váltott ki a barátjából.
Nátánael nyilván előítélettel viseltetett Názáret kisvárosával szemben. Egy ilyen távoleső helyről csak nem jöhet egy király! Az előítélet könnyen elvakíthatja az ember szemét, így nem látja meg mások igazi értékét. Fülöp a Nátánaéllel folytatott korábbi beszélgetései alapján nyilván felmérte, hogy nem az a legjobb módja az előítéletekkel való megküzdésnek, ha emelkedett filozófiai vagy teológiai érvelésbe bocsátkozik, hanem csak hívja a barátját: győződjön meg maga az igazságról. Egyszerűen ezt mondta: „Jöjj, és lásd meg” (Jn 1:46, ÚRK)!
 

7. Olvassuk el Jn 1:48-52 szakaszát! Mivel győzte meg Jézus Nátánaélt arról, hogy ki Ő valójában? Hogyan fogadta ezt Nátánaél?

A 47. és a 48. vers közül hiányzik az a fontos részlet, hogy Nátánaél hogyan reagált Fülöp hívására. Annyi biztos, hogy felkelt és elindult megnézni. Fülöppel való barátsága erősebb volt az előítéleténél, és a Jézussal való találkozás pillanatától kezdve megváltozott az élete.
Jézus kedves szavakkal fogadta: „Íme, egy igazi izraelita, akiben nincs hamisság” (Jn 1:47, ÚRK), ami ellentétben állt azzal, ahogyan Nátánaél utalt rá (Jn 1:47). Nátánaél meglepődött, mert azelőtt nem találkozott Jézussal.
Jézus ekkor említette, hogy látta Nátánaélt a fügefa alatt, akit ez a tömör megjegyzés meg is győzött. Isteni bepillantás segítségével Jézus látta, amint Nátánaél a fa alatt imádkozott, az igazságot keresve (lásd Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 109. o.). Ekkor Nátánaél rabbinak nevezte Jézust, azt mondta róla, hogy az Isten Fia és Izrael Királya. Figyeljük meg, hogy a nem túl nagynak tűnő kinyilatkoztatás milyen komoly hitvalláshoz vezetett!
 

EGW idézet

„A következő napon Galileába akart menni Jézus, és találkozott Fileppel, és monda neki: Kövess engem!” (Jn 1:44) Filep engedelmeskedett a parancsnak, és azonnal Krisztus munkása lett. – Jézus élete, 139. o.

Filep elhívta Nátánaelt, aki szintén ott volt a tömegben, amikor Keresztelő János Jézusra mutatott, mint Isten Bárányára. Amikor Nátánael meglátta Jézust, csalódást érzett. Lehetséges, hogy ez az ember a Messiás, akin a szegénység és a munka nyomai látszanak? Mindezek mellett azonban nem tudta határozottan elutasítani Jézust, mivel János szavai szíven érintették őt.
Nátánael visszavonult egy csendes kertbe elmélkedni arról, amit János mondott, és amit a próféták is jövendöltek a Messiás felől. Azért imádkozott, hogy ha valóban a János által bemutatott személy a Szabadító, akkor erről ő is szerezzen tudomást. A Szentlélek szállt reá, és biztosította őt arról, hogy Isten megvizsgálta népét, és Üdvözítőt támaszt közöttük. […]
A következő szavak által kapott azonnali választ imájára: „Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust.” Azonban… újból előítéletek születtek a szívében, és így szólt: „Názáretből támadhat-é valami jó?”
Filep nem akart vitába szállni vele, ezért kijelentette: „Jer és lásd meg!” „Látá Jézus Nátánaelt ő hozzá menni, és monda ő felőle: Ímé, egy igazán Izráelita, akiben hamisság nincsen. Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál.”
Ez elég is volt. A Nátánaelre szálló isteni lélek a fügefa alatt mondott imádkozása alatt kiáradt rá, most Jézus szavai révén szólította meg lelkét. Noha kételkedett, és előítéletei voltak, az igazság utáni őszinte vággyal jött Krisztushoz, és vágya beteljesedett. A hite pedig meghaladta annak hitét, aki őt Jézushoz vezette. A következő szavakkal válaszolt: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!” – Lift Him Up, 81. o.

Ha Nátánael a rabbik vezetésében bízott volna, nem találta volna meg Jézust. Amit maga látott és tapasztalt, az tette tanítvánnyá. Így van ez ma is, az előítélet sokakat visszatart a helyes úttól. Milyen más eredményre jutnának a „jőjj és lásd meg” elv alapján!
Amíg valaki az emberi tekintély vezetésében bízik, nem juthat el a megmentő igazság ismeretére. Nátánaelhez hasonlóan a magunk számára kell tanulmányoznunk Isten Igéjét, és imádkoznunk a Szentlélek világosságáért. Ő, aki látta Nátánaelt a fügefa alatt, minket is látni fog az imádság titkos helyén. A világosság országának angyalai közel vannak azokhoz, akik alázatosan keresik az isteni vezetést. – Jézus élete, 140–141. o.
 

8.  Olvassuk el Jn 3:1-21 szakaszát! Nikodémus története hogyan támasztja alá János evangéliumának témáját?

Nikodémus tiszteletben álló izraelita tanító, a Szanhedrin egy vagyonos tagja volt. Az ő bizonyságtételének több okból is fontos szerep jut János evangéliumában. Úgy szólította meg Jézust, hogy „Mester”, isteni küldetésének igazolásaként utalt a jelekre, amelyeket Jézus tett. Tehát bizonyítékot mutatott arra, hogy Jézus a Messiás, még mielőtt valóban tudatában lett volna ennek.
A jelekben Nikodémus annak bizonyságát látta, hogy Jézus Istentől jött, de nem ismerte fel bennük a Messiásra mutató ószövetségi próféciák teljesedését, tehát volt benne némi kétség. Ekkor még nem fogadta el, hogy Ő a Krisztus.
 

9. Olvassuk el Jn 3:3-21 verseit! Mit mondott Jézus Nikodémusnak, amivel érzékeltette, hogy átlát rajta?

Jézus ismeri minden ember szívét. Nikodémusnak adott válasza talán oda nem illőnek tűnik, pedig azonnal a lényegre tért. A zsidók hite szerint a pogányoknak meg kellett térni, azt viszont közülük sokan nem gondolták, hogy nekik, a kiválasztott népnek is szükségük van a megtérésre. Senki sem úgy születik, hogy már van üdvössége, bármely nép tagjaként látta meg a napvilágot vagy bármelyik egyházban nevelkedett.
Vitathatatlan, hogy a zsidók az ábrahámi, kiváló örökségük folytán számos előnyt élveztek (lásd Róm 3:1-2). Csakhogy mindez önmagában még nem elég. Jézus elképzelhetetlen dolgot mondott Nikodémusnak: azt, hogy neki, Izrael egyik tanítójának és vezetőjének újjá kell születnie.
Majd pedig lelki tudatlanságára hívta fel a figyelmét: „Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket” (Jn 3:10)? Hogy lehet az, hogy jó nevű tanítóként ezt nem tudod? Bizonyára megdöbbenést váltottak ki feddő szavai.
Nikodémusban lehettek akkor kérdések Jézussal kapcsolatban, ké­sőbb azonban a követői mellé állt (lásd Jn 19:39).
 

Mit jelent az újjászületés? Miért hangsúlyozta ezt Jézus annyira?

EGW idézet

Azt a nagy igazságot, hogy szívünket a Szentlélek változtatja meg, Krisztus Nikodémushoz intézett szavaiban tárta fel: „Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki nem születik felülről… Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.” (Jn 3:3–8) – Krisztus példázatai, 98. o.

A veszély ez idejében lépett elő Nikodémus, mint bátor hitvallója a megfeszített Üdvözítőnek. Nikodémust, a Magas Tanács tagját, másokkal együtt megragadta Krisztus tanítása. Tanúja volt Krisztus csodálatos műveinek, amelyek meggyőzték őt, hogy valóban „Istennek ama küldötte”. Ahhoz büszke volt, hogy nyíltan beismerje a galileai tanító iránt érzett rokonszenvét, ezért titkon érintkezést keresett vele. Egy alkalommal Jézus világosan kifejtette előtte az üdvtervet és földi miszszióját; de Nikodémus csak tovább habozott. Az igazságot szívébe rejtette; három évig alig mutatkozott gyümölcse. Bár Nikodémus nem is vallotta meg Krisztust nyíltan, mégis többször keresztezte a papok tervét a Magas Tanácsban, amikor Őt elveszíteni igyekeztek. Mikor azután Jézus a „keresztre felemeltetett”, Nikodémus visszaemlékezett szavaira, amelyeket neki azon az éjjeli beszélgetésen az Olajfák hegyén mondott: „És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetni” (Jn 3:14) – és felismerte Jézusban a világmegváltót.
Nikodémus arimáthiai Józseffel közösen viselte Jézus eltemettetésének költségeit. A tanítványok féltek ugyan, hogy Krisztust nyíltan kövessék, de Nikodémus és József bátran segítségükre sietett; e gazdag és köztiszteletben álló férfiak pártfogása nagyon értékes volt számukra. Így a tanítványok megtehették szeretett Mesterükért mindazt, amit szegénységük miatt egyébként nem tehettek volna. Sőt e gazdag és befolyásos férfiak pártfogása a papok és főemberek gonoszsága ellen is megvédelmezte őket. – Az apostolok története, 104. o.

Nagyon sokan csak állítják, hogy Istent szolgálják, de tapasztalatból nem ismerik. Nem azért akarnak Istennek szolgálni, mert a Szentlélek érintette a szívüket, hanem csupán hangulatból. Életüket nem hozták összhangba Isten törvényével. Vallják, hogy elfogadták Krisztust Megváltójuknak, de nem hiszik, hogy erőt ad bűneik leküzdésére. Nincs személyes kapcsolatuk az élő Megváltóval. Jellemük öröklött és szerzett hibákról árulkodik. […]
Csak akkor lehet reménységünk, ha magunkra vonatkoztatjuk azt az igazságot, amelyet Krisztus Nikodémusnak mondott: „Szükség néktek újonnan születnetek.” „Ha valaki nem születik felülről [Az eredeti szövegben használt szó kettős értelmű: újonnan és felülről], nem láthatja az Isten országát.” (Jn 3:7, 3) – Krisztus példázatai, 48. o.

További tanulmányozásra: Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, „Nikodémus” c. fejezet, 131–139.o., Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. köt., „Menjetek a fügefa alá!” című alfejezet (414–415. o.).

Nikodémus „tanulmányozta a Szentírást, nem a vita vagy az elmélet kedvéért, hanem hogy a lélek számára nyerjen életet. Amint alávetette magát a Szentlélek vezetésének, látni kezdte a mennyországot… Hit által kapjuk meg Isten kegyelmét, de nem a hit az üdvözítőnk. A hit nem érdem, hanem kéz, amellyel megragadjuk Krisztust, és átvesszük érdemeit mint orvosságot a bűnre… A bűnbánat éppúgy Krisztustól jön, mint a megbocsátás.
Akkor tehát hogyan üdvözülünk? »Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában« (Jn 3:14), úgy emeltetett fel az embernek Fia, és mindenki, akit a kígyó becsapott és megmart, ránézhet és élhet. »Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit« (Jn 1:29). A keresztről áradó fény kinyilatkoztatja Isten szeretetét. Ha nem állunk ellent ennek a vonzásnak, akkor a kereszt lábához fog vezetni, mint olyanokat, akik megbánták bűneiket és akikért a Megváltót megfeszítették. Ekkor Isten Lelke hit által lélekben új életet hoz létre. A gondolatok és vágyak összhangba kerülnek Krisztus akaratával. A szív, az elme újjáteremtődik annak képmására, aki azon munkálkodik, hogy egészen alárendeljük magunkat neki. Ekkor Isten törvénye beíródik az elmébe és a szívbe, és elmondhatjuk Krisztussal: »Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem« (Zsolt 40:9)” (Jézus élete, 137–138. o.).

Naponkénti tanulmányozásra:

János 7

János 8

János 9

János 10

János 11

János 12

János 13

Jézushoz vezető út, 4. fejezet

 

1.    Mit suttogtak sokan Jézusról a nép körében?

2.    Miért nem hagyta Jézust egyedül az Atya?

3.    Milyen alkalommal és kinek mondta Jézus, hogy „az Írás fel nem bontható”?

4.    Ki elől rejtőzött el Jézus?     

5. Mit értünk az őszinte bűnvallomás sajátos jellege alatt?