1Jó reggel fölkelt Jerubbaal – azaz Gedeon – és az egész nép, amely vele volt, és tábort ütöttek Haród kútjánál. A midjáni tábor tőle északra, a Móre-halom lábánál, a völgyben volt.
2Ekkor azt mondta az ÚR Gedeonnak: Több ez a nép, amely veled van, hogysem kezébe adhatnám Midjánt. Mert Izráel még dicsekednék velem szemben, és azt mondaná: Az én kezem szabadított meg engem!
3Ezért így kiálts a nép füle hallatára: Aki fél és retteg, térjen vissza, és távozzon a Gileád hegyéről! Erre a nép közül huszonkétezren visszatértek, és csak tízezren maradtak ott.
4Majd ezt mondta az ÚR Gedeonnak: Még ez a nép is sok. Vezesd le őket a vízhez, és ott próbára teszem őket. Akiről azt mondom neked, hogy menjen veled, az menjen el veled. De ha bárkiről azt mondom, hogy ne menjen veled, az ne is menjen.
5Ekkor levezette a népet a vízhez, és ezt mondta az ÚR Gedeonnak: Mindazokat, akik a nyelvükkel nyaldosnak a vízből, mint ahogy a kutya, állítsd külön, valamint azokat is, akik térdre esnek, hogy igyanak.
6És azoknak száma, akik kezüket szájukhoz véve nyaldosták a vizet, háromszáz volt. A nép többi része pedig mind térdre esve ivott.
7Ekkor így szólt az ÚR Gedeonhoz: E háromszáz férfi által szabadítalak meg titeket, és adom kezedbe Midjánt, akik nyaldosták a vizet. A többiek mind menjenek haza.
8A nép útravalóját és kürtjeit ők vették a kezükbe, a többi izráeli férfit pedig mind elküldte, mindenkit a maga sátrába, és csak a háromszáz férfit tartotta meg. Midján tábora pedig alattuk feküdt a völgyben.
9Azon az éjszakán azt mondta neki az ÚR: Kelj föl, menj le a táborba, mert kezedbe adtam őket!
10Ha pedig félsz lemenni, menj le a táborhoz te és Pura, a szolgád.
11Hallgasd meg, mit beszélnek, hogy azután megerősödjön a kezed, és lemenj a táborba. Ekkor lement Purával, a szolgájával a fegyveresek szélső őrhelyéig, akik a táborban voltak.
12A midjániak, amálékiek és kelet fiai úgy ellepték a völgyet, mint a sáskák sokasága, és tevéiknek nem volt se szeri, se száma, mint a homoknak, amely a tenger partján van.
13Mikor pedig Gedeon odaért, az egyik férfi éppen az álmát mondta el a másiknak. Ezt mondta: Íme, azt az álmot láttam, hogy egy sült árpakenyér gurult le a midjániak táborára, és amikor a sátorhoz ért, úgy oldalba vágta, hogy ledőlt. Fölfordította azt, és a sátor összedőlt.
14Társa pedig így felelt neki: Nem más ez, mint az izráeli Gedeonnak, Jóás fiának fegyvere. Kezébe adta Isten Midjánt és egész táborát.
15Amikor Gedeon hallotta az álom elbeszélését és magyarázatát, leborult imádkozni, majd visszatért Izráel táborába, és azt mondta: Keljetek föl, mert kezetekbe adta az ÚR Midján táborát!
16A háromszáz embert három csapatba osztotta, és egy-egy kürtöt adott mindenkinek a kezébe, és üres cserépkorsót és fáklyát minden korsóba.
17Majd ezt mondta nekik: Rám figyeljetek, és aszerint cselekedjetek. Íme, lemegyek a tábor szélére, és akkor ti is úgy cselekedjetek, ahogy én.
18Ha megfújom a kürtöt én meg a velem levők mind, akkor ti is fújjátok meg a kürtöket az egész tábor körül, és ezt kiáltsátok: Az ÚRért és Gedeonért!
19És lement a tábor széléhez Gedeon és az a száz férfiú, aki vele volt, a középső éjjeli őrség kezdetén, amikor éppen fölváltották az őrséget, és megfújták a kürtöket, és összetörték a cserépkorsókat a kezükben.
20Ekkor kürtölni kezdett mind a három csapat, összetörték a cserépkorsókat, és bal kezükben tartották a fáklyát, jobb kezükben pedig a kürtöt, hogy kürtölhessenek, és így kiáltottak: Fegyverre! Az ÚRért és Gedeonért!
21És mindenki ott állt a maga helyén a tábor körül. Erre az egész tábor futásnak eredt, és ordítozva menekülni kezdtek.
22Mert amikor a háromszáz ember belefújt a kürtjébe, az ÚR egymás ellen fordította az emberek fegyvereit az egész táborban. És menekült a tábor egészen Bét-Sittáig, Cerérá felé, Ábélmehólá határáig, Tabbaton túl.
23Ekkor fegyverbe szólították az izráelieket Naftáliból, Ásérból és egész Manasséból, és üldözőbe vették a midjániakat.
24Gedeon követeket küldött Efraim egész hegyvidékére ezzel az üzenettel: Jöjjetek le a midjániak ellen, és foglaljátok el a vízhez vezető utat, a Bétbárától a Jordánig vezető utat. És egybegyűlt Efraim minden embere, és elzárták a vizeket Bétbárától a Jordánig.
25Elfogták Midján két vezérét, Órébet és Zeébet, és megölték Órébet az Óréb kőszikláján, Zeébet pedig a Zeéb présházánál vágták le, és üldözték a midjániakat. Óréb és Zeéb fejét pedig elvitték Gedeonhoz a Jordánon túlra.