---

¹ De Izráel fiai Éhúd halála után ismét gonoszat cselekedtek az ÚR szemében.
² Ezért az ÚR Jábínnak, Kánaán királyának a kezébe adta őket, aki Hácórban uralkodott. Seregének vezére a Haróset-Gójimban lakó Sisera volt.
³ Izráel fiai ekkor az ÚRhoz kiáltottak, mert Jábínnak kilencszáz vasszekere volt, és húsz esztendeig kegyetlenül nyomorgatta Izráel fiait.
⁴ Ebben az időben Debóra prófétanő, Lappídót felesége volt a bíró Izráelben.
⁵ Debóra a pálmája alatt szokott ülni Ráma és Bétel között, az Efraim hegyvidékén, és ide jöttek föl hozzá Izráel fiai törvénykezésre.
⁶ Elküldött Bárákért, Abínóam fiáért, és elhívatta Kedes-Naftáliból, s azt mondta neki: Íme, az ÚR, Izráel Istene ezt parancsolta: Menj, és vonulj föl a Tábór-hegyre, és vegyél magadhoz tízezer embert Naftáli és Zebulon fiai közül.
⁷ Én pedig kivonultatom ellened a Kísón patakjához Siserát, Jábín hadvezérét, szekereit és seregét, és kezedbe adom őt.
⁸ Bárák azonban ezt mondta neki: Ha velem jössz, elmegyek, de ha nem jössz el velem, én sem megyek.
⁹ Ő így felelt: Szívesen veled megyek, csakhogy nem a tied lesz a dicsőség azon az úton, amelyre mész, mert asszony kezébe adja az ÚR Siserát. És fölkelt Debóra, és elment Bárákkal Kedes felé.
¹⁰ Bárák Kedesbe hívta Zebulont és Naftálit, és magával vitt tízezer férfit. Elment vele Debóra is.
¹¹ A kéni Heber pedig elvált a kéniektől, Hóbábnak, Mózes apósának fiaitól, és sátrát a Kedes melletti Caanaim tölgyesénél vonta föl.
¹² Siserának hírül vitték, hogy Bárák, Abínóam fia fölvonult a Tábór-hegyre.
¹³ Egybegyűjtötte azért Sisera HarósetHagójimból a Kísón patakjához minden szekerét, a kilencszáz vasszekeret és egész népét, mely vele volt.
¹⁴ Ezt mondta Debóra Báráknak: Kelj föl, mert ez az a nap, amelyen kezedbe adja az ÚR Siserát! Hiszen maga az ÚR megy előtted! Erre lejött Bárák a Tábór-hegyről, és mögötte tízezer ember.
¹⁵ És megrettentette az ÚR Siserát minden harci szekerével és egész táborával együtt Bárák fegyverének éle előtt annyira, hogy Sisera leugrott a szekeréről, és gyalog futott el.
¹⁶ Bárák pedig a harci szekereket és a tábort egész Haróset-Hagójimig üldözte, és Sisera egész tábora elhullott fegyver által, egyetlenegy sem maradt meg.
¹⁷ Sisera gyalog futott Jáélnak, a kéni Heber feleségének sátráig, mert béke volt Jábín, Hácór királya és a kéni Heber háznépe között.
¹⁸ És Jáél kiment Sisera elé, és azt mondta neki: Jöjj be, uram, jöjj be hozzám, ne félj! És betért hozzá a sátorba, és betakarta őt egy szőnyeggel.
¹⁹ Sisera pedig azt mondta neki: Kérlek, adj innom egy kis vizet, mert szomjazom. Erre az asszony megnyitott egy tejestömlőt, inni adott neki, és betakarta őt.
²⁰ A férfi még azt mondta neki: Állj a sátor ajtajába, és ha valaki jönne, és azt kérdezné, van-e itt valaki, mondd, hogy nincs!
²¹ Ekkor Jáél, Heber felesége fogta a sátorszöget, kezébe vette a pörölyt, bement hozzá halkan, és beverte a szöget a halántékába úgy, hogy az belefúródott a földbe. A nagy fáradtság miatt ugyanis mélyen aludt. Így halt meg.
²² Amikor Bárák Siserát üldözve odaért, Jáél kiment elé, és ezt mondta neki: Jöjj, és megmutatom neked azt az embert, akit keresel. Erre bement hozzá, és íme, Sisera ott feküdt holtan, cövekkel a halántékában.
²³ Így alázta meg Isten azon a napon Jábínt, Kánaán királyát Izráel fiai előtt.
²⁴ Izráel fiainak a keze pedig mind jobban ránehezedett Jábínra, Kánaán királyára, egész addig, amíg csak el nem pusztították Jábínt, Kánaán királyát.