---

¹ Azután Isten megáldotta Nóét és fiait, és azt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
² Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár. Mindazt, ami nyüzsög a földön, és a tenger minden halát is a kezetekbe adom.
³ Minden mozgó állat, amelyik él, legyen nektek táplálékul, amint a zöld füvet is nektek adom.
⁴ De a húst az éltető vérrel együtt ne egyétek meg!
⁵ A ti véreteket is, amelyben az életetek van, számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az ember testvérétől is az ember életét.
⁶ Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremtette az embert.
⁷ Ti pedig szaporodjatok, sokasodjatok, és megsokasodva népesítsétek be a földet.
⁸ Azután ezt mondta Isten Nóénak és fiainak:
⁹ Én pedig, íme, szövetséget szerzek veletek és utódaitokkal
¹⁰ és minden veletek élő állattal: madárral, állattal, minden mezei vaddal; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földön élő állattal.
¹¹ Szövetséget kötök veletek, hogy ezután soha nem vész el özönvíz miatt egy test sem; sosem lesz többé özönvíz a föld elvesztésére.
¹² Majd ezt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet örök időkre szerzek köztem és köztetek és minden élő állat között, amely veletek van:
¹³ Ívemet a felhőkbe helyezem, és ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
¹⁴ Amikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben,
¹⁵ és megemlékezem szövetségemről, amely köztem és köztetek és minden testből való élő lény között van, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test elvesztésére.
¹⁶ Azért tehát legyen az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten és minden testben élő lény között, amely a földön van.
¹⁷ Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet szereztem közöttem és minden test között, mely a földön van.
¹⁸ Nóé fiai pedig, akik a bárkából kijöttek, ezek voltak: Sém, Hám és Jáfet. Hám pedig Kánaán atyja.
¹⁹ Ezek hárman Nóé fiai, és tőlük népesedett be az egész föld.
²⁰ Nóé pedig földművelő lett, és szőlőt ültetett.
²¹ És amikor ivott a borból, megrészegedett, és mezítelenül volt a sátra közepén.
²² Hám pedig, Kánaán ősatyja meglátta atyja mezítelenségét, és hírül adta kint levő két testvérének.
²³ Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadtak, vállukra vetették, és háttal közelítvén takarták be atyjuk mezítelenségét. Így arccal hátra meg sem látták atyjuk mezítelenségét.
²⁴ Amikor Nóé felserkent mámorából, és megtudta, amit a kisebbik fia cselekedett vele,
²⁵ azt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen testvérei között!
²⁶ Azután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sém Istene, legyen Kánaán az ő szolgája!
²⁷ Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sém sátraiban, és legyen szolgája Kánaán!
²⁸ Nóé pedig az özönvíz után még háromszázötven esztendeig élt.
²⁹ Egész életének ideje kilencszázötven esztendő volt; és azután meghalt.